A posta csenget

James M. Cain világhírű író A postás mindig kétszer csenget című regényét egyesek szerint valós történet ihlette. A fáma szerint 1927-ben egy Ruth Snyder nevű nő a szeretőjével közösen megtervezte és végrehajtotta a férj meggyilkolását, előtte azonban megváltoztatta a férje életbiztosítását. Ekkor kérte meg a postást, hogy kétszer csengessen, amikor a papírokat hozza, nehogy a férj nyisson ajtót.

„A postás kétszer csenget” kifejezés a könyv megfilmesítését követően indult világhódító útjára, aligha van Magyarországon olyan, aki ne értené a célzást. Igazi hungarikum, hogy hazánkban nemcsak a postás, de a posta is „csenget” az aktuális politikai hatalom kénye-kedve szerinti alkalmakkor és célok érdekében. Ezek az alkalmak szolgálhatják a közjót, de akár más, magánérdeket is. A Magyar Posta 75 százalékában az állam a tulajdonos, a vállalat nyereséget termel, ám sajnos nem mindig a jó gazda gondosságával jár el üzleti ügyekben. Elég az előző kormányok kerékpárbeszerzéseire gondolni, vagy az újabb, kabinet által támogatott kiszervezett pénzügyi tevékenységekre. Nem azzal van a gond, hogy a posta külsős céget bíz meg a bankkártyás terminálok üzemeltetésével, a bankszámla-szolgáltatással, állampapír-értékesítéssel vagy éppen a pénzszállítással, hanem azzal, hogy nem köti a közvélemény orrára, mindezt mennyiért és milyen feltételekkel teszi. A nagyrészt köztulajdonban lévő posta minden ez irányú kérdést elutasít, a közérdekű adatigényléseknek pedig nem tesz eleget. Jelenleg féltucatnyi közérdekű adatigényléssel kapcsolatos per zajlik ellene. Van olyan ügy, amelyben első fokon már kimondta a Fővárosi Törvényszék: a posta szerződései közérdekű adatnak minősülnek, ezért ki kell adni a kért információkat. A bíróság ebben a nem jogerős perben az alkotmányból közvetlenül vezette le, hogy a közérdekű adat megismerése az alaptörvényben biztosított jogok esetében magasabb érdeket képvisel, mint a posta érvelése az üzleti titok védelme mellett. A bíróság ezzel kapcsolatban megjegyezte: az üzleti titok védelmét csak közvetetten lehet az alkotmányból levezetni. Az ítélet indoklásából az is kiolvasható, hogy az állami cégekre szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a magánvállalkozásokra, még akkor is, ha piaci körülmények között végzik a tevékenységüket.

Egyre-másra tűnnek fel a posta környékén olyan magáncégek, amelyeknek hasznára sorban szervezik ki az állami vállalat tevékenységeit. Sőt, a posta közös cégeket alapít ezekkel a vállalatokkal, zsíros szerződéseket kötnek velük, amiről vajmi keveset tud a közvélemény. Közülük is kitűnik a Spéder Zoltán Fidesz-közeli nagyvállalkozó tulajdonában álló FHB Jelzálogbank. Az Alkotmánybíróság csütörtöki döntésében kimondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank pénze közvagyon, a posta esetében azonban helyt adott az üzleti titkok védelmének.

Nagy kérdés, hogy a postával egyre több területen együttműködő FHB-csoport milyen előnyök mellett használt több száz postai fiókot üzleti haszonszerzésre, és miért hajlandó a kormány az alkotmányos alapjogok kárára ezeket a titkokat törvényalkotással védeni. Az biztos, hogy nehezebb lesz megtudni, kinek és mennyit „csenget ki” a posta, hiszen az új jogszabály visszamenőleges hatályú, és kiterjed a folyamatban lévő perekre is. Természetesen a törvény lehetővé teszi, hogy peres úton kikényszerítse az egyszerű állampolgár a közérdekű adatok kiadását. Ez kicsit olyan, mint az a telefonhívás, ahol kicseng a készülék, de senki sem veszi fel a kagylót. De legalább ott van az ajtó, ahol dörömbölni és csengetni már nem, de kopogtatni még lehet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »