A népek átnevelése doktrina

A népek átnevelése doktrina

Direkt vagy indirekt módon, a többnyire valamilyen módon mentálisan sérült migránsok átnevelésével foglalkozni összetett és nehéz kihívás.

A népek átnevelése nem más, mint doktrina. Mi tagadás, Svédország migránskérdésben egészen furcsa politikát folytatott eddig. Most próbál valamit igazítani a helyzeten, de elég későn. Teljesen más kiinduló pontja volt és van Svédországnak, mint például a V4-eknek. Mindazonáltal kimondhatjuk, hogy a hősies Svédország segítő keze elégtelen megoldani Európa  migránsproblémáját. 

Direkt vagy indirekt módon, a többnyire valamilyen módon mentálisan sérült migránsok átnevelésével foglalkozni összetett és nehéz kihívás. Nem humánus, még akkor sem, ha humanitárius segítségnek mondjuk azt.

A svédek immár pislákolva szemlélik, hogyan válik egyre komplikáltabbá a helyzet. Mégis kifelé tartózkodóak és optimistán beszélnek a jövőről. A svéd közszolgálati média jobbára a jóléti dicshimnuszt fújja. Akik ismerik a kommunista rendszer propagandamechanizmusát, azokban óhatatlanul felvillan az ismert viselkedés. Mint anno, nemcsak elhallgatni, hanem megmásítani is azt, ami nem előnyös a számunkra. A svéd jólét immár elhasznált fogalom.

Hogy miért nem sikerült a bevándorlók többségének befogadottá válni? Ha pedig eddig nem sikerült, mitől fog sikerülni a jövőben? Nézzük csak, milyen összetett kérdésről van szó. A jövő értékeléséhez legalább egy fél évszázad szükséges. Ezt magyarázzuk meg az adófízetőknek.

De kezdjük egy viszontkérdéssel. Miért kellene integrálódniuk? Merthogy olyan erőltetett elvárásról van itt szó, aminek egyáltalán nincs építő jellege. Sőt, egyenesen önrombolást követel a különböző kultúrákhoz és eltérő vallásokhoz, illetve világnézethez tartozóktól. Nézzünk utána, a nyugat-európai gondolkodást ráerőszakolni népekre mikor volt sikeres?

A közel-keleti népek több okból kifolyólag továbbra is a háborús és régiós konfliktusok áldozatai. A régió jómódú, középréteghez tartozó emberek ma jórészt multisérültek, traumatizáltak, még ha nem is a háborús övezetből jöttek. Vagy ha éppen nem a mentális egészségből indulunk ki, akkor is teljesen érthető, hogy átélt regionális konfliktusok és az abból kitermelődött környezeti tényezők feljogosítják az embereket saját identitásuk védelmezésére.

A befogadás mondhatjuk úgy is, a mai tömegvándorlási helyzetből kifolyólag átnevelést igényel, ami egyenlő az identitás feladásával. Tömegek doktrinálása. Már ez egy komoly ellentmondás a nyugati demokráciák számára, mégis ez van.

Az otthonaikat elhagyó embereknek a sorsa minden szempontból drámai, legyen az háború elől menekült, vagy gazdasági bevándorló. A mai migránshullámban az összes kategória megtalálható. Hogy a többnyire multi traumatizált embereknek az átnevelése miért kontraproduktiv? A szakpszichológusok tudják, hogy a traumát átélők többsége ha rövidtávon nem is érzékelhető, de hosszú távon még inkább eltérnek a normáktól.

Folyamatos belső stresszhatás alatt élnek és szorongási rendellenességben szenvednek. (PTSD – Post Traumatic Stress Desorder ). Többek között az egyik ilyen szimptóma, hogy eléggé eltávolodnak a külvilágtól, illetve én-jük immár nem lesz fogadóképes a változásokra.  A legnagyobb kihívás pedig akkor van, amikor a kisgyermekek fejlődése átivódik a szülők traumájától. A dilemmát a mai mesterségesen felpumpált migránshullámban az is jelenti, hogy az esetek többségében a gyermektrauma és a szülő trauma összefonódik.

Mivel egész életen át, sőt generációkon keresztül az ember elméjében mindig fennáll a legkülönbözőbb trauma aktualizálódásának veszélye, érthető, hogy ilyenkor  a személyiség egyik  fontos védekező mechanizmusa arra ösztökél, hogy a befogadást elutasítsa. Ez egy olyan lélektani művelet, ami nem szűnik meg olyan egyszerűen. Ha az indivídum fenyegetve érzi magát, az elme azonnal rákapcsol még nagyobb védekezésre és abszolút a normáktól eltérő viselkedést teremt magának, mint egy sértett belsőjű ember hatványozottan. Ilyenkor a segítségnyújtás nagyon fontos, csak az a probléma, hogy mivel ez nem tudatos az emberekben és a hagyományaik sem engedik őket segítséget kérni, ritkán fordulnak szakemberhez.

A klán mentalitást megváltoztatni nagy kihívás

A vallási radikalizmus mellett Svédországban ott van a klán-mentalitás problematikája. Mindenféle elemzés nélkül a klánokról röviden annyit, hogy azok azért működőképesek, mert az egymáshoz tartozást mások kirekesztésével, illetve mások kihasználásával teszik.  Elkötelezett és kiszolgáltatott tagjai számára védőbástyaként működik. A társadalom törvényeit a klánok nem veszik figyelembe és illegális gazdasági szigetként nyújtanak szigorú feltételekhez kötött védelmet.

Mivel szinte emberfeletti komplex kérdésekről van itt szó, igen alázatosan összefoglalva csak annyit mondhatunk: humanitárius gondolkodása igazából annak van, aki a közel-keleti háború ellen határozottan fellép. Aki respektálja az emberek és kultúrák sokoldalúságát, aki tiszteletben tartja az szülőföldhöz való kötödést, aki értékelni tudja a közeli kapcsolatok fontosságát és nem szakítja azt meg. Aki nem szégyelli a család és a társadalom közötti kapcsolat összefüggését és építő jelleggel támogatja azt. Aki nem dől be a provokációknak és nem ad táptalajt a szélsőségeknek. Felhagy az eddigi multi-kulti sztereotípiákkal és nem ért egyet az olyan megtévesztően humanitárius törekvésekkel, mint a bábeli zűrzavart okozó másságok egyesítése.

A liberális Svédországnak is be kellene látni, hogy a migrációs hullám problematikáját gondosan mérlegelve, a Nyugatnak és a keleti blokknak együtt kell kezelnie. Közösen lehet békítő megoldásokat találni a háborúk és a regionális konfliktusokra. Lehetőség szerint ne legyen a svéd politika gőgös és előítéletektől fűtve, ne kényszerítse Magyarországot arra, hogy olyan törekvésekkel szimpatizáljon, amelyek valójában a népek átnevelésére irányul. Magyarországnak nincs is meg ehhez a motiváltsága de szerencsére az ideológiai alapja sem. A doktrina a civilizáció egyik kontraproduktív eleme.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »