A Nemzeti Összetartozás Napja Kunadacson

A Nemzeti Összetartozás Napja Kunadacson

 

Idén június 4-én Kunadacsra, ebben a kis Bács-Kiskun megyében fekvő faluba látogattam el, eleget téve barátaim invitálásának. Kunadacson minden június első szombatján tartják a falunapot is, így most szerencsésen egybeesett Trianon évfordulójával. Maga ez az egybeesés is izgalmassá tette a napot: hiszen Trianon évfordulója a magyar történelem egyik legnagyobb gyásznapja, de egyben örömünnep is, hiszen a megcsonkított ország képes volt arra, hogy néhány éven belül talpra álljon (nem árt emlékezünk arra, hogy 1929-re az egy főre jutó hazai össztermék elérte a háború előtti szintet, 1938-ra pedig már háborúban nyertes országokat is utolértünk, sőt egyes esetekben le is hagytunk), s az a jóslat sem teljesült, hogy a határon túlra került magyar közösségek asszimilálódnak. Ma valamennyi elszakított területen életképes magyar közösség él, így igaz ránk a mondás, hogy „halálra szántak, mégis élünk.”

 

Czuczai Máté a Siratok valamit c. versemet szavalja

 

Kunadacs is ebben a szellemben ünnepelt. Az ünnepségről nem írnék hosszabban, nem mintha nem lett volna színvonalas, de hála Istennek, nincs olyan magyar település, határon innen vagy túl, ahol Trianon évfordulóját, a Nemzeti Összetartozás Napját ne méltó módon ünnepelnék meg. A műsor irodalmi részében Wass Albert, Dzsida Jenő és Juhász Gyula írásaiból idéztek (nem akármilyen társaságba kerültem a Siratok valamit című versemmel, melyet a Himnusz után elsőként szavalt el Czuczai Máté – de a komoly koncerteken is kell valaki, aki felvezeti a csillagokat – és az idézettek a magyar szellem örök csillagai). A zenével kapcsolatban azonban ki kell emelnem, hogy a már klasszikusnak számító nóták mellett az iskolások jelenkori, a hazaszeretettel és Trianonnal kapcsolatos kórusműveket is előadtak, hiszen a hazaszeretet és a vele sajnos egybefonódott fájdalom nem muzeális érték, hanem olyan kérdés, amit minden kor emberének és művészeinek újra kell fogalmazniuk.

 

Élő kapcsolat a határon túli testvértelepüléssel, Kalotaszentkirállyal

 

Az ünnepségen Kunadacs testvérteleülései, határokon inneni Apc és az erdélyi Kalotaszentkirály is részt vett egy-egy kisebb tárlattal. (Mivel Romániában vasárnap helyhatósági választást tartottak, s ilyenkor minden szavazat számít, csak a kismagyarországi testvértelepülés képviseltette magát személyesen is.)

Az ünnepségen nyitották meg Sebestyén Imre képeslap-kiállítását Trianonról és a régi Magyarország népviseleteiről. Ilyen pillanatokban érzi meg az ember, hogy milyen szellemi és lelki gazdaság jellemezte régen hazánkat, s minek a felkutatása és megőrzése a hivatásunk.

 

Képeslapkiállítás a régi Magyarországról és Trianonról

 

Volt egy kiállítási tárgy, amiről, úgy érzem külön is írnom kell: a régi Magyarország részei falemezből kivágva, puzzle-ként szét és összerakható. Azt hiszem, hiba lenne ebben egy egyszerű gyermekjátékot látni, a szememben egy örkényi abszurditást képviselő installáció volt: a magukat komoly államférfiaknak képzelő párizsi békediktátorok szétszabdalják, ami összetartozik. Amiről még egy gyerek is tudja, hogy szét nem választható, s kirakós játékként megélhető, modellezhető a nemzetegyesítés…

 

Mint egy Örkény-abszurd a magyar történelem

 

Szintén tanulságos eleme volt az ünnepségnek, hogy az iskolásoknak rajzversenyt hirdettek és Trianon témakörében fogalmazásokat írattak velük. Megítélésem szerint, ez a módszer sokkal hatásosabb, mint az elhadart versek vagy a meghallgatott zenék, hiszen ezen tevékenységek a felismert igazság mindig erősebb, mint a megtanult. Az a gyermek, aki beleásta magát egy történelmi kérdésbe, vagy beleélte magát a székely mesék világába, felnőttként is tudni fogja, mit jelent magyarnak lenni.

 

 

És, hozzá kell tennem, igen színvonalas alkotások születtek, néhány rajz komoly ígéretet képvisel. Mégis, a legkedvesebb számomra egy dolgozat zárómondata volt: „Azt hiszem megértettem…”. Ennél nagyobb dicséretet nem kaphattak volna sem a szervezők, sem a pedagógusok. Mert hitem szerint az iskolának nem csak tudást kell adnia a gyermeknek, hanem hitet és erőt is.

 

 

Kunadacs egy kis falu, másfélezer lakosa van, megmutatta, hogyan lehet méltó módon megünnepelni ezt a gyászos, mégis erőt adó évfordulót. Köszönöm ezt a napot Czuczai László barátomnak, aki meghívott a falujukba, Farkas Ildikó polgármester asszonynak és az ünnepséget szervező pedagógusoknak.

The post A Nemzeti Összetartozás Napja Kunadacson appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »