A nagy sorszámvadász

A nagy sorszámvadász

Élethelyzetekből merített jellemsorozatunk (A nagy ülőhelyvadász, A nagy ellenőrvadász) következő részét is az élet szülte, konkrétan a rendőrség, ahova személygépkocsi átíratás ügyben voltam kénytelen nagyon kellemetlen előzetes tapasztalatokkal felvértezve ellátogatni.

 

Halogattam is eleget, amíg lehetett, mert az előző alkalmak során mindig akadt olyan dolog, ami miatt a hosszú sorban állást követően sem tudtam egyből mindent eredményesen elintézni, mert vagy a kötelező biztosítást igazoló fehér cédulát hagytam otthon, vagy okmánybélyeg nem volt nálam, vagy a kérvényemet írtam nem megfelelő nyomtatványra, és mire rohanva ezeket beszerezve visszatértem, a sorszámosztó automata szerint már kiestem az előző sorszámom adta türelmi időből. Pedig nem is, és ez volt a legbosszantóbb!

 

Másnapi elsőrandevús

 

Már az előző nap nyugtalanul készülődtem az „eseményre”, mindent többször átellenőriztem, nehogy újfent pórul járjak, álmatlanul forgolódtam izgatottan az ágyamban, mint a másnapi elsőrandevús. Pedig hajnali ébresztés várt rám a félnyolcas rendőrségi hivatalos fogadónapos kezdés előtti kedvező pozíció kiharcolása érdekében.

 

Viszont ezúttal sem veszett kárba az előzetes nyugtalanság: már az érsekújvári rendőrség szántóföldre emlékeztető parkolójában megkezdődött a harc a szabad helyért, terep szinten évek óta tűrhetetlen állapotok uralkodnak ott, mintha nem is a rendőrség parkolója lenne, hanem valamilyen rögtönzött szabadtéri fesztiválra ideiglenesen kialakított, lekaszált terület. Néhány kilométerrel odébb, az érsekújvári kórház fizetett parkolójában (szolidárisak vagyunk a dunaszerdahelyiekkel, csak ezért fizetős…), találtam helyet.

 

Végeláthatatlan sor

 

Visszatérve, fél órával a nyitás előtt már kígyózott a végeláthatatlan sor a rendőrség előtt a heti négynapos fogadónap egyikén, és ezzel együtt kezdetét vette a trükközgetés. A kezdetben vékonyan kígyózó sor később láthatóan jó lakottan hízni kezdett előbb az épület előtt, később a sorszámosztó „játékautomata” előtt, amin nem csak a tájékozódás problémás, hanem mindenki izgulhat azon is, hogy kinek és mikor írja ki a gép, hogy mára már megtelt, több sor(s)jegyet nem osztunk ki, ami persze érthetetlen módon megváltozhat a fogadónap folyamán, de a pechesek komolyan veszik és hazamennek, másnapra újra szabadságot igényelhetnek a munkahelyükön.

 

Nekem viszont sikerült még aznapi sorszámhoz jutnom (pedig péntek volt, ami a keddi nappal együtt csak rövidnapos, délig tartó nyitva tartást jelent). Boldogan lobogtattam a 68-as sorszámot, ez a kijelzőn nyomon követhető tempót látva vélhetőleg olyan három és félórás várakozást jelent.

 

Fontoskodó, hamis dosszié

 

De láss csodát a rendőrség épületében!

 

Nem az ügyintézési gyorsult fel, hanem elkezdtek mellettem suttogni, hogy ott van az az úr, aki minden fogadónap ott van, és árulja a sorszámait! Kezében egy fontoskodó hamis dossziéval, hogy ne tűnjön feltűnőnek, ne lógjon ki a sorból, sétálgatott vagy álldogált szerényen a sarokban, zsebei kitömve mindenkinél alacsonyabb sorszámokkal.

 

Az emberek egymás után óvatosan hozzáléptek, feltűnés nélkül megszólítják, majd egy ötös ellenében sorszámot cserélnek vele! Az alacsony sorszámot eladja, a magasabb sorszámot elteszi, jó lesz az még nap folyamán alacsonyabbnak a később érkezőknek! Valószínű, hogy társai is vannak, mert nem valószínű, hogy a sorszámokat osztogató automatánál büntetlenül tudott volna egyedül olyan sok sorszámot kiváltani!

 

Heti végyszáz, havi ezerhatszáz

 

De megengedheti magának az „üzlettársakat”, mert tegyük fel, napi 20 kuncsaft esetén ez már napi 100 eurót eredményez, négy fogadónapra átszámítva heti négyszázat, havi ezerhatszázat járulékmentesen, és lehet, hogy vannak más „munkahelyei” is: adóhivatal, munkaügyi hivatal stb.

 

Fejemhez kapva döbbentem rá: üzletelnek, üzérkednek a rendőrség épületében! Nem csak a belügyminiszter, a rendőrségi sorszámok is korrupálódnak! Sorszámvadászok és pénzvadászok bukkannak fel a legváratlanabb helyeken, és milyen nehéz megszabadulni tőlük!

 

Pedig tüntetünk…

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: illusztrációs felvétel (menejstatu.sk)


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »