A „megújuló tüntetéskultúra” és az a bizonyos kényelmetlen érzés

A „megújuló tüntetéskultúra” és az a bizonyos kényelmetlen érzés

Kiment az esőbe vonulni egy végtelenül heterogén tömeg, melyet azon túl, hogy frusztráltak, nem tart össze semmi. Sokat elárul a politikai valóságról, hogy a párttüntetéseken alig pár százan voltak, míg a Kossuth teret azért megtöltötték a „független ellenzéki tanárokkal szolidarító tömeg” tagjai, akik közül sokan a Fidesz és a Jobbik rendezvényeiről mentek át. A vicc, hogy a „követelések” tehát az érdemi része a dolognak rég tárgytalan, hisz a kormány – hasonlóan a netadós bulihoz – már rég engedett jóformán mindenben a pedagógusoknak. Amiről ez a hatalmas tömeg szólt, tehát az, hogy követeltek valamit, amit tulajdonképp már rég megkaptak. A tömegben sok volt a fiatal, sok volt a középkorú, az értelmiségiek is, konkrétan lehetett normális, jófej, vidám arcokat látni, nem úgy, mint a délelőtti hisztinél a Kálvinnál. Annál is érdekesebb, hogy a szónokoktól azonban már semmit nem hallottunk. Semmit nem mondtak, azon túl, hogy ideges remegő regiszterben ordibálták, nem tűrik, nem bírják, nem lehet, és most akkor nagyon. A délelőtti Orbán beszéd után pedig az ember valóban árgus fülekkel várta a Megváltó Üzenetet. Ennek a rengeteg embernek a valós irányát, az Ellenzéki Egység Vízióját, de semmi sem történt, azon túl, hogy akik eddig is kimentek sajtószabadságolni, netadózni, azok most is kimentek, és levezették a frusztrációikat. Hisztiztek egy sort, és meggyőződtek arról, hogy ők bizony nagyon dühösek, és majd 2018-ban úgy elsöpörnek itt mindent, mint a migráns a macedón határőrt. Az aktuális „civil szónokok” (akikről másnapra derül ki, hogy tulajdonképp sose voltak azok) pedig osztják a kontentet a köztársaságról, a szabadságról, a jogokról minden olyan általános marhaságról, amiről ilyenkor szokás. 12 pont parafrázis (jórészt teljesített követelésekkel). Már itt is ilyeneket „szavazott meg” a nép, hogy „Követeljük az oktatásfinanszírozás legalapvetőbb forrásainak biztosítását.” Brezsnyev elvtárs felkiált örömében, hogy a szabad szocializmust építő dolgozó nép immár egyesült erővel képes az esőben is „megszavazni” ezt a hetvenes évek pártgyűléseit idéző horrorisztikus bikkfanyelvezettel előadott semmit. „Új alapokra helyezett, az elért eredményekre építő közoktatási rendszer kidolgozását kell azonnal elkezdeni.” Vivát. Csak így elképzeltem magamban, hogy mondjuk, ha ilyen 12 ponttal izzít Petőfi anno, mi lett volna belőle. „Követeljük, a Habsburg közigazgatási rendszer reformjára vonatkozó civil bizottság gyűlésének azonnali választmányi előterjesztését, a sajtóban található cenzúrisztikus jelenségek mihamarabbi felülvizsgálatára szerveződő bizottság felállításának kezdeményezését. Mert marhára morcosak vagyunk!” Akkor is amúgy az volt a legfőbb gond, hogy a nép unta a Habsburg banánt kb. úgy, mint ez a brigád unja Viktort  – minden joguk megvan hozzá amúgy, sőt akár még okuk is lehet felcsesződni Hoffmann Rózsika szörnyszülöttjén, a KLIK-en, de valahol sajnálatos, hogy ezt a későszocialista termelési jelentést kénytelen hallgatni az esőben több tízezer ember. Itt mutatkozik meg az, hogy Orbán lehet akármennyire nagy szarban, ha őt hallgatja ugyanennyi ember, abból választási győzelem és messzemenő vízió körvonalazódik. Ott közösség születik, célok születnek, bizalom jön létre. Itt csak hisztiző kamasz „diákolimpikon” jelenti az élő parafrázisát a márciusi ifjaknak. Mellette még láthatjuk a fekete ruhára kockásinget húzó egyszemélyes performance-á alakult Sándor Mária akcióművésznővért, aki forradalmazik, szabadságharcozik, vetkőzik, és teatralitásban felülmúlja Kunhalmi Ágnest, annyira fel van háborodva. Csak az egész valahogy iszonyatosan szánalmas és lapos. Kétségbeejtő látni, hogy tényleg vajúdnak itt már az ellenzéki hegyek, de szerepzavaros ripacskodó Sándor Máriát, meg egy kifejezetten nőiesen és infantilisen hisztériázó Puklit szültek. Eleve valahol szánalmas egy tüntetés, aminek a csúcspontja egy Pukli, aki magyartanárként önnön beszéde retorikai öngyilkos merénylője volt, bevezetőként elmondta, hogy magával az oktatásügyi témával még a fideszesek többsége is egyetért. Konklúzió: sziasztok emberek, tulajdonképp a semmit követeljük, de ennek ellenére közölte – szintén önleleplező módon – a Nagy Mindent Eldöntő Hatalmas Bejelentést: “Jól figyeljetek, egyszer fogom elmondani: amíg nem nyerjük vissza a méltóságunkat, nincs miről beszélnünk. Amennyiben a kormány képviseletében Orbán Viktor miniszterelnök, és amennyiben Áder János 2016. március 23-ig nyolc napon belül nem kér bocsánatot az elmúlt hat esztendőben megalázott emberektől, akkor március 30-ára egyórás országos munkabeszüntetést hirdetünk.” Ameddig fenyegethetnek addig nincs párbeszéd, mondta Pukli, majd egy hihetetlen logikai és retorikai fordulattal, hisz ő magyartanár, már meg is fenyegette a kormányt, hogyha nem mond le Palkovics és Balogh, és kér bocsánatot Orbán és Áder (ő miért is?) akkor ő majd dudorrá szívja magát, és lecsap. Mivel Orbán és Áder úgyse fog kellően szépen bocsánatot kérni a klimaxos énektanárnő szintjére paprikázódott Pukli bácsitól, mert csúnya és szemtelen volt, és mivel a tanárbácsi nagyon frusztrált és nagyon morcos, valamint Orbán Győző bácsi sem jelent meg a szülői értekezleten, ezért Pukli és a sok komcsi szakszervezet várhatóan egy kurva nagyot fog hisztizni március 30-án. Ennyit tudtunk meg. Lehet majd anyázni a dugók miatt. Hála a Jóistennek, hogy ez volt a hatalmas hír, ami miatt képesek voltak „civilben” kivinni ennyi sok tízezer embert. A semmire. Pontosabban: az általános sztrájk előkészítésének mikéntjét előrevetítő bizottsági kerekasztalt szervező bizottság ad hoc döntéshozói testületének felállításának szükségességét megállapítva a további lépések meghatározását megtárgyaló kerekasztali demokratikus döntés-előkészítési testület megalapításának azonnali elméleti eldöntéséről. Üres szavak, amik kb. olyan szinten adják el a politikai termékeket, mint a csöcs, a gyerek meg a kutya a mosóport, de aminek a valódi értelme tulajdonképp azon túl semmi, hogy „itt minden szar, Orbán egy köcsög, és nagyon uncsi meg undi meg pfujj”. Ergó hiszti a köbön, ahol elmondják, hogy már most nagyon dühösek, de ha nem kapnak Xanaxot, még dühösebbek lesznek, és március 30-án meg már annyira azok lesznek, hogy nem is fognak dolgozni. Sokban emlékeztet ez a múltszázad fordulójának ellenzékére, az obstrukciós dafke-mentalitásra, ami azon túl, hogy baromi idegesítő volt a Tisza család mindkét tagjának, hatalmukat tulajdonképp a lehető legkevésbé sem veszélyeztette. Hisz ott is, bár lehetett mindent a Nesquick nyuszitól Ferenc Józskáig mindenre fogni, tulajdonképp a politikai vízió és a tök hiányzott. Pukli vs. Orbán: 0:1. Levezetésnek kaptunk cuki fejlesztőpedagógust, meg sorosgyurkás álcivil szülőt, aki képes volt az influenzát és a gyerekek lógási hajlamát is maga mellé állítani, hogy a hülye hiányzós akciójának 150 ezer meg nem jelentjét mind magának tudja be. Gratulálunk. Orbán beszéde délelőtt – bármennyire a kelleténél talán hosszabb volt – a Kossuth téri népgyűléssel szemben tartalmazott érdemi üzenetet mind az ünnepről, mind a “jobboldal hitvallásáról”. Európai helyünkről, az előttünk álló kihívásokról, és az ember csak húzogatta a pipákat, hogy korrekt a dolog. Kemény, egyenes, de Orbán valahogy nagyon magányosnak tűnt.Fáradtnak tűnt, és a „tömeg” amelyiket végig szirénákkal és füttykoncertttel zavartak a DK-s nyuggerek, fáradt kacarászással, bágyadt bekiabálásokkal konstatálta a beszédet, amit aztán kedvesen meg is tapsoltak, majd elmentek a várba arcfestésre a gyerekkel meg forralt bort inni. Orbán még fakó, meghízott, leharcolt, kifáradt formájában is legalább 5 kört ver verbálisan bárkire, a politikai cselekvőképességről nem is beszélve. A szájkosár selyemből is az, az igazságot pedig ki kell mondani, és ebben nem számít, hogy Orbán fakó hangon a megszokott cöfös nénik előtt mondta el, sípolás és provokatőrök által adott alapzajban, ha egyszer igaza van. Egyre inkább egyedül van vele itthon és Európában,a másik oldalon akár több tízezer ember előtt a többiek bikkfanyelven üvöltenek faszságokat, de ettől még igaza van. Az obstrukciós ellenzékből  – a ma említett 1918-as vonalon – aztán Károlyi lett, Károlyiból Rákosi, abból Kádár, abból Gyurcsány, most meg Pukli és a hisztiellenzék. Sajnos nem pislákol ez az 1918-as vonal, Európa, a nagyok nagyon szívesen provokálnak, és ahogy kiderült, ez már Amerikában sem áll tőlük távol, hisz sorosgyurka épp azzal került az amcsi hírekbe a napokban, hogy a MoveOn nevű „civil” szervezetet többszázezer dollárral támogatta meg azért, hogy fizetett provokatőrökkel zavarja meg Donald Trump kampánygyűléseit. Azt leszámítva tehát, hogy valószínűleg általános sztrájkra fut ki a történet, ami hát valljuk be, inkább lesz kellemetlen, mint idegesítő, semmint olyan új tartalmat nem kaptunk kézhez, ami ne másról szólna, minthogy Sorosgyurka és #Merkelmerkel kínjában Puklival próbál általános sztrájkot szervezni egy erőtlen majdanozáshoz. Amiből vagy lesz valami, vagy nem. www.tutiblog.com Tisztelt olvasók!
Legyenek olyan kedvesek és támogassák “lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden “lájk számít, segíti a magazin működését!Köszönettel és barátsággal!www.flagmagazin.hu Tweet

Sokat elárul a politikai valóságról, hogy a párttüntetéseken alig pár százan voltak, míg a Kossuth teret azért megtöltötték a „független ellenzéki tanárokkal szolidarító tömeg” tagjai, akik közül sokan a Fidesz és a Jobbik rendezvényeiről mentek át. A vicc, hogy a „követelések” tehát az érdemi része a dolognak rég tárgytalan, hisz a kormány – hasonlóan a netadós bulihoz – már rég engedett jóformán mindenben a pedagógusoknak. Amiről ez a hatalmas tömeg szólt, tehát az, hogy követeltek valamit, amit tulajdonképp már rég megkaptak.

A tömegben sok volt a fiatal, sok volt a középkorú, az értelmiségiek is, konkrétan lehetett normális, jófej, vidám arcokat látni, nem úgy, mint a délelőtti hisztinél a Kálvinnál. Annál is érdekesebb, hogy a szónokoktól azonban már semmit nem hallottunk. Semmit nem mondtak, azon túl, hogy ideges remegő regiszterben ordibálták, nem tűrik, nem bírják, nem lehet, és most akkor nagyon. A délelőtti Orbán beszéd után pedig az ember valóban árgus fülekkel várta a Megváltó Üzenetet. Ennek a rengeteg embernek a valós irányát, az Ellenzéki Egység Vízióját, de semmi sem történt, azon túl, hogy akik eddig is kimentek sajtószabadságolni, netadózni, azok most is kimentek, és levezették a frusztrációikat.

Hisztiztek egy sort, és meggyőződtek arról, hogy ők bizony nagyon dühösek, és majd 2018-ban úgy elsöpörnek itt mindent, mint a migráns a macedón határőrt.

Az aktuális „civil szónokok” (akikről másnapra derül ki, hogy tulajdonképp sose voltak azok) pedig osztják a kontentet a köztársaságról, a szabadságról, a jogokról minden olyan általános marhaságról, amiről ilyenkor szokás. 12 pont parafrázis (jórészt teljesített követelésekkel). Már itt is ilyeneket „szavazott meg” a nép, hogy „Követeljük az oktatásfinanszírozás legalapvetőbb forrásainak biztosítását.” Brezsnyev elvtárs felkiált örömében, hogy a szabad szocializmust építő dolgozó nép immár egyesült erővel képes az esőben is „megszavazni” ezt a hetvenes évek pártgyűléseit idéző horrorisztikus bikkfanyelvezettel előadott semmit. „Új alapokra helyezett, az elért eredményekre építő közoktatási rendszer kidolgozását kell azonnal elkezdeni.” Vivát. Csak így elképzeltem magamban, hogy mondjuk, ha ilyen 12 ponttal izzít Petőfi anno, mi lett volna belőle. „Követeljük, a Habsburg közigazgatási rendszer reformjára vonatkozó civil bizottság gyűlésének azonnali választmányi előterjesztését, a sajtóban található cenzúrisztikus jelenségek mihamarabbi felülvizsgálatára szerveződő bizottság felállításának kezdeményezését. Mert marhára morcosak vagyunk!”

Akkor is amúgy az volt a legfőbb gond, hogy a nép unta a Habsburg banánt kb. úgy, mint ez a brigád unja Viktort  – minden joguk megvan hozzá amúgy, sőt akár még okuk is lehet felcsesződni Hoffmann Rózsika szörnyszülöttjén, a KLIK-en, de valahol sajnálatos, hogy ezt a későszocialista termelési jelentést kénytelen hallgatni az esőben több tízezer ember. Itt mutatkozik meg az, hogy Orbán lehet akármennyire nagy szarban, ha őt hallgatja ugyanennyi ember, abból választási győzelem és messzemenő vízió körvonalazódik. Ott közösség születik, célok születnek, bizalom jön létre. Itt csak hisztiző kamasz „diákolimpikon” jelenti az élő parafrázisát a márciusi ifjaknak. Mellette még láthatjuk a fekete ruhára kockásinget húzó egyszemélyes performance-á alakult Sándor Mária akcióművésznővért, aki forradalmazik, szabadságharcozik, vetkőzik, és teatralitásban felülmúlja Kunhalmi Ágnest, annyira fel van háborodva.

Csak az egész valahogy iszonyatosan szánalmas és lapos. Kétségbeejtő látni, hogy tényleg vajúdnak itt már az ellenzéki hegyek, de szerepzavaros ripacskodó Sándor Máriát, meg egy kifejezetten nőiesen és infantilisen hisztériázó Puklit szültek.

Eleve valahol szánalmas egy tüntetés, aminek a csúcspontja egy Pukli, aki magyartanárként önnön beszéde retorikai öngyilkos merénylője volt, bevezetőként elmondta, hogy magával az oktatásügyi témával még a fideszesek többsége is egyetért. Konklúzió: sziasztok emberek, tulajdonképp a semmit követeljük, de ennek ellenére közölte – szintén önleleplező módon – a Nagy Mindent Eldöntő Hatalmas Bejelentést: “Jól figyeljetek, egyszer fogom elmondani: amíg nem nyerjük vissza a méltóságunkat, nincs miről beszélnünk. Amennyiben a kormány képviseletében Orbán Viktor miniszterelnök, és amennyiben Áder János 2016. március 23-ig nyolc napon belül nem kér bocsánatot az elmúlt hat esztendőben megalázott emberektől, akkor március 30-ára egyórás országos munkabeszüntetést hirdetünk.” Ameddig fenyegethetnek addig nincs párbeszéd, mondta Pukli, majd egy hihetetlen logikai és retorikai fordulattal, hisz ő magyartanár, már meg is fenyegette a kormányt, hogyha nem mond le Palkovics és Balogh, és kér bocsánatot Orbán és Áder (ő miért is?) akkor ő majd dudorrá szívja magát, és lecsap.

Mivel Orbán és Áder úgyse fog kellően szépen bocsánatot kérni a klimaxos énektanárnő szintjére paprikázódott Pukli bácsitól, mert csúnya és szemtelen volt, és mivel a tanárbácsi nagyon frusztrált és nagyon morcos, valamint Orbán Győző bácsi sem jelent meg a szülői értekezleten, ezért Pukli és a sok komcsi szakszervezet várhatóan egy kurva nagyot fog hisztizni március 30-án. Ennyit tudtunk meg. Lehet majd anyázni a dugók miatt. Hála a Jóistennek, hogy ez volt a hatalmas hír, ami miatt képesek voltak „civilben” kivinni ennyi sok tízezer embert. A semmire. Pontosabban: az általános sztrájk előkészítésének mikéntjét előrevetítő bizottsági kerekasztalt szervező bizottság ad hoc döntéshozói testületének felállításának szükségességét megállapítva a további lépések meghatározását megtárgyaló kerekasztali demokratikus döntés-előkészítési testület megalapításának azonnali elméleti eldöntéséről.

Üres szavak, amik kb. olyan szinten adják el a politikai termékeket, mint a csöcs, a gyerek meg a kutya a mosóport, de aminek a valódi értelme tulajdonképp azon túl semmi, hogy „itt minden szar, Orbán egy köcsög, és nagyon uncsi meg undi meg pfujj”.

Ergó hiszti a köbön, ahol elmondják, hogy már most nagyon dühösek, de ha nem kapnak Xanaxot, még dühösebbek lesznek, és március 30-án meg már annyira azok lesznek, hogy nem is fognak dolgozni. Sokban emlékeztet ez a múltszázad fordulójának ellenzékére, az obstrukciós dafke-mentalitásra, ami azon túl, hogy baromi idegesítő volt a Tisza család mindkét tagjának, hatalmukat tulajdonképp a lehető legkevésbé sem veszélyeztette. Hisz ott is, bár lehetett mindent a Nesquick nyuszitól Ferenc Józskáig mindenre fogni, tulajdonképp a politikai vízió és a tök hiányzott. Pukli vs. Orbán: 0:1. Levezetésnek kaptunk cuki fejlesztőpedagógust, meg sorosgyurkás álcivil szülőt, aki képes volt az influenzát és a gyerekek lógási hajlamát is maga mellé állítani, hogy a hülye hiányzós akciójának 150 ezer meg nem jelentjét mind magának tudja be. Gratulálunk.

Orbán beszéde délelőtt – bármennyire a kelleténél talán hosszabb volt – a Kossuth téri népgyűléssel szemben tartalmazott érdemi üzenetet mind az ünnepről, mind a “jobboldal hitvallásáról”. Európai helyünkről, az előttünk álló kihívásokról, és az ember csak húzogatta a pipákat, hogy korrekt a dolog. Kemény, egyenes, de Orbán valahogy nagyon magányosnak tűnt.Fáradtnak tűnt, és a „tömeg” amelyiket végig szirénákkal és füttykoncertttel zavartak a DK-s nyuggerek, fáradt kacarászással, bágyadt bekiabálásokkal konstatálta a beszédet, amit aztán kedvesen meg is tapsoltak, majd elmentek a várba arcfestésre a gyerekkel meg forralt bort inni.

Orbán még fakó, meghízott, leharcolt, kifáradt formájában is legalább 5 kört ver verbálisan bárkire, a politikai cselekvőképességről nem is beszélve.

A szájkosár selyemből is az, az igazságot pedig ki kell mondani, és ebben nem számít, hogy Orbán fakó hangon a megszokott cöfös nénik előtt mondta el, sípolás és provokatőrök által adott alapzajban, ha egyszer igaza van. Egyre inkább egyedül van vele itthon és Európában,a másik oldalon akár több tízezer ember előtt a többiek bikkfanyelven üvöltenek faszságokat, de ettől még igaza van.

Az obstrukciós ellenzékből  – a ma említett 1918-as vonalon – aztán Károlyi lett, Károlyiból Rákosi, abból Kádár, abból Gyurcsány, most meg Pukli és a hisztiellenzék. Sajnos nem pislákol ez az 1918-as vonal, Európa, a nagyok nagyon szívesen provokálnak, és ahogy kiderült, ez már Amerikában sem áll tőlük távol, hisz sorosgyurka épp azzal került az amcsi hírekbe a napokban, hogy a MoveOn nevű „civil” szervezetet többszázezer dollárral támogatta meg azért, hogy fizetett provokatőrökkel zavarja meg Donald Trump kampánygyűléseit.

Azt leszámítva tehát, hogy valószínűleg általános sztrájkra fut ki a történet, ami hát valljuk be, inkább lesz kellemetlen, mint idegesítő, semmint olyan új tartalmat nem kaptunk kézhez, ami ne másról szólna, minthogy Sorosgyurka és #Merkelmerkel kínjában Puklival próbál általános sztrájkot szervezni egy erőtlen majdanozáshoz. Amiből vagy lesz valami, vagy nem.

www.tutiblog.com


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »