A nemlét elviselhetetlen nehézsége

A nemlét elviselhetetlen nehézsége

Az ég alatt a leggyengébbek / átfúrják, ami a legkeményebb: / mindenben fészke van a nemlétnek, / ereje a nem-cselekvésnek. Nem is hitte volna talán Lao-ce, hogy tanítását 2016 Magyarországa, és leginkább Bokros Lajos tevékenysége fogja igazolni. (A nem cselekvés utóbbi mestere a Facebookra is szervezett már tüntetést. Még számláló is volt, hogy hányan maradtak otthon.) A baloldali-liberális magyar ellenzék útja az osztályhatalomról értekező publicisztikáktól eljutott a névtelen blogokban való marakodásig. Kijelenthetjük: ezek a politikusok lemondtak már 2026-ról is, jelenleg 2030-ra gyúrnak. Persze akkor sem a kormányzás lesz a reális cél, maximum Budapest főpolgármesteri székének elnyerése.

A nemlét tényleg befészkelte magát mindenhova. Azt hittük, annál jobb már nem jöhet, mint hogy Bokros nemlétező pártja, a MoMa megvétózza a nemlétező Balpárt részvételét a nemlétező előválasztáson. Aztán olvastuk, hogy a névtelen gyurcsányista blogon méltatlan utcai akcióként írtak Juhász Péterék sípolásáról, maga Gyurcsány pedig arról beszélt: „ezer okunk van arra, hogy tüntessünk, ne ezeket az ünnepeket tegyük tönkre”. Mi lesz a következő? A volt miniszterelnök bejelenti, hogy a rendőri erőszak so­sem lehet legitim? Esetleg megünnepli az őszödi beszéd évfordulóját?

A legabszurdabb elképzelése Gyurcsánynak, Bokrosnak és a Félszázalékosok Elitalakulatának, hogy néhány éven belül hatalomra kerülhetnek. Csakhogy már 2014 előtt is kialakult bennük egy tévhit: jelesül, hogy a választási törvény miatt össze kell fognia fűnek-fának, máskülönben fasizmus. A bizonytalanok, a korábbi kormányokból kiábrándultak tömegeit mindmáig képtelenek meglátni, így azóta is csak az egyre kisebb torta újraszeletelésében érdekeltek – érthető módon. A kiábrándultakat ugyanis csak Gyurcsány, Bokros és a demokratikus charta nélkül tudná megnyerni a baloldal. Pontosabban ez volt a helyzet korábban. A 2014-es választáson viszont a teljes baloldali ellenzék összegyurcsányozta magát, így még akkor is hiteltelenek lennének, ha végre megemberelnék magukat, és kijelentenék: nincs többé közösködés bukott erőkkel. A legnagyobb gond, hogy ezt ki is jelentik, majd összefognak, de nem úgy ám, mint tegnap, hanem egészen másként. Ilyenekkel együtt soha, mármint úgy együtt nem, hogy látszólag együtt, de azért mégse külön. Nem kell ahhoz a politikával négyévente egyszer foglalkozó átlagpolgárnak lenni, hogy az ember ezt ne értse.

Van abban valami megkapó, amikor a fideszes kétharmadhoz kétszer hozzájáruló Gyurcsány és pártja mondja valakiről: nem eléggé ellenzéki. A DK-s keménymag évek óta képtelen megérteni: a Fidesz leginkább a volt kormányfőnek hálás. Amíg ő a harctéren van, elég annyit mondani, hogy Gyurcsány, majd menni is tovább. A veszíteni képtelen exminiszterelnök pártja ennek belátása helyett inkább lejárató blogot tart fenn Nyugati fény névvel, ahol rendre megdorgálják a többi ellenzéki pártot. A fütyülés méltatlan, kedves Juhász Péter! A Liberálisok egy bizniszpárt! Ne legyél áruló az alkotmánybírák ajánlásával, Hadházy Ákos! És így tovább.

Nem is olyan régen a baloldali bohózat legfőbb megjelenítője a miniszterelnöki casting volt. Amikor irodákban, telefonon megvitatták egymás közt, ki vezesse bukott társuk helyett az országot. Ma már Szigetvári Viktor szíves közlése nyomán tudjuk, ez másként fest. Ma a blogokban való lejáratás elkerülése a legfőbb ajánlat: Gyurcsány „pártelnök elismerte, hogy a párt kommunikációs teamje irányítja a Nyugati Fényt és az Európa Kávézót is. Még találkozót is szervezett nekem Mandula Viktorral, aki Vágó István és Gréczy Zsolt mellett írja ezen blogokat. Mandula Viktor azt ajánlotta a megbeszélésen, hogy ha az Együtt nem kritizálja Gyurcsányt, akkor a blogok is felhagynak a névtelen gyalázkodással.”

Itt tart ma a baloldal.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »