A megkerült marsallbot

Vigadozzunk: megkerült a marsallbot, amiről Napóleon azt mondta, hogy ott lapul minden közkatona zsákjában, és most büszkén villog a nem is olyan régen még az egyik legszegényebb megye főnökének a kezében.

Nem véletlenül került oda: az illető megyefőnök nagyon komoly munkát fejtett ki a megtalálásáért: addig fúrt, faragott, verejtékezve aknamunkázott a kollégái ellen, mígnem rátalált a marsallbotra. Tudta, hogy meg fogja találni, hisz titokban szentül hitte: csak őt illeti. Napóleon is ezért emlegette annak idején a lehetőségeket, az önbizalomra építve kijelentéseit.

Az újdonsült marsall jobbra-balra vagdalkozásának örömét csorbította ugyan, hogy közben jogerősen elítélték választási csalásért, s mint ilyen egy (még) érvényben lévő törvény értelmében nem lehetett a kormány mindenható vezére, de sebaj, megválasztatta magát a törvényhozó testület alsóbbik házának elnökévé, vagyis az ország harmadik emberévé, majd pedig nekilátott szélárnyékból összeeszkábálni a teljes mértékben el- és lekötelezett emberekből álló kormányát. Merthogy az övé, azt senki nem vitatja, és nem is akarja a papíron hivatalosnak feltüntetett kormányfő nevéhez kapcsolni a kabinetet. Erről is időben gondoskodott marsall őfelsége, amikor ország-világ előtt, a maga mellé állított „miniszterelnök” buzgó bólogatásai közepette kijelentette, hogy valójában ő és csakis ő ismeri a kormányprogramot.

Diadalát viszont erősen megfaricskálta az amúgy szűkszavúságáról híres államelnök, aki ezúttal nem sajnált egy-két mondatot bedobni a vezéri csörtetés halkítására, udvariasan megkérve, méltóztassék megismertetni a különböző rendű és rangú miniszterekkel is a túl sokat emlegetett, ám lényegében makacsul eltitkolt kormányprogramot, a tennivalók nem ismerete miatt nehogy már az elején megrekedjen a munka. Kénytelen volt lenyelni a békát, talán felfogva, hogy saját kakaskodásának a csapdájába sétált bele, és egyelőre jobb, ha nem vagdalkozik tovább.

Különben is, mintha csak a mesebeli narrációt követné, az időjárás a legjobb pillanatban tálalta az első nagy próbatételt: a havasalföldi vidék behavazását. A  marsall serege még nem ocsúdott fel teljesen a hirtelen miniszterré válás kábulatából, úgyhogy legjobb megoldásnak az utak lezárását találták, hűséges adjutánsa pedig, a főpolgármester a tanintézetek bezárásával kedveskedett választóinak. De a napóleoni seregeket is legyőző Tél tábornok sem tétlenkedik, különösen, hogy most, januárban az ő térfelén pattog a labda.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »