A nemzetárulásról

Nem kétséges, nem szerencsés inflálni a súlyos szavakat. A nemzet- és hazaáruló kifejezés túl sokszor hangzik el ahhoz képest, hogy mennyire komoly vádat takar. Viszont vannak esetek, amikor nem szabad köntörfalazni, eufemizmusokba menekülni, amikor nevén kell nevezni a legsúlyosabb politikai bűncselekményt.Nemzetárulást követ el az, aki a nemzet érdeke ellen cselekszik. A nemzetárulásnak minősített esete, ha ezt nyereség és/vagy hatalomvágyból teszi valaki, továbbá az is, ha idegen érdekek szolgálatában állva cselekszik saját nemzeti közössége ellen. Sokan – nem véletlenül éppen a nemzetárulók közül – azzal próbálják elmaszatolni ezt a kérdést, hogy a nemzetérdek annyira absztrakt fogalom, hogy meg sem lehet határozni. Nos, valóban vannak kérdések, melyekben a nemzetérdek nem egyértelmű, vannak problémák, melyek különböző megoldási javaslatai közül a nemzet érdekét több is szolgálhatja. Vannak viszont egyértelmű helyzetek is. Minden nemzeti közösség érdeke a fennmaradás, a gazdasági, kulturális gyarapodás, az összetartozás-tudatban való erősödés, a saját ország szuverenitása, gazdagsága és annak védelme.Nemzetáruló volt a veretlen, ütőképes magyar hadsereget leszerelő és az országot a szomszédok csillapíthatatlan étvágyának szabad prédájává tevő Károlyi Mihály és kormánya. Nemzetáruló volt a szovjet tankok által hatalomra segített véreskezű gyilkos Kádár János és nemzetáruló volt minden eddigi, magát baloldalinak mondó, valójában az országot a globalista háttérhatalomnak kiszolgáltató 1990 utáni kormány.

(Gyurcsány)Gyurcsány Ferenc nevét a legjobb lenne le sem írni. Kevés hozzá hasonló kártékony figurája volt a rendszerváltás hajnala óta eltelt harminc évnek, bár politikai ártányokban soha nem szűkölködtünk. Egész tevékenységének vektora nemzetellenes: az ország függővé tétele, maradék önállóságának felmorzsolása, a magyar nemzeti öntudat aláásása mind a nemzetárulás kategóriájába tartozik. Mint ahogy ez elmondható általában a magukat balra soroló erőkről, melyek valósággal sportot űztek abból, hogy a magyar büszkeséget letörjék (ld: „merjünk kicsik lenni”), a magyar történelmi önképet eltorzítsák (ld. a „bűnös nemzet” hazug mítoszát), a magyar folytonosságtudatot megsemmisítsék (Kádár alatt generációk nőttek úgy fel, hogy semmit nem tudtak Trianonról és a határon kívülre szakadt nemzettestvérekről), magyart a magyarral szembefordítsák (ld. a 2004-es népszavazási kampányt), az ország katonai erejét gyengítsék, a gazdaságban az improduktív rétegeket favorizálják az értékteremtő középosztály rovására. (Bármit is mondjanak a Jobbik harsány szónokai leplezendő saját ismételt nemzetárulásaikat, a Fidesz megannyi mulasztása és hibája mellett ennek a fordítottját teszi: érezhetően törekszik az álbaloldal rombolásának következményeit felszámolni.)Gyurcsány konzekvens nemzetáruló politikájában van néhány szimbolikus állomás.Mint monográfusának, Debreczeni Józsefnek elmondta, 2002-ben ő volt az ötletadó a Kovács László által vezetett, 23 millió román beözönlésével fenyegető demagóg kampányban „A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán-Nastase-paktummal. Amikor kiderül, mi van a paktumban, hogy korlátozásmentesen próbál valamennyi román állampolgárnak munkavállalási lehetőséget biztosítani, akkor ott egy hosszú vitában meggyőzzük önmagunkat arról, hogy ezt meg kell támadni. Meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács az előző este rábólintott. (…) Odahívtuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az eddig képviselt állásponttal. Nagy nehezen meggyőztük erről, s a végén – még nehezebben – Kovács is beadja a derekát.”  [1].2004-es dicstelen szereplését ismerjük. Olyan demagóg uszító kampány soha nem folyt ellenünk, mint akkor. Kormánypénzből ráadásul.2010-ben egyike volt azon három képviselőnek, aki nem szavazta meg a magyar állampolgárság kiterjesztését.[2]

(Aláírásgyűjtés a határon kívül rekedt magyarok szavazati joga ellen)Gyurcsány pártja most aláírásokat gyűjt azért, hogy a határon kívül rekedt magyarok ne gyakorolhassák a szavazati jogukat.A kérdés eszmei mélyrétegei rendkívül könnyen felfejthetőek.Trianon nemcsak az ország területének közel három negyedét szakította el a magyar államtól, nemcsak a magyar nemzettestet darabolta fel, de életet adott egy dilemmának is: a nemzetérdeket elválaszthatóvá tette az államérdektől. Elvi síkon létrehozta az Kádári-Horni megközelítést, annak a politikának a lehetőségét, melynek célja nem 15 millió magyar érdekét követni, hanem az ország lakosságáét. S azoknak sem a spirituális kulturális, hanem az anyagi, földhözragadt érdekeit. Ez a mai álbaloldal felfogása, akár vállalja azt, akár nem. Ezzel élesen szemben áll a Fidesz felfogása, mely szerint „egy a nemzet”. Ezt a gondolkodási paradigmát Szabó Dezső foglalta a legszebben szavakba, midőn megfogalmazta mára már aforizmává érett gondolatát, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”. Az első paradigma szerint az erdélyi ne szóljon bele az anyaország dolgába, és fordítva. A második szerint maga a beleszólás kifejezés is értelmét veszíti ebben a kontextusban, mi több, a „beleszólás” erkölcsi kötelességgé nemesül. Gyurcsány taktikája könnyedén követhető. Neki nincs mit veszíteni ezzel a manőverrel. A határon kívüli magyarok rokonszenvét, ha korábban nem, akkor a 2004-es népszavazás uszító kampányával eljátszotta. Láthatólag az sem zavarja, hogy ezzel a kezdeményezésével egyedül marad, vélhető, hogy még örül is neki. Gyurcsány egy akolba tereli azokat, akikben legalább a képmutatás[3]belső igénye megvan a nemzeti kérdésekben. Össznemzeti egységfront alakult ki vele szemben ebben a kérdésben, s ezt az egységfrontot még az említett álszent szervezetek az MSZP, LMP, Együtt stb is támogatják.

(TGM Gyurcsány ellen)Külön pikantériája van annak, amikor a „nemzet”, „nemzeti” kifejezéseket pejoratív jelző nélkül leírni szinte képtelen Tamás Gáspár Miklós, aki minden bokorban egy szélsőséges etnicistát lát, megrója Gyurcsányt, rámutatva, hogy a szerzett jogok visszavonása helytelen. TGM különös szerző. Egyik oldalról történelem- és magyarságképe riasztó, nemzetfelfogása követhetetlen (a kulturális nemzet számára etnicizmus, magyarán összekeveri a kulturális és a származási köteléket), az állandó szélsőségesezés észbontó. Ebbe ugye az is belefért, hogy a Széll Kálmán téren szónokoljon a magyar rasszizmusról, amikor az egy cigány egy másikat karddal megbökött a buszon.Ugyanakkor időnként mintha megszállná a szentlélek, olyan szöveget ír, melyek alapján azt hinnénk, hogy ő is a lényeglátók közé tartozik. Ilyen volt 2006-ban az a felszólítása, hogy az SZDSZ vezetői oszlassák fel pártjukat, miután Demszky kitüntette a szemkilövető Gergényit és levélben kérte a miniszterelnököt, hogy ne fogadja el a tábornok lemondását[4],  és ilyen a mostani írása is a határon túli magyarok szavazati jogának ügyében.[5]Hallgassuk csak! „Nincs rá semmi ok, hogy pár évenként, egyszeri aktus során a külföldön élő polgártársaink ki ne nyilváníthassák, milyennek szeretnék látni azt a Magyarországot, amely akkora szerepet játszik a fejükben és a szívükben.Pusztán azért elutasítani őket, mert köztudomású, hogy jelenleg ezek a honfitársaink az egyik magyarországi párthoz vonzódnak, önzés és kicsinyesség.Arról nem szólva, hogy alkotmányos érzékű ember lehetőleg soha nem von vissza szerzett jogokat. Avval én nem érvelnék, hogy a külhoni magyar állampolgárok szavazatai nem döntenek el sok mindent (egy-két mandátumról foroghat kockán), mert ez itt irreleváns, és nem pusztán gyakorlati kérdésről (politikai haszonról és kárról) van szó.Gyurcsány téved, hebehurgyáskodik, és már megint a rossz oldalon áll.” (…)“El kell utasítani, és villámgyorsan el kell felejteni. És nemcsak azért, mert ez az ellenzéki önsorsrontás újabb szánalmas esete, hanem azért, mert önmagában helytelen.”

(Gyurcsány és Markó)A Demokratikus Koalíció Markó Bélára hivatkozik, aki valóban elvi kételyeit fejezte ki a határon kívüli magyarok szavazati jogával kapcsolatban.[6]Szerinte „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”. Nos, ezt lehet csőlátásnak nevezni, már persze, ha nem tudatos félrevezetés. A külhoni magyarság szavazati joga a határok feletti magyar nemzetegyesítés politikájának egyik szimbolikus, ugyanakkor megfogható kifejeződése, mely a nemzet egységét közjogi szintre emeli. Ehhez képest mellékes, hogy érzi vagy nem a bőrén valaki szavazatának következményeit. Egyébként érzi, hogyne érezné. Nem az ellenoldal volt az, mely megalapította a Sapientia egyetemet, mely oktatási támogatást biztosít a magyar iskolába járóknak, mely jelentős gazdasági segítséget nyújt az elcsatolt nemzetrészeknek és mely szponzorként mögé áll olyan projekteknek, mint a kolozsvári, brassói vagy temesvári magyar napok. Ezek az események nemcsak egy happeningről szólnak, hanem arról, hogy száz éves elnyomatás után e városok szórványmagyarsága ismét önfeledt boldogsággal élhette meg nemzeti hovatartozását. Azt meg aligha lehet rossz néven venni az erdélyi magyarok részéről, hogy nem az őket ismételten lerománozó Szanyi Tibor pártját tüntetik ki bizalmukkal, hanem a nemzetépítő politikájáról ismert Fideszt. (Fidesz vs. Jobbik)A Jobbik jöhetett még számításba 2014-ben az erdélyi szavazók számára, de vélhető, hogy az állampolgárság kiterjesztése és a szavazati jog lehetőségének biztosítása révén érzett hála eredménye volt, hogy a beérkezett szavazatok több mint 90%-a a Fideszre esett. Jómagam több olyan nemzetben gondolkodó embert is ismerek, aki azt mondta, hogy ő Jobbik szimpatizáns, de az első szavazata elvi okokból a Fideszé, mert ez a párt tette lehetővé azt, hogy egyáltalán szavazhasson. Nos, ezek az ismerőseim, továbbá azok is, akik 2014-ben a Jobbikra voksoltak, mára a Fidesz táborát gazdagítják, szinte kivétel nélkül. Erre persze a Jobbik alaposan rádolgozott, s hogy mire jutott, az kiolvasható a párt világhálós szócsövének, az alfahírnek a hozzászólásaiból. Merthogy persze ez a portál is átvette mindenféle bírálat, elhatárolódás vagy negatív kommentár nélkül Gyurcsányék akciójáról szóló hírt, ami alatt parázs vita bontakozott ki. Ennek keretében pedig olyan mocskolásba kezdett néhány Jobbik szavazó, ami a DK híveit is megszégyeníti.[7]Egyet hadd idézzünk illusztrációként: „Moslék román, hány %-ok szavazott a cigányra? Mondjad!!!!!!!!!! Milyen jogon mersz te ide szavazni , mi román?Tessék el is ismered, hogy szinte mind a fideszre szavaztatok!! na ennyit rólatok! Ki nem szarja le , hogy mennyien vagytok, NE SZAVAZZATOK IDE, TI MOSLÉK KOMMUNISTA NYALÓK!!! A pénzért mindent!!! Olyanok vagytok , mint a cigók!”[8]Hát ezt sikerült elérni Vonának a jól indult, de gellert kapott néppárti manőverrel.Eltávolodott a párttól Bíró András Zsolt, Tóth Gy László, Raffay Ernő, Vincze Gábor, Lovas István és még sorolhatnám a markáns, az egész Jobbiknál a nemzet asztalára nagyságrenddel többet letevő 10-15 kötetes szerzőket, jött helyette a gyurcsányista fröcsögő, románozó, moslékozó aljanép.Valami azt súgja, hogy nem ez volt a cél…Az áldott emlékű Pongrátz Gergely, aki ennek a jól induló, hitelesnek tűnő csapatra hagyományozta a lyukas zászlaját, forog a sírjában.Markóra visszatérve, íme, miként találkozik a Székelyek Nagy Menetelése ellen író és szóló egykori RMDSZ-elnök a nemzetellenes politika ikonikus alakjával ismét. A különbség kettejük között az, hogy alapvetően nemzetellenességét egyikük jobban álcázza. De mindkettő a háttérhatalom bábja, mindkettő szélsőségesnek nevezi azokat, akik mernek kimondani valamit a tényleges valóságból. (Lásd Markó emlékezetes esetét a MIÉP-pel, mely pártot előbb meghívták az 1999-es kongresszusra, majd visszamondták a meghívót, bizonyítva, hogy közelebb áll a Markó-féle vezetéshez az 1956-os felkelőkre szovjet oldalon fegyverrel támadó Horn és a mindenkori nemzetellenességéről elhíresült SZDSZ, mint a mindvégig következetes nemzeti politikát folytató MIÉP). Markó még az abszurd és öngyilkos migráns-pártiságban is egy követ fúj Gyurcsánnyal, képes volt két évvel ezelőtt verset írni az országot mindeddig hatékonyan megvédő kerítés ellen[9].

(Migránsválság)Ez az a kérdés, mely egyértelműen besorol. Már 2015-ben tudni lehetett mindazt, ami mára csak annak nem nyilvánvaló, aki homokba dugja a fejét. Tételesen, hogy a betolakodók integrálhatatlanok, hogy az iszlámon belül átjárás van a békésnek mondott hívők és a gyilkos merényletre is képes radikálisok között, hogy aki ma békés családapa, az holnap lehet öngyilkos merénylő, mivel e vallás nem más, mint egy harci ideológia, melynek célja az egész föld iszlám igába hajtása, s aki komolyan veszi a próféta tanítását annak szent kötelessége a dzsihád. De még ma is, miután egekbe szökött a bűnözés mindenütt, ahol feldúsultak az iszlám betolakodók, miután megannyi brutális merényletet követtek el európai nagyvárososokban, miután nap, mint nap kapunk hírt összeférhetetlenségükről, miután tudjuk azt is, hogy nemcsak beilleszkedni, de dolgozni sem akarnak, akad, aki félvállról veszi a problémát, sőt akad, aki azt meri állítani, hogy „a Fidesz ellenségképet farag Sorosból”.Nem kétséges a Fidesz – nagyon helyesen – ellenségként mutat Sorosra, hiszen a milliárdos spekuláns nyíltan meghirdette azt a tervet, aminek ügyében most a kormány nemzeti konzultációt folytat. Eszköz ez a Fidesz kezében a hatalom megtartására, eszköz bizony. De ha komolyan veszi a kormányfő a feladatát, hogy megvédi Magyarországot és Európát az iszlám beözönléstől, akkor bizony meg tartsa a hatalmat és aligha lehet rossz néven venni, ha ehhez minden törvényes eszközt bevet, beleérve azt a szörnyű eretnekséget, hogy ellenségként meri beazonosítani az ellenséget. Eredeti kérdésre visszatérve: ma van egy párt, melyet terhelnek mulasztások, mely követett el hibákat, melynek közpénzfelhasználása kérdéseket vet fel, de melynek politikájában világosan kitapintható a nemzetépítő igyekezet és melynek vezetője, Orbán Viktor Európa- szinten a legvilágosabb, legegyértelműbb és leginkább jövőbe mutató álláspontot foglalta el a kezdet kezdetétől a ma legaktuálisabb és legnagyobb veszélyt jelentő kérdésben, a migráció ügyében.Vele szemben pedig felsorakoznak a nemzetárulás pártjai és politikusai.
(A nemzetárulás fokozatai)

A nemzetárulás szintje persze különböző, az ország indokolatlan szankcionálását megszavazó DK-s Niedermüllertől a kerítést helyeslő Medgyessyn[10]keresztül a Jobbikig, melynek vannak még ma is olyan elvszerű politikusai, mint Morvay Krisztina (hogy a brüsszeli frontnál maradjunk), aki 2009-es EP képviselővé választása óta mindig tisztességes és következetes nemzeti álláspontot képviselt, lett légyen szó Vona kézivezérlésű pártelnöki gesztusáról, a párt alelnökeinek diktatorikus lecseréléséről[11]vagy a migrációról, mely ügyében a Jobbik vezetés megrökönyödésére hosszú interjút adott a kormány napilapjának, megdicsérve ezügyben a kormány politikáját[12]. Nem véletlen, hogy a következő, a Népszavának adott interjúban[13]már azt pedzegeti, hogy mi lesz Európai Parlamenti képviselői pályafutása után… A Jobbik nemzetáruló politikájáról már hosszan értekeztem e lap hasábjain[14], nem ismételném el az ott kibontott érveket. Elég annyi, hogy aki bérunió hazug maszlagával manipulálja a szavazókat, azt a látszatot keltve, hogy Brüsszeltől bármi jót várhatunk, amikor Brüsszel az, mely ránk akarja kényszeríteni társbérlőnek az iszlám migráns-hordát, az egyértelműen besorolja magát a nemzetárulók közé. De nincs mit csodálkozni azon a párton melynek egyik emblematikus képviselője nyíltan kimondta, hogy Orbán nagyobb ellenség, mint Soros. Innen már csak egy lépés Mirkóczki Ádám állásfoglalása, miszerint a Soros-terv emlegetése „agymosás”, „baromság”, „hazug kampány”.[15]Miközben a Soros terv bárki által elolvasható a világhálón, megvalósítása pedig javában zajlik Brüsszel vezetésével.Így az sem meglepő, hogy már egyre közelebb húzódnak a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség pártjaihoz, együtt fórumoznak velük[16], Vona elmegy vitatkozni az ellenoldal rendezvényeire, s ott a többiekkel kórusban és egyetértésben szidják a magyar miniszterelnököt, sőt, azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy bárkivel kész összefogni Orbán ellen[17]Mindez magától értetődő attól a pillanattól fogva, hogy Orbán nagyon ellenségnek tekintjük, mint a globális háttérhatalom látható exponensét, a migrációt saját forrásból is finanszírozó Sorost.

(Az alapvető törésvonal)A törésvonal viszont egyértelmű. Nevezhetjük annak alapját bárhogy: Sorosnak, globális világhatalomnak, Brüsszelnek, pusztító világerőnek vagy szervezett magánhatalomnak. Ennek a háttérben meghúzódó hatalmi gócnak a törekvése Európa tönkretétel, iszlamizálása. Ez világos és egyértelmű. Van, aki ennek ellen mer állni, és van, aki érdekből vagy számításból, de melléáll. Gyurcsánnyal sem az a fő baj, hogy megvonná a szavazati jogot a határon kívül élő magyaroktól, ez csak egy szimbolikus kérdés, mely villanófényben mutat a valós elkötelezettségét és gátlástalan magyarellenességét. Az a fő baj vele, hogy miként „az Orbán vagy Európa” hazug plakátüzenet is ábrázolja, Gyurcsány is egyike a globális háttérhatalom helyi embereinek, aki, ha rajta múlna, a kapuk tágra nyitásával rekordgyorsasággal megszüntetné Magyarországot, mint magyar országot.Ennek jelölésére pedig nincs jobb szó a nemzetárulónál.

Borbély Zsolt Attila


Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »