A páston rossz színész, ezért nagy vívó

Tizenhét évesen vb-hős, huszonhárom évesen filmhős, huszonhat évesen mesehős.

Ahogy bejött Szilágyi Áron a döntőre, úgy nézett, „mint a filmben” – állapította meg egy kismama, és jól látta. A 2013-as budapesti világbajnokság szenzációs promóciós filmjében a nem is látszó Darth Vaderre szegezi így a tekintetét a kardvívás olimpiai bajnoka.

Azt kérték tőlem, úgy nézzek, mint az ellenfeleimre

– mondta annak idején a kisfilm zárójelenetéről.

Szilágyi Áron elmondása szerint a páston, verseny közben nehezen tanult meg színészkedni, eladni tusokat. London óta azért ezt a fegyvert is többször beveti – nem túl nagy sikerrel. Inkább akkor nyúl ilyen eszközhöz, amikor nem megy neki úgy, ahogy szeretné: a riói olimpia második és harmadik asszója, a nyolcaddöntőt és a negyeddöntő ilyen volt.

De hál’istennek a vívás sokkal inkább az ő asztala, nem az eladott, hanem látványosan beadott tusok embere. Tizenhét éves korábban hallottunk róla először, amikor a szentpétervári világbajnokságon a magyar kardcsapat az elveszettnek hitt olimpiai kvótáért harcolt. A negyeddöntőben ehhez Oroszországot kellet legyőzni, soraiban az évtized legnagyobb versenyzőjével, a négyszeres olimpiai bajnok Sztaniszlasz Pozdnyakovval.

Pozdnyakov nekiesett, mint tót az anyjának

– így idézte fel egyszer Boczkó Gábor azt az emlékezetes asszót, amelyben a teljesen ismeretlen magyar srác móresre tanította a nagy vívót. Ez az asszó megfordította a pétervári csatát, a mieink pedig meg sem álltak a vb-győzelemig. Szilágyi Áron – és Nemcsik Zsolt – közvetlenül azelőtt, hogy elutaztak a pekingi játékokra, elveszítették szeretett mesterüket, Gerevich Györgyöt. Szilágyi Áron fél év után Somlai Bélában találta meg azt az edzőt, akinek a segítségével tovább fejlődhetett világklasszis szintre.

A 2012-es londoni játékok előtt egyéni arany nem volt a világversenyekre, azt akkor is a legfontosabb napra tartogatta. Diadala után Nemcsik Zsolt elemezte az akkor huszonkét éves  Szilágyi Áront, eszerint

Az előrevívás után a hátrafelé vívásban is a legjobb lett

„Gyuri bácsi” tanítványai ugyanis előremozgásból szórták a tusokat, „Béla bácsi” tanítványai viszont hátrafelé mozogva is bármire képesek. Így vitte be Szilágyi Áron a riói olimpia egyik legfontosabb találatát 10:10-nél a negyeddöntőben, a pást utolsó néhány centiméteréről a román Dolniceanunak.

Szilágyi Áron négy éve Londonban, a legjobb négy között éppolyan földöntúli vívást mutatott be, mint a mostani fináléban. Az olasz Occhiuzzi hiába kezdett el éppúgy színészkedni a 2012-es döntő végén, éppúgy, mint a 2004-es athéni végjátékban Nemzsik Zsolt ellen a szintén olasz Aldo Montano.

Szilágyi Áron 2012-es olimpiai aranyát egy éve múlva egyéni vb-bronz követte a budapesti vb-n. Ekkor élte meg pályafutása egyik legnehezebb pillanatát: miután a csapatversenyben 39:40-ről 44:40-re fordított a románok elleni negyeddöntő utolsó embereként, zsinórban öt tust kapott, így kiesett a magyar válogatott.

Mindezt egy év múlva, a kazanyi világbajnokság bronzmeccsén látványosan felülírta. A 2007-es vb-hez hasonlóan megint a házigazda Oroszország ellen fordított meg egy elveszítettnek látszó csatát, az utolsó asszóbeli remekléssel éremhez segítette társait és önmagát. A 2015-ös Európa-bajnokságot még Somlai Béla tanítványaként nyerte meg, néhány hét múlva, a moszkvai vb után viszont úgy érezte, váltani kell. A távol-keleten találta meg új edzőjét, Decsi András személyében. A páros egyre inkább összecsiszolódott: az első hónapok még nem hoztak sikereket a világkupa-sorozatban, később viszont Szilágyi Áron egyre inkább kezdte gyűjteni a medálokat, főleg az ezüstöket. Egyéni arany egy sem volt köztük a 2015-2016-ös szezonban, azt a legjobb helyre tartogatta!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »