A német nyugdíjas dilemmája

Kapkodhatják a fejüket a hírfogyasztó németek: mostanában olyan dolgok történnek az országukban, amelyeket korábban nehéz lett volna még elképzelni is. Kezdjük a legfontosabbal: ugyan alig több mint egy éve, tavaly július elsején lépett életbe a német nyugdíjreform, a Bundesbank szerint máris újragondolásra szorul.

A szakértők szerint nem lesz tartható a 2029-ig tervezett 67 éves nyugdíjkorhatár, a rendszer egyensúlyban tartásához a munkavállalóknak 69 éves korukig kellene dolgozniuk. Jelenleg egyébként 65 év a korhatár, de a Die Welt szerint az emberek átlagosan 62 éves korukban nyugdíjba vonulnak, kihasználva a különféle lehetőségeket – például azt, hogy aki legalább 45 éve fizeti a járulékot, az már 63 éves korától teljes értékű nyugdíjra jogosult. Ezt a tendenciát erősíti meg a GfK felmérése is: eszerint a munkavállalók mindössze egyharmada tervezi azt, hogy a nyugdíjkorhatár eléréséig teljes munkaidőben dolgozzon. A 45–60 éves lakosság körében ez az arány mindössze 28 százalékos.

A német jegybank egyébként azzal indokolta az emelés szükségességét, hogy anélkül a kormány hosszú távon nem tudja a juttatás értékét a jelenlegi szinten, vagyis az átlagfizetés minimum 43 százalékán tartani. Közben egy pillanatra se feledjük el, hogy Európa legerősebb gazdaságáról van szó! A Bundesbank szerint a jelenlegi reform sem védi meg a német állampolgárokat attól, hogy a nyugdíjuk csökkenjen.

Egy másik német kutatóintézet még borúsabban látja a jövőt. A Die Welt arról írt: a Német Gazdaság Intézet (IW) sokkoló prognózisa szerint előfordulhat, hogy a nem is olyan távoli jövőben csak 73 éves korukban mehetnek majd nyugdíjba a munkavállalók! Ez viszont azt eredményezné, hogy sokaknak alig lennének nyugodt nyugdíjas éveik, mert a várható életkor alig magasabb ennél. Egy idén negyvenéves német férfi ugyanis várhatóan 79 évet él, így mindössze hat évig élvezné átlagosan 1200 eurós nyugdíját (összehasonlításképp: jelenleg a férfiak 19,3, a nők 21,4 évnyi nyugállományra számíthatnak).

A probléma egyébként másutt is ismerős: a társadalom elöregedése miatt egyre több lesz a nyugdíjas, akiket az egyre kevesebb dolgozónak kellene eltartania. Kézenfekvő megoldás a korhatár emelése: ha valaki nem megy (mert nem mehet) nyugdíjba, akkor nem is kell neki fizetni. Az aktív dolgozók száma nő, a járulékra váróké csökken, az államháztartás egyensúlyban marad. Az IW számítása szerint ehhez Németországban az kell, hogy tizennégy év múlva 69, 2035-ben pedig már 71 év legyen a korhatár, hogy aztán 2041-re 73-ra emeljék.

Tudjuk, hogy a német a világ egyik leggyorsabban öregedő társadalma, és az utóbbi időben sokszor hallottuk, hogy úgy kell nekik a migráció, mint egy falat kenyér: fiatal, életerős munkavállalók jönnek, akik azonnal munkába állva még hosszú évtizedekig befizetnek a nyugdíjkasszába, eltartva így az elöregedő németeket. Úgy tűnik azonban, homokszem került a gépezetbe: hiába kerestem, sehol sem találtam arról statisztikát, hogy a tavaly az országba érkezett csaknem egymillió migráns közül hány lett időközben járulékfizető.

Magyarországról ugyan furcsának tűnik, de Németországban is sok a kisnyugdíjas, és tömegek rettegnek az öregkori szegénységtől. Nekik némiképp meghökkentő tanácsot adnak a szakértők: költözzenek keletre! Például Magyarországra, ahol alacsony az árszínvonal, de elfogadható az egészségügyi ellátás. Vagy Bulgáriába – ott még jobban élhetnek a nyugdíjból, igaz, ha orvosra van szükségük, szerencsésebb hazalátogatniuk.

A fentiek fényében egészen különös ízt kap a következő hír: az új német polgári védelmi koncepció azt javasolja a lakosságnak, hogy felkészülve a terrorveszélyre és egy esetleges katasztrófahelyzetre, halmozzanak fel otthon tíz napra elegendő élelmiszert és öt napra elég ivóvizet. Ilyen jellegű tanácsra a hidegháború óta nem volt példa – most azt is javasolják, hogy mindenki tartson otthon elemlámpát, gyertyát, gázpalackról üzemeltethető konvektort, valamint megfelelő mennyiségű gyógyszert.

Ugyan a német kancellár visszautasította azt a feltételezést, amely szerint összefüggés lenne a megnövekedett terrorveszély és a muszlim menekültek beáramlása között, erről egyre többen mernek beszélni. Erősödnek a félelmek a radikalizálódó Törökország és a hárommilliós németországi török kisebbség kettős lojalitása miatt is. Ankara képezi és támogatja ugyanis a németországi imámokat, így nem csoda, hogy többségük nem ismeri a befogadó ország kultúráját, és nem beszél németül sem. Talán nem véletlen, hogy a németországi törökök többségükben Erdogan hívei – a legutóbbi török parlamenti választáson hatvan százalékuk az AKP-ra szavazott. Ma már ott tartunk, hogy immár a legtekintélyesebb német üzleti napilap sem félt Angela Merkelt „török kollaboránsnak” nevezni, bírálva a kancellár kiállását Erdogan mellett.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »