A németek most újabb okot adtak a török keménykedésre

A németek most újabb okot adtak a török keménykedésre

Miközben a migrációs válság kapcsán Törökország szerepe hihetetlen módon felértékelődött a kontinens országai számára, kissé érthetetlennek tűnhet a német törvényhozás határozata, hogy népirtásnak tekinti az örményekkel szemben, az Oszmán-birodalomban elszenvedett kegyetlenségeket. Erről a fontos külpolitikai kérdésről kérdeztük Ember Zoltánt, az Iránytű Intézet kutatásvezetőjét.

Van egy külföldi helyszín, melyet minden magyar ismer: Trianon. Akad egy hasonló, melyet minden török ismer: Sévres – utal vissza Ember Zoltán a XX. század elejére.

Sevr Sendromu

Az Oszmán Birodalmat ez a békediktátum szüntette meg, az új török állam direkt irányítása alatt álló területe a mostaninak is csak a töredéke lett volna. Szinte mindenkihez jókora darab került (volna) a görögöktől, az első világháborúban kivérzett olaszokon át a britek közel-keleti erősödősét aggódva figyelő franciákig. Innentől eredeztethető a török néplélek egy sajátos szüleménye a Sévres-szindróma (Sevr Sendromu). A külső szereplők (közép- és nagyhatalmak) általános összeesküvést szerveznek ellenük, az ő belső szövetségeseik pedig a kisebbségek (kurdok, görögök, örmények, alaviták).

Az, hogy a világ több száz milliós török népcsoportjai a Balkántól az afgán hegyekig nem egy ankarai/isztambuli birodalom fennhatósága alatt állnak, leginkább egyesek ármánykodásának tudható be – magyarázza az elemző a Sévres-szindróma lényegét.

A mostani német döntés újabb megerősítést ad azoknak, akik ezt a világ-összeesküvést, vagy legalább a törökök regionális hatalmi törekvéseinek visszafojtását artikulálják; a kormányzat egyes szereplői a kudarcaikat igyekeznek is ekként interpretálni, ez alól maga az elnök sem kivétel.

Stratégiai Mélység

A visszavonuló miniszterelnök Ahmet Davutoğlu az AKP (kül)politikájának egyik formálója, korábban Erdoğan tanácsadója volt. Az ő nevéhez kötődik még egyetemi tanárként a Stratégiai Mélység (Stratejik derinlik) című írás, amelyben a nyugati elemzők által neooszmánnak nevezett politika alapjait fektette le, e politika formálójaként éveken át sikeres, eredményes politikusnak számított otthon és a régióban egyaránt. „Érdekes módon” a sikeres évek periódusaiban ez az ostromlott vár effektus szinte teljesen visszaszorult, azonban a 2012-13- tól kialakuló regionális politikai és belpolitikai vesszőfutás következtében újjáéledt a Sevr Sendromu, mely teljesen eluralkodhat a török közbeszédben.

“Ez az álláspontok merevedő és egyre határozottabb képviseletét, összességében Törökország további nemzetközi elszigetelődését vonhatja maga után. A keményedést jelzi a nagykövet visszahívása, de a „nagy kérdés” a török-EU megállapodás további sorsa lehet”

– figyelmeztetett Ember Zoltán.

A közel-keleti régió (és Törökország) békésebbé tételét a regionális hatalomnak számító Törökország nélkül szinte lehetetlen elérni, az állandósuló háborúk és konfliktusok pedig a mi kontinensünk társadalmát, politikai berendezkedését is destabilizálják.

Csütörtök

Ahogy arról beszámoltunk, a német szövetségi parlament (Bundestag) elsöprő többséggel népirtásnak minősítette csütörtökön az egykori Oszmán Birodalomban 101 éve elkezdett örményellenes mészárlásokat. S amíg az örmények üdvözölték a döntést, addig Ankara élesen bírálta azt.

 

A népirtásról

Az örmények sivatagba meneteltetése, összeterelése azonban még Sévres-t megelőzően 1915-1917 között zajlott, a halálos áldozatok számát 600.000 és 1,5 millió közé teszik. Az örményekkel szembeni kemény fellépésnek több okát ismerik a kutatók, a politikai vezetés igyekezett a nyakukba varrni a törökök kaukázusi offenzívájának kudarcát (a népnyelv szerint örmények mutattak ösvényeket az oroszoknak). A törökök nem vitatják, hogy akár százezrek is életüket veszthették az áttelepítések során, de azokat különböző magyarázatok következtében szerintük nem lehet államilag szervezett, tudatos népirtásnak minősíteni. A legeslegegyszerűbb török interpretáció pedig az, hogy „muszlim ilyet nem tesz”. Az általános, szinte oldaltól független török mentalitás más, ők szívesebben söpörnék szőnyeg alá az örmények ügyét.

A németekről

A németek múltjuk feldolgozásában élen járnak (Vergangenheitsbewältigung), a német vezetető elit egy része Németországot Európa morális vezető hatalmának is tekinti, ezért nem meglepő a téma felszínre kerülése. Leginkább a CDU-t, különösen Angela Merkelt erős kritika éri a márciusi török-EU megállapodás miatt humanitárius oldalról (is). Törökország a megállapodás óta nem szívesen enged már be szíriai menekülteket a területére, őket igyekszik Azaz városa környékén, még szíriai területen tartani és ott ellátni. Nem hagyható figyelmen kívül az Erdoğant ízléstelenül pocskondiázó humorista ügye körül kialakult hetekig tartó konfliktus hatása, illetve a török újságírókat érő atrocitások sem. A török dilemmák a menekültválság és a több millió törökországi származású német állampolgár következtében nem egyszerű török belügyek, hanem a német politika mindennapjainak megosztó témái is egyben.

az Örményekről

Érdekességként megemlíthető, hogy az örmények lobbiereje a világon az egyik legerősebb, hiszen diaszpórájuk szinte minden országban jelen van Dél-Amerikától Ausztráliáig. Azonban ma is teret vesztenek Örményországon kívül olyan helyeken, ahol akár évezredes örmény közösség él, élt. Aleppóban a háború során az örmény könyvtár több mint ezer éves kéziratai semmisülnek meg, a szíriai Deir-ez- Zór városában a még megmaradt kis örmény közösség közel két éve az Iszlám Állam ostromgyűrűjébe van zárva. A legősibb hagyományokat őrző (nemcsak keresztény) közösségek tűnnek el a szíriai háború és polgárháború zavaros éveiben.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »