A nevezőben szereplő változó kitevője. Világos?

A nevezőben szereplő változó kitevője. Világos?

Közhelyszámba megy, hogy a diákok többsége nem szereti a matematikát és általában a számokkal kapcsolatos feladatokat. Ezt a tárgyat ugyanis nem elég megtanulni, hanem adottság is kell az elsajátításához. Az ELTE oktatója, Csapodi Csaba sem vitatja, hogy a matematika nehéz tantárgy. Szerinte alapvető probléma, hogy magas fokú elvonatkoztatási képességet igényel, és ezt a gyerekektől nem biztos, hogy a megfelelő életkorban várjuk el – szögezte le a Kossuth Rádió Közelről című műsorában.

Cáfold meg Descartes-ot!

„Hogy mennyi 2×3, azt a kislányommal nagyon jól el tudjuk játszani paradicsomokkal a vacsoraasztalnál, és meg is érti. Később jönnek a negatív számok, de még azt is felfogjuk, elég csak ránéznünk a kinti hőmérőre. Aztán az iskolában megkérdezik tőlünk, hogy mennyi mínusz kétszer mínusz három – és itt elkezdődnek a problémák” – mondta Csapodi Csaba, aki szerint miközben Descartes a negatív számokat még hamis számoknak nevezte, és ha ilyennel találkozott egy egyenletben, kijelentette, hogy nincs megoldás – eközben ma egy ötödikestől azt várjuk, hogy bebizonyítsa, van.

Elveszti a fonalat, elmegy a kedve

Az ötödikesek egy részétől a pedagógus szerint joggal várjuk el, hogy negatív számokkal műveleteket végezzenek, és értsék is, mit csinálnak, de a többiekkel más a helyzet. Náluk itt választóvonalhoz érkezik a matematika tanulása. Ha valakinek ez problémát okoz, itt elveszti a fonalat.

120 éve változatlan a tananyag

A középiskolai matematika-tananyag nem sokban bővült az elmúlt 120 esztendő során. Számottevő és fontos különbségként értékelte azonban Csapodi Csaba, hogy míg 1920-ban a népesség 3-4 százaléka jutott el az érettségiig, ma hozzávetőleg a 45 százaléka. Vagyis azt a tananyagot, amelynek elsajátítását 1920-ban elvárhattunk a legjobb 1-2 százaléktól, azt ma megpróbáljuk lenyomni a 45 százalék torkán – eközben a matematikára fogékonyabbak aránya nem valószínű, hogy változott. „Emiatt érnek minket kudarcok a nemzetközi és a hazai felmérések, vagy az érettségi-eredmények tekintetében” – világított rá.

A magolás kevés

Csapodi Csaba is azok közé tartozik, akik úgy tartják: nem elég tanulni, különleges képességek is kellenek ahhoz, hogy valaki jó matekos legyen. Mint mondja, a diákok nagy többségénél éppen ez okoz problémát, hogy érteni is kell a matematikát – ez az, ami megkülönbözteti más tantárgytól.

Mit nevezek, mi változik?

Másik nehézségként említette a szaknyelv használatát. „Ha beszélni kezdek órán a nevezőben szereplő változó kitevőjéről, a diák csak néz rám, hogy mit nevezek, mi változik, mit teszek ki… Egy kicsit talán ez is megnehezíti a befogadást.”

Matematikából sokkal nagyobb a képességek és tudás szórása, mint a másik két kötelező érettségi tantárgy, a magyar és a történelem esetében. Csapodi Csaba elmondása szerint a diákok 40 százaléka egészen gyengén teljesít a középszintű matematika érettségin, nem érik el a 40 százalékos szintet sem. A diákok aránya e tekintetben a másik két tárgynál 10-20 százalék.

Érdekes továbbá, hogy matematika emelt szintű érettségin közel 40 százalékuk egészen magas, 80 százalék feletti eredménnyel zár. A másik két tárgynál az így teljesítő diákok aránya ugyancsak feleekkora.

Az oktatásnak alkalmazkodnia kellene a képességekhez

Nagy a szórás a matematikai képességekben, és ennek megfelelően kéne működnie az oktatásnak is – szögezte le Csapodi Csaba, kijelentve egyúttal: ahogyan nincs érvényes és általános recept arra, hogyan kell jól nevelni egy gyereket, nincsen arra sem, hogyan kell a matematikát jól tanítani. De az biztos, hogy másként kell tanítani alsó vagy felső tagozatban és középiskolában, és ezen belül is „elképesztő különbségek vannak” iskolák között.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »