A palota, ami nem királyoknak készült

A palota, ami nem királyoknak készült

BUDAPEST. Budapest a világ egyik legszebb városa, Duna-parti panorámáját évrõl évre turisták és idelátogatók milliói láthatják, köztük azt az épületet, amit sokan palotának vélhetnek, azonban nem az: az általunk Országháznak hívott épületet méltón sorolják a világ legszebb parlamentjeinek sorába.

A 2011-ben a Világörökség részének választott épület egyben felbecsülhetetlen muzeális érték amellett, hogy 115 éve a mindenkori magyar törvényhozás otthona, és 2000 óta a Szent Korona õrzési helye. Jelenleg 199 országgyûlési képviselõ, valamint az õket segítõ közel 600 ember munkahelye, valamint az épület ad helyet a miniszterelnöknek és az õt kiszolgáló apparátusnak is. Az Országház épületét 1902. október 8-án adták át ünnepélyesen.

A XIX. század vége Magyarország gazdaságának egyik legdinamikusabban fejlõdõ korszaka volt. Ekkor épült a Hõsök tere, az Andrássy út, a Nyugati pályaudvar, több Duna-híd, valamint a kontinens elsõ földalatti vasútját is ebben az idõben adták át. De ezek térben és idõben mind-mind eltörpültek a korszak legnagyobb hazai vállalkozása, az Országház létrehozása mellett, hiszen ennek felépítése önmagában is hatással volt a gazdaság fejlõdésére.

Az építésnél kifejezett szándék volt, hogy magyar alapanyagokból, hazai iparosok, gyártók bevonásával készüljön az épület, míg díszítésében a környezõ Kárpát-medence növényvilágát igyekezzen megjeleníteni. Ez szinte teljesen sikerült betartani: a fõlépcsõ mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolitot hozatták anno svéd kifejtõbõl.

A korabeli iratok tanulsága szerint a munkálatok során nem volt helye a spórolásnak, így csak 22-23 karátos aranyból mintegy 40 kg-ot használtak fel a Ház díszítésére. Steindl Imre építész – az épület megálmodója – és korának számos képzõmûvésze, mesterembere, a magyarság akkori erejét és önbizalmát fejezte ki ezzel az egyedülálló alkotással.

Szimbolikus megoldások az építészetben

Az Országház épületének kialakítása tervezõjének a tudatos szimbólumválasztásait tükrözi, fontos történelmi és politikai üzeneteket hordozva: a Duna felõl nézve a kupola két oldalán tornyokkal körülvéve magasodik ki az alsóházi és a felsõházi ülésterem, amely az építés korában kétkamarás rendszerben mûködõ országgyûlés emlékét idézi.

A két ülésterem méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsõház egyenrangúságára. Közöttük emelkedik a kupola, ami a törvényhozás egységét jeleníti meg és a két ház együttes üléseinek helyszínéül is szolgált.

Az épület külsõ megjelenése és stílusa

A Ház méretei tiszteletet parancsolóak: a Dunával párhuzamos épületszárny 268 méter hosszú – így hosszabb, mint a londoni parlament épületegyüttese –, legnagyobb szélessége 123 méter hosszú. A kupola tornyával 96 méter magasan szökell az égbe. Különféle építészeti stílusok elemei és motívumai keverednek az épületben: alaprajza barokk, a homlokzat díszítése a gótika világát idézi, míg a mennyezet díszítése reneszánsz formajegyeket hordoz.

Több tízmillió tégla, tengernyi díszkõvel fedve

Az épület alapterülete közel 17 745 négyzetméter és négy szintre oszlik. Térfogata 473 000 köbméter, ahol 50 darab ötemeletes lakóház férne el. Megépítéséhez mintegy 40 millió téglát használtak fel, burkolásához 30 000 köbméternyi faragott díszkövet.

A homlokzatot 90 kõszobor díszíti, amelyek a magyar történelem nagy alakjait jelenítik meg, a Házban további 162 szobor található. 27 kapun keresztül lehet az Országházba bejutni. Alaprajza szimmetrikus elrendezésû, fõbb terei keresztformát alkotnak és metszéspontjukban magasodik a kupola.

Az épületen belül 10 belsõ világítóudvar, 13 lift és több száz iroda található. A helyiségeket végtelennek tûnõ folyosórendszer köti össze. A Házban futó vörös színû szõnyeg közel 3 kilométer hosszú, ezt külön csapat tisztítja meg.

Érdekesség, hogy a fõhomlokzat a Duna felõl van, viszont a fõbejárat a Kossuth tér felõl nyílik.

Máig világszínvonalú fûtési-hûtési rendszer

A Ház fûtési és szellõztetési rendszere – ami a maga korában Európában az egyik legmodernebbnek számított és szenzációt jelentett – némi megújítás után ma is tökéletesen mûködik. Egy közeli épületben elhelyezett kazánházból érkezõ forró gõz elosztókamrákon, illetve fûtõtesteken keresztül jut el a különbözõ helyiségekbe.

Eredetileg a hûtést a téren álló két vízmedencés szökõkúton keresztül beáramló hideg levegõ biztosította. A medencék elbontása után az 1930-as évektõl 1994-ig két nagyméretû aknában felhalmozott több tonna jég gondoskodott a Ház hûtésérõl.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »