A mesterséges intelligencia mindennapjainkban

A mesterséges intelligencia mindennapjainkban

Bulárka Szilárd neve nem ismeretlen a hang- és fénytechnikusok körében. Középiskolás korában a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium diákjaként erősítőket gyártott, hangfalakat készített, és fényvezérlőt szerelt össze. Az általa gyártott felszereléssel talán Sepsiszentgyörgy minden iskolájában megfordult mind lemezlovasként, mind komolyabb rendezvények hangosítójaként.

A Tanulók Háza elektronika szakkörének lelkes tanulójaként Kerekes Jenő és Balázs Béla tanár urak egyengették útját, vezették be a nyomtatott áramkörök világába. Elektronika és távközlés szakon végezte az egyetemet Temesváron. Fiatal mérnökként jól működő céget alapított, amely teljes profi színpadtechnikát kínál és javít színházaknak, valamint szabadtéri rendezvényekhez. Ezzel párhuzamosan intelligens elektronikából szerezte meg mesteri diplomáját, jelenleg doktoranduszként a mesterséges intelligenciáról készíti disszertációját. Bulárka Szilárddal beszélgetve arra voltunk kíváncsiak, hogyan tudott fiatal mérnökként betörni a szórakoztató ipar technikai piacára, valamint a gépek vezérelte mesterséges intelligencia miként hat ki az emberiségre.

– Minden fiatal életében van egy olyan korszak, amely a buliról, szórakozásról szól, aztán jön az egyetem, és az ember utolsó évesként komolyabban elgondolkodik, miből is fog valójában megélni. Te gyerekkorodtól céltudatosan a színpadtechnikai eszközök tárházának bővítésében gondolkoztál, vagy az élet hozta így?
– Véleményem szerint az ember akkor tanul igazán hatékonyan, amikor összeköti a kellemest a hasznossal. A bulizós korszak alatt egy időben szórakoztam és tanultam. Mondhatom, hogy minden egyes választásom céltudatos volt. Elsősorban hangmérnök szerettem volna lenni, de mivel a legközelebbi egyetem Németországban, illetve az Egyesült Államokban lett volna, a legjobb kompromisszum az elektronika és a távközlés volt. Persze, az élet meg a szenvedély besegített, miután Temesvárra kerültem, alig két hét alatt már bedolgoztam Temesvár legnagyobb hangosító cégéhez mint szerviztechnikus, és egy hétre rá mint fénytechnikus a Temesvári Nemzeti Színházhoz kerültem. Hiszem, függetlenül attól, hogy mit csinálsz, ha igazán jól végzed, mindig meg tudsz élni.

– Pályakezdő mérnökként milyen hiányosságokat véltél felfedezni a színpadtechnikában, amire azt mondtad, hogy belevágsz, és azt az űrt be próbálod tölteni fejlesztőként?
– A színpadtechnikánál rengeteg iparág találkozik. Például egy jó hangtechnikusnak nemcsak akusztikai ismeretekre van szüksége, hanem elektronikai, villamossági, mechanikai, biztonságtechnikai, illetve pszichológiai ismeretekre is. Cégem színpadtechnika-szervizeléssel, illetve személyre szabott áramkörök tervezésével foglalkozik.

– Milyen cégeknek, intézményeknek dolgoztatok idáig, illetve milyen saját termékeitek vannak?
– Főként nagyobb hangosítócégeknek és színházaknak dolgozunk. A hangosítócégek esetén szervizeléssel, színházak esetén áramkörök tervezésével foglalkozunk. Rengeteg előadásra szabott terméket készítettünk, viszont saját termékeink is vannak. Például fényvezérlő interface-ek, led-vezérlő áramkörök, fények távvezérlése stb.

– A mesterséges intelligenciának köszönhetően már most nagyon fejlett látványelemeket használunk a színpadon. Szerinted meddig lehet ezt még fejleszteni – akár az élet más területein is?
– Véleményem szerint különböző technikák és a mesterséges intelligencia segítségével rövid időn belül minden egyes emberi beavatkozás automatizálható lesz, beleértve a művészi produkciót is. Japánban 3D-s vetítők segítségével Hatsune Miku animációs figura élő koncerteket tart. Hasonló technikát alkalmazva, az Egyesült Államokban 2PAC, Céline Dion és sok más előadó tartott már koncertet anélkül, hogy hús-vér formában a színpadra lépett volna.

– Köztudott, hogy a mesterséges intelligenciának köszönhetően ma már teljesen gépiesített gyártósorok léteznek. Robotok végzik a munkát. Egy autógyárban viszont a teljesen biztonságosnak tervezett gyártósori robot végzett már emberrel műszaki meghibásodás miatt. Saját tervezőjét alkarésznek nézte, és próbálta az autó vázához hegeszteni. Szerinted mennyire veszélyes az emberekre nézve, hogy robotokat tanítunk meg érzelem nélkül programozva gondolkodni?
– Valóban, a mesterséges intelligencia a humanoid robotok esetében a leglátványosabb. A gyártósorok nagy részében minden egyes robot adott utasításokat hajt végre. Ez még nem mesterséges intelligencia, viszont ha a robot képes tanulni, általánosítani, illetve következtetni egy minta alapján, akkor már igen. Ha valaki attól tart, amit Karl Čapek művében lehet olvasni, vagy amit a Terminátor sorozatban látunk, két elméletem van a megnyugtatására. Az első inkább filozófiai megközelítés, miszerint a tanuló sohasem tudja meghaladni jelenlegi mestere tudását. A második: jelenleg egy emberi agyat modellező algoritmus futtatásához több szuper számítógép szükséges. Az emberi agy fogyasztása megközelítőleg 20 watt, miközben a fenti algoritmus körülbelül 8 megawattot fogyaszt.

– Az emberiség fel van-e készülve ilyen rohamosan fejlődni egy automatizált világ felé?
– Talán viccesen hangzik, de az emberiség egy része igen, a másik meg nem. Mindez az átlagember és a technika közötti kapcsolaton alapul. Viszont a használat elsajátítása egyre egyszerűbb. Például ezelőtt pár évvel, ha egy ismeretlen zene szólalt meg egy kávézóban, és kíváncsi voltam az előadó nevére, hosszas keresgélés után talán rátaláltam valahol. Most viszont minden egyes okostelefon gombnyomásra megmondja a szám előadójának nevét és címét. A mesterséges intelligencia nagy előnye, hogy képes tanulni és általánosítani, ha megfelelő mennyiségű és minőségű adatot viszünk be. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a rendszer megtanulja, hogyan bánjon a felhasználóval.

– Ha a nehéz és bonyolult feladatokat a jövőben gépek végzik, mire számíthat ilyen tekintetben a következő nemzedék?
– Azt hiszem, az emberek többsége nem igazán bízik a mesterséges intelligencia által kínált lehetőségekben. Hasonlóan történt a számítógép esetében is. Kezdetekben az emberek nem hittek a digitális áramkörök által végzett számításokban, amíg be nem bizonyították, hogy az eredmény valós, és akárhányszor megismételjük a számítást, nem változik.

– Automatizált, virtuális világunkban, ahol egyre nagyobb teret hódítanak a robotok, számítógép-vezérelt egységek, milyen veszélynek vannak kitéve az emberek személyes kapcsolatai?
– Ez megint csak az embereken múlik, mielőtt Hubert Cecil 1901-ben feltalálta a porszívót, az emberek ünnepek előtt poroltak csak szőnyeget, ma viszont van, aki mindennap porszívózik. Ezzel csak azt próbálom ecsetelni, hogy minden új találmány azért születik, hogy az embereknek több szabad idejük legyen. Ha az emberek minden új találmányt csak arra használnak, hogy egyre több terméket gyártsanak, mind több időt töltenek majd el automatizált virtuális világunkban. Természetesen ez azt jelenti, hogy a személyes kapcsolatok a háttérbe szorulnak.

Huszár Szilamér
Háromszék


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »