A majom, aki az egész sznob művészvilágot átverte

Hallottak már Pierre Brassau-ról, a neves festőről? Ha esetleg nem, ne rohanjanak azonnal a legközelebbi könyvesboltba művészettörténeti szakkönyveket vásárolni, Pierre Brassau ugyanis valójában nem létezett. A történelem egyik legfrappánsabb átverése egy svéd újságíróhoz köthető. Művész az állatkertbőlAz avantgárd – lényegéből fakadóan – kísérleti jellegű, a kultúra és a művészet addigi kereteinek újragondolására, átformálására készteti a befogadót. Az embernek az avantgárd művészi alkotások szemlélve azonban sokszor az az érzése, hogy egy egyszerű szélhámossággal van dolga.   Pierre Brassau műveit egy 1964 februárjában tartott göteborgi avantgárd kiállításon mutatták be először a nyilvánosság előtt. Az ismeretlen alkotó mellett neves angol, dán, osztrák, olasz és svéd alkotók munkái is megjelentek, de Brassau különleges, formabontó művészete iránt is nagy volt az érdeklődés a kritikusok és műgyűjtők részéről. Hosszú perceken át álltak egy-egy Brassau-kép előtt, miközben igyekeztek kitalálni, mi lehetett a művész szándéka. Valami olyasmit láthattak, amihez foghatót soha korábban.Bár az absztrakt művészek – Franz Kline, Jackson Pollock, Hilma Klint stb. – munkái a kritikusok körében nagy népszerűségnek örvendtek, az alkotók ritkán találták meg a közönséghez vezető utat (ha egyáltalán törekedtek erre). A kritikusok és a közönség absztrakt művészettel kapcsolatos véleménye közötti áthidalhatatlannak látszó ellentét inspirálhatta Åke „Dacke” Axelsson svéd újságírót, hogy megalkossa Pierre Brassau figuráját.A kritikusok védelmében fontos megemlíteni, hogy korántsem a „francia” művész munkái voltak a legkülönösebb alkotások, amelyet az ítészek valaha láttak. A kísérleti művészetbe egy szakítás után használt ágy kiállításától kezdve a konzervdobozokba történő székletürítésig sok minden belefért. Ezekben az esetekben megoszlott a kritikusok véleménye, Brassau esetében azonban egyöntetűen pozitív volt a visszajelzés.Rolf Anderberg a Morning Postenben írt cikkében kifejtette, hogy az érdeklődők számos „súlyos” munkát láthattak a göteborgi kiállításon. Az ismeretlen művész alkotásairól a következőket jegyezte meg: „Brassau erőteljes mozdulatokkal fest. (…) Ecsetje dühös igényességgel gyűrűzve hasít a vásznon. Pierre egy olyan művész, aki egy balett-táncos finomságával alkot.” Mindössze egyetlen kritikus értékelte negatívan Brassau munkáit: „Ilyen csak egy majom lett volna képes csinálni” – írta, és ekkor még nem sejtette, mennyire igaza van.Madáralkotóktól a négylábú művészekigPedig a „francia művész” valójában nem volt más, mint egy négyéves nyugat-afrikai csimpánz a svédországi Borås állatkertjéből, akinek a valódi neve Peter volt. Åke Axelsson úgy gondolta, Peter alkalmas arra, hogy segítségével bebizonyítsa: a kritikusok valójában csalók, akik nem tudják megkülönböztetni az absztrakt művészek munkáit egy majom véletlenszerű ecsetvonásai által létrehozott alkotásától. Az újságíró a történet hitelessége érdekében még egy élettörténetet is kreált Brassaunak.  Axelsson meggyőzte Peter fiatal gondozóját, hogy adjon ecsetet, festéket és egy vásznat a csimpánznak. A majom eleinte jelentős festékmennyiséget fogyasztott el (különösen a kék nyerte el a tetszését), egy idő után azonban a festék vászonra történő felkenésével lett elfoglalva. A kék feltehetően nemcsak ételként nyerte el a tetszését, mivel művészetében is ez a szín dominált. Axelsson és az állatgondozó pedig hamarosan rájöttek, hogy csalhatják elő Peter kreatív énjét: ehhez mindössze hatalmas adag, a vászontól nem messze elhelyezett banánra volt szükség. Minden egyes elfogyasztott banán új szintre emelte a csimpánz művészetét. Előfordult, hogy mindössze tíz perc alatt kilencet fogyasztott el.Az elégedett vásárló egy Brassau-képpel hagyja el a galériátMiután Peter már számos alkotással elkészült, Axelsson kiválasztott közülük négyet – azokat, amelyeket a legjobbnak tartott. Miután rájuk írta a Pierre Brassau nevet, bekereteztette a festményeket, majd elintézte, hogy egy göteborgi galériában kiállítsák a műveket. Arra azonban maga Axelsson sem számított, hogy mekkora sikert aratnak majd Brassau képei. Ráadásul kiderült, a kritikusok számára nem is volt túlságosan lényeges, hogy a festmények alkotója valójában egy majom. A Morning Postenben jegyzett dicsérő kritika szerzője, egy Anderberg nevű ítész azután sem volt hajlandó visszavonni szavait, hogy megtudta az igazságot Pierre Brassauról. Továbbra is kitartott amellett, hogy a csimpánz műve magasabb művészi színvonalat képvisel, mint bármelyik más, a kiállításon szereplő alkotó munkája. Egy magángyűjtő 90 dollárért (mai árfolyamon ez közel 500 dollárt jelent) vette meg az egyik festményt. Peter hírnévre tett szert, és élete utolsó éveire egy angliai állatkertbe szállították át.Brassau példája másokat is arra ösztönzött, hogy állatok segítségével hozzanak létre művészeti alkotásokat. Egy alkalommal egy gyűjtő szintén egy csimpánz alkotásával verte át a moritzburgi Nemzeti Művészeti Alapítványi Múzeum igazgatóját, aki arra tippelt, Ernst Wilhelm Nay képét látja – holott csak egy Gambhi névre hallgató majom festményét mutatták meg neki. Bár sokan úgy gondolják, Brassaunak nem volt túl nagy befolyással a művészvilágban zajló folyamatok alakítására, kétségtelen, hogy hatására madarak, elefántok, gorillák kezdtek el (természetesen nem saját, hirtelen ötlettől vezérelve) festeni. Még egy visszavonult versenyló, Metro Meteor is ecsetet ragadott nyugdíjas éveiben. Adódik a kérdés: az alkotás, a művészet valóban csak az ember privilégiuma?www.mult-kor.huTisztelt olvasók!
Legyenek olyan kedvesek és támogassák “lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden “lájk számít, segíti a magazin működését!Köszönettel és barátsággal!www.flagmagazin.hu Tweet

Művész az állatkertből

Az avantgárd – lényegéből fakadóan – kísérleti jellegű, a kultúra és a művészet addigi kereteinek újragondolására, átformálására készteti a befogadót. Az embernek az avantgárd művészi alkotások szemlélve azonban sokszor az az érzése, hogy egy egyszerű szélhámossággal van dolga.   

Pierre Brassau műveit egy 1964 februárjában tartott göteborgi avantgárd kiállításon mutatták be először a nyilvánosság előtt. Az ismeretlen alkotó mellett neves angol, dán, osztrák, olasz és svéd alkotók munkái is megjelentek, de Brassau különleges, formabontó művészete iránt is nagy volt az érdeklődés a kritikusok és műgyűjtők részéről. Hosszú perceken át álltak egy-egy Brassau-kép előtt, miközben igyekeztek kitalálni, mi lehetett a művész szándéka. Valami olyasmit láthattak, amihez foghatót soha korábban.

Bár az absztrakt művészek – Franz Kline, Jackson Pollock, Hilma Klint stb. – munkái a kritikusok körében nagy népszerűségnek örvendtek, az alkotók ritkán találták meg a közönséghez vezető utat (ha egyáltalán törekedtek erre). A kritikusok és a közönség absztrakt művészettel kapcsolatos véleménye közötti áthidalhatatlannak látszó ellentét inspirálhatta Åke „Dacke” Axelsson svéd újságírót, hogy megalkossa Pierre Brassau figuráját.

A kritikusok védelmében fontos megemlíteni, hogy korántsem a „francia” művész munkái voltak a legkülönösebb alkotások, amelyet az ítészek valaha láttak. A kísérleti művészetbe egy szakítás után használt ágy kiállításától kezdve a konzervdobozokba történő székletürítésig sok minden belefért. Ezekben az esetekben megoszlott a kritikusok véleménye, Brassau esetében azonban egyöntetűen pozitív volt a visszajelzés.

Rolf Anderberg a Morning Postenben írt cikkében kifejtette, hogy az érdeklődők számos „súlyos” munkát láthattak a göteborgi kiállításon. Az ismeretlen művész alkotásairól a következőket jegyezte meg: „Brassau erőteljes mozdulatokkal fest. (…) Ecsetje dühös igényességgel gyűrűzve hasít a vásznon. Pierre egy olyan művész, aki egy balett-táncos finomságával alkot.” Mindössze egyetlen kritikus értékelte negatívan Brassau munkáit: „Ilyen csak egy majom lett volna képes csinálni” – írta, és ekkor még nem sejtette, mennyire igaza van.

Madáralkotóktól a négylábú művészekig

Pedig a „francia művész” valójában nem volt más, mint egy négyéves nyugat-afrikai csimpánz a svédországi Borås állatkertjéből, akinek a valódi neve Peter volt. Åke Axelsson úgy gondolta, Peter alkalmas arra, hogy segítségével bebizonyítsa: a kritikusok valójában csalók, akik nem tudják megkülönböztetni az absztrakt művészek munkáit egy majom véletlenszerű ecsetvonásai által létrehozott alkotásától. Az újságíró a történet hitelessége érdekében még egy élettörténetet is kreált Brassaunak.  

Axelsson meggyőzte Peter fiatal gondozóját, hogy adjon ecsetet, festéket és egy vásznat a csimpánznak. A majom eleinte jelentős festékmennyiséget fogyasztott el (különösen a kék nyerte el a tetszését), egy idő után azonban a festék vászonra történő felkenésével lett elfoglalva. A kék feltehetően nemcsak ételként nyerte el a tetszését, mivel művészetében is ez a szín dominált. Axelsson és az állatgondozó pedig hamarosan rájöttek, hogy csalhatják elő Peter kreatív énjét: ehhez mindössze hatalmas adag, a vászontól nem messze elhelyezett banánra volt szükség. Minden egyes elfogyasztott banán új szintre emelte a csimpánz művészetét. Előfordult, hogy mindössze tíz perc alatt kilencet fogyasztott el.

Az elégedett vásárló egy Brassau-képpel hagyja el a galériát

Miután Peter már számos alkotással elkészült, Axelsson kiválasztott közülük négyet – azokat, amelyeket a legjobbnak tartott. Miután rájuk írta a Pierre Brassau nevet, bekereteztette a festményeket, majd elintézte, hogy egy göteborgi galériában kiállítsák a műveket. Arra azonban maga Axelsson sem számított, hogy mekkora sikert aratnak majd Brassau képei. Ráadásul kiderült, a kritikusok számára nem is volt túlságosan lényeges, hogy a festmények alkotója valójában egy majom. A Morning Postenben jegyzett dicsérő kritika szerzője, egy Anderberg nevű ítész azután sem volt hajlandó visszavonni szavait, hogy megtudta az igazságot Pierre Brassauról. Továbbra is kitartott amellett, hogy a csimpánz műve magasabb művészi színvonalat képvisel, mint bármelyik más, a kiállításon szereplő alkotó munkája. Egy magángyűjtő 90 dollárért (mai árfolyamon ez közel 500 dollárt jelent) vette meg az egyik festményt. Peter hírnévre tett szert, és élete utolsó éveire egy angliai állatkertbe szállították át.

Brassau példája másokat is arra ösztönzött, hogy állatok segítségével hozzanak létre művészeti alkotásokat. Egy alkalommal egy gyűjtő szintén egy csimpánz alkotásával verte át a moritzburgi Nemzeti Művészeti Alapítványi Múzeum igazgatóját, aki arra tippelt, Ernst Wilhelm Nay képét látja – holott csak egy Gambhi névre hallgató majom festményét mutatták meg neki. 

Bár sokan úgy gondolják, Brassaunak nem volt túl nagy befolyással a művészvilágban zajló folyamatok alakítására, kétségtelen, hogy hatására madarak, elefántok, gorillák kezdtek el (természetesen nem saját, hirtelen ötlettől vezérelve) festeni. Még egy visszavonult versenyló, Metro Meteor is ecsetet ragadott nyugdíjas éveiben. Adódik a kérdés: az alkotás, a művészet valóban csak az ember privilégiuma?

www.mult-kor.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »