A magyarok hazája a Kárpát-medence – A föld népe mindig marad (IV. rész)

  A föld egy-egy tájegységének jogos tulajdonosa az a nép, az a nemzet, amelyik bizonyítani, igazolni tudja az adott területen való ősiségét, folytonosságát. A Kárpát-medencét, e tökéletes földrajzi egységet ősidőktől fogva a magyarság elődei lakták. Időről-időre a jogfolytonosságot igazoló tárgyi emlékek, írások bukkannak elő a földből, melyeket hivatalosított történelemtudomány idegen érdekeket szolgáló képviselői minden igyekezetük ellenére sem képesek megmásítani, semmissé tenni. 

 

1. A magyarok hazája, a Kárpát-medence (erdo-mezo.hu)

 

Magyarország, az Erdélyi-medencével együtt a föld legősibb emberlakta területe. A Pannon-tengerből, ill. -tóból kiemelkedő „szigeteken” (Vértes, Mecsek, Fruska Gora stb.) fel-felbukkannak az őskori ember nyomai, emlékei. Számuk, más földrajzi tájegységek hasonkorú leleteihez képest kevés, de jelentős: Samu, az előember koponyacsontja, karcolt mintájú mamutagyar-pohár, -lemezek, hasított kőeszközök, ötlyukú csontsíp stb. E leletszegénység oka a kedvezőtlen geológiai és időjárási viszonyokban keresendő. Kb. 10 millió évvel ezelőtt az ős-Duna Vaskapu-i áttörésével kezdődött a Kárpát medencét kitöltő Pannon-tenger, illetve –tó lefolyása. A visszamaradt mocsaras, vizenyős területen, a nem kőből készült emberkészítette eszközök megsemmisültek, vagy a medencét formáló tektonikus mozgások következtében víz alá, esetleg mélyen föld alá kerültek. (A XIX. századi folyószabályozás szüntette meg a legendás alföldi mocsárvilágot, utat nyitva a szikesedésének. Manapság a víz már kezdi visszavenni az elrabolt területeit.) 2. Kocsit formázó edény (Budakalász, mek.oszk.hu)Az új-kőkorszakban (neolítikum), Kr. e. 7-8 ezer éve a Kárpát-medencében megszaporodtak az ember jelenlétre utaló leletek. A korabeli gyűjtögető- halászó-vadászó életforma belecsúszott a földművelésbe és az állattartásba. „Kulturális ősrobbanás„ során született meg a művészet, a mágia, a vallás, s megindult a műszaki és a társadalmi fejlődés.[1] A Duna és a mellékfolyói mentén az kőkor, ill. az új-kőkorszak után nem a bronzkor, hanem a rézkor következett. A kő-és a rézkor közti időszakot réz-kőkorszaknak (chalkolítikum) nevezik, mert a kőeszközökkel párhuzamosan rézeszközök is előfordulnak.Az őskori Európa kulturálisan különálló, a keleti hatásoktól független térség volt.[2] Ennek bizonyítéka az 1980-as években a Körösök vidékén feltárt falu, az új-kőkorszak (neolitikum) bizonyos társadalmi szervezettségére utaló legelső kultúrközpont[3].

 

 3. Új-kőkorszaki ház (rekonstrukció, Tisza-Körös műveltség)[4]A dorongfavázas, nádköpenyes házakat földbe mélyesztve vagy az agyaggal letapasztott földfelszínre építették. Jobbára 6-8×3,6 méteresek voltak, de az egyik hat helyiségből álló ház 14 méter hosszú volt. Több búbos kemence-szerű „tűzhely” volt benne, a falakon itt-ott még megvolt a színes csempének ható burkolat. [5] A hosszú ideig tartó helybenlakás következtében, a sok hulladék, és az egymásra épült, agyagtapasztással megújított, újraépített házakból takaros halmok, un. tellek keletkeztek. E több évezreden keresztül lakott települések feltárásakor a termékenységi kultuszt szolgáló ital- és ételáldozatra szolgáló ember- és állatalakú edények, továbbá az anyajogú társadalomra utaló, a női jelleget kihangsúlyozó szobrocskák, kultikus edények kerültek elő. 4. Ülő női alakot formázó agyagedény (Törökbálint, kb. Kr.e. 5000)[6]Az évezredes helyben lakásból, továbbá az időjárás viszontagságai és a különféle állatok elleni védekezésre, semmint az ellenséges támadások kivédésére épített házak szerkezetéből, továbbá a sok-sok istennő-szobrocskából következik, hogy az új-kőkorszakban a Kárpát-medence lakossága női istenségeik égisze alatt nyugalomban élt. Békések emberek lehettek, nem maradt utánuk semmi olyan tárgy, melyet egyértelműen katonai fegyvernek lehetne nevezni. A faluközösségekből álló településeiket a vadállatok ellen oltalmazták.”[7] Kr. e. 3500 táján egy új nép, az un. nyugatiak, az indoeurópaiak népek ellenséges, élelem és vagyonszerző támadásai változtatták meg e békés társadalom szerkezetét. ”A falvakat erős karósáncokkal, cölöpfalakkal (palizád) és mély árkokkal védték a (Svájc, Franciaország , Belgium felől érkezett) támadók ellen.[8] Az agyag fallosz- és bikaszobrocskák megjelenése azt mutatja, hogy az eladdig békés népek felismerték a hím fajfenntartás és őrzés szerepét. Ez az patriarchatus (apajogú “társadalom”)  előszele volt.[9]                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 A női istenségek helyébe a harcias férfiistenek léptek, s velük együtt a birtoklás, a háborúk és az öldöklés került előtérbe.

 

5. Új-kőkori magzati helyzetű temetkezés obszidián magkő melléklettel (M3-as autópálya)[10]A Körös-műveltség népe az zsugorított helyzetű halottaikat a házban vagy a közelben a puszta földbe temették. A csecsemők maradványait anyaméh-formájú, tojás alakú edénybe tették. Hasonlóan temetkeztek Kr. e. 3500-3000 táján Mezopotámiában, az un. Djemdet Nasr korban. E népesség a Kárpát medencéből a Balkánon át vándorolt a Folyamközbe. A művelődésbeli hasonlatosságot mutató, az ősszkítákhoz tartozó népek a Kárpát-medencétől a Folyamközig, Egyiptomtól Dél-Oroszországig magzati testtartásban temették el a halottaikat, vagyis bármerre is jártak, vitték magukkal temetkezési szokásaikat, ám a műveltségük más nyomát is hátrahagyták.Hogy-hogy nem az elsődleges új-kőkorszaki dunai és tiszai kultúrához tartozó Kőrös műveltség bár nem veszítette el a jelentőségét, mégis átkereszteltetett a Kr. e. 6. évezredből való, kb. ezer évvel későbbi, a Kárpát medencei hatást hordozó nyugat-ukrajnai-moldvai Cucuteni-Trypillian[11] műveltségre. Végül a Kr. e. 5000-3000 ezer között virágzó Vinča–Tordos kultúrához soroltatott.

 

  6. Hasonló fejformájó agyag bálványszobrocskák: Sarlós isten (Szegvár-Tűzköves; Múzeum, Hódmezővásárhely) – Kukutyini festett agyagszobor-töredék (Cucuteni; Moldva, Múzeum, Karácsonkő/Piatra Neamt)– női szobrocska-töredék (Tatárlaka, Vinca kultúr; Múzeum, Gyulafehérvár)[12]A Körös műveltség Szegvár-Tűzköves újkőkori település szinte egyidős párhuzama az erdélyi Háromszék- (ma Kovászna-) megyei Erősd közelében levő Tyinszk-hegyen feltárt újkőkori falu.

 

 7. Tyiksz hegy, az erősdi új-kőkori ásatások helye (sznm.ro)A XIX. században Torma Zsófia, az első magyar régésznő kutatásai nyomán a régészeti feltárást 1906-1907-ben László Ferenc. a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre kezdte el. Az erősdi telepen kőbaltát, kőeszközöket, csonttárgyakat, szövő-fonóeszközöket, agyagkanál-töredékeket, továbbá több építmény-maradványt tártak fel.[13] A leletek a Székely Nemzeti Múzeum , a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum, és más európai múzeumok gyűjteményébe kerültek.  8. Paticsfalú ház (Erősd, rekonstrukció, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, sznm.ro)Az egyik ház 7×5 méteres téglalap alakú cölöpös szerkezetű, nyeregtetős, ágasfás-szelemenes építmény volt. A függőlegesen a földbe állított karók közé font sövényfalát agyaggal tapasztották le. (Ez az un. paticsfal. A múlt században hasonlóan építkeztek magyar Alföldön is.) A ház hátsó részén magas, tapasztott padló volt, délkeleti sarkában négyszer megújított tűzhellyel. A sima, tapasztott járószinten összetörve, de eredeti helyzetben, találták meg a házberendezés-maradványait, lehullott, beomlott falrészeket, agyagdíszítményt és két agyagülőkét, csonka kúp alakú kis tálacskát, besimított nyakú, ujjbenyomásos, körbefutó bordával díszített nagyméretű, folyadék vagy élelem tárolására szolgáló edény darabjait, továbbá csont- és kőeszközöket, négy őrlőkövet, kisméretű állatfigurákat, számos női és egy férfi (v.hermafrodita) idolt.[14] A településen immár 100 éve folynak ásatások. 9. Az erősdi telepről való két női agyagszobrocska elő- és hátoldala (11,2 cm és 8, 1 cm, Székely Múzeum, Sepsiszentgyörgy)[15]Az erősdi leletek közt nem volt egyetlen írás-féle jel sem, ami utalt volna az újkőkori település nevére. Ám a mezopotámiai névhasonlóságok alapján önkéntelenül is felvetődik, vajon van-e ERESKIGAL ~ E.RI.ES.KI.I.GAL[16] sumir istennő és az erdélyi ERŐSD falunév közt lehet-e valamiféle összefüggés.A sumir nép az al-Ubaid az őslakók, az Aral-tó vidéki Chorezmiából érkezett az Uruk-i, Erdélyből pedig a Jemdet-Nasr szkítafajú (turáni) népcsoportból tevődött össze. Az Erdélyból való elvándorlás írásos bizonyítéka a Kr.e. kb. 5500-ból való Tatárlaki táblák és a Kr. e. 3200 körüli Jemdet-Nasr kori táblák írásjegyei közti feltűnő hasonlatosság és azonosság. Így az erősdi telep népének is lehetett valamiféle kapcsolata Mezopotámiával.Kiindulva abból, hogy az uraságok jönnek-mennek, de a „föld népe mindig marad”, a földrajzi nevek, a hegyek-vizek, sőt az egyes településnevek korokat, korszakokat éltek és élhettek túl. Így az Erősd falunév a Kárpát-medencei székely-magyarok őskori elődeinek névadása lehet.Az Erősdön (és a Kárpát-medencében) előkerült számos női szobrocska arra utal, hogy az új-kőkorszaki lakosok anyajogú társadalomban élhettek és valamiféle női istenségnek, a földanyának, a „nagy anyának”, azaz magna mater-nek hódoltak.Ereskigal, a „nagy istennő” Erősd-höz hasonlító neve, a sumir istennevek között bukkan fel. Néhány ezer év távolából mind a hasonlatosság, mind az azonosság erősen feltételes. Hangrögzítés híján csak találgatni lehet, miként beszéltek, miként ejtették a sumirok a szavakat. Lenormant, francia. akadémikus szerint a magyar őrizte meg leginkább a sumirok régi toldalékoló nyelvét, sok esetben a kiejtéseit is. Így a szófejtés menetét és magát a megfejtést a magyar nyelv is támogatja.Az Erősd név az erős melléknévből és a -d toldalékból áll. A mai magyar nyelvtani felfogás szerint a –d kicsinyítő képző. Eszerint a falunév jelentése: erőske, erősöcske. Felmerül a kérdés, vajon miért kellett az erős melléknevet kicsinyíteni; sok értelme nincs, hiszen egy-egy hasonló falu lakossága 150-200 körül lehetett, s ez akkoriban nem számíthatott kicsinek.A -d képző mibenlétét a sumir nyelv segítségével lehet megérteni. 10. A -d toldalék megfejtése Az erős és a –da, -di együttes jelentése: erőshöz tartozó. A –d utáni –a vagy –i magánhangzó lekopott, ennek következtében az előtte levő szótag magánhangzója megnyúlt.[17] A változás a következő lehetett: erösdi > erősd.A Erősd településnév és az –i melléknévképzővel[18] együtt azt jelenti, hogy pl. erősdi illetőségű emberről van szó.[19] A régiségben pedig azt, hogy volt valaha valaki/valami, aki/ami erős volt, s a környéken minden és mindenki hozzá tartozott, még a falu is.Ha a Kr. e. 5500 körüli tatárlakai korong írása kb. 1200-1500 évvel később visszaköszön Mezopotámiában, akkor joggal feltételezhető, hogy az írással együtt esetleg néhány isten tisztelete is átöröklődött. A magyar nyelvérzék a sumir Ereskigal istennő nevéből a tulajdonságot jelentő erős melléknevet érzi ki. Lehetne akár Erőskigal is, bár a nyelvészek szerint nem, mivel a közvetítő nyelvekben[20] nem volt nem volt (ü, o) hang, ezért a sumirban sem volt. Némely nyelvész szerint mégis ehetett![21] 11. Az Ereskigal ~ E.RI.IS.KI.I.GAL név megfejtése Ereskigal istennő nevének jelentése: A hegy-víz anyjá(nak) hatalmas föld(je).Az istennő nevének feloldása, illetve megfejtése[22] teljes mértékben megfelel az erősdi új-kőkorszaki településen előkerült számtalan „istennő” szobrocska sugallta jelentésnek, miszerint a hegyek vizek anyjának, istennőjének, vagyis a „földanyának” a földje igen nagy volt, vagyis mindent uralt, minden hozzá tartozott. Ezért illette tisztelet, ami az erősdi szobrocskák sokaságában nyilvánult meg.Az első jel vizesárok jelentése azt sugallja, hogy az istennőt vizesárokkal övezett, védett területen tisztelték. Ez nemcsak Mezopotámiára, hanem a Kárpát medencére is vonatkozhat, hiszen az indoeurópai támadások ellen az új-kőkori népek árkokkal, szádokkal védték a falvaikat. Bizonyára e támadások indították meg az elvándorlást. A mai nevén Djemdet Nasr-nak nevezett Kárpát-medencei népcsoport az istennőjükkel együtt a már megtelepedett rokonfajú turáni, al-Ubaid-iak és az Uruk-iak körében leltek hazára. Így kerülhetett a talán erős-nek nevezett Erősd-i istennő tisztelete Mezopotámiába.Kr. e. 3000-től Sumerban a jobb élet reményében bekéreszkedő szemita pásztorok megerősödvén átvették a hatalmat, vagyis a sumirokat szolgává tették a saját hazájukban. A hódítók az idegen földről származó Ereskigal istennőt, mivel mégiscsak isten volt, nem merték teljesen félreállítani, ezért letették az alvilágba. Így lett az az alvilág, a holtak végeláthatatlan földjének istennője. Nevének egyik értelmezése szerint „a nagy föld úrnője”. A férje volt Nergal, az alvilág istene volt. Együtt igazgatták a holtak birodalmát.

 

 12. Nergal, az alvilág istene, a jobb felső részen az asszonya, Ereskigal (dombormű, Hatra, Parthia, Kr.u. 2-3. század, a Bagdadi Múzeumban volt.)[23]Nergal, a lenyugvó nap megtestesítője a babiloni-asszír korban idegen istennek számított, a szkíták, a pártusok stb. mélyen tisztelték.

 

[1] Rudgley, Richard: A kőkor elveszett civilizációi, Gold Book Kft., 1998, 23. p.

[2] Gimbutas, Marija: The godesses and goods of old Europe, University of California Press, Berkeley, Los Angeles, 1996., 13. p.

[3] Laet, Sigfried J. de: History of Humanity: Prehistory and the beginnings of civilization, UNESCO, 1963. T.

[4] Alltag und Religion – Jungsteizeit in Ost-Ungarn, Museum für Vor- und Frühgeschichte – Archeologische Museum, Frankfurt am Main, 1990. 38.p.

[5] L.m.f. 39-40. pp.

[6] magyarostortenet.gportal.hu

[7] Childe, Gordon: Vorgeschichte der Europäischen Kultur, Rohwolt, Hamburg,1960. 42-43.pp.

[8] Lmf. 49. p.

[9] L.m.f. 51. p.

[10] regeszet.elte.hu

[11] A komolyabb szakmunkák Erősd-Cucuteni-Tripolje műveltségként említik.

[12] szentes.hu – ziarelive.ro – adevaruldespredaci.ro

[13] Jelentés a Székely Nemzeti Múzeum 1913. évi állapotáról, Sepsiszentgyörgy,1913. 12. p.

[14] László Ferenc nyomán – Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából V. 1914. 299. p. In: Sztáncsuj Sándor József: Erősdi leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban, szakdolgozat-részlet, ELTE, Budapest, 2003.

[15]Sztáncsuj Sándor József: az Erősd-kultúra emberábrázolásai, Acta Siculica, 2009. 185-206. p.

[16] Mind a sumir, mind a magyar nyelvben a szótagok önálló jelentéssel bíró szavak voltak. Az egyes szavak megfejtésekor a szótagokat, kell értelmezni. A szótagok összessége, valójában a szószerkezet adja meg a vizsgált szó jelentését. A magyar szavak esetén ma már alig érződik a szótagok szó-jelentése, értelme.

[17] Eredetileg ugyanis minden szótagunk magánhangzóra végződő nyílt szótag volt, de az idők folyamán azok a szótagzáró magánhangzók, amelyek egyben a szavak végén is álltak, egyre zártabbá váltak, redukálódtak, majd a 12. század elejére teljesen eltűntek (pl. varu>vár, utu>út) . A tővéghangzók lekopása gyakran a tőbelseji magánhangzó időtartamának megváltozásával járt együtt, ún. pótlónyúlás következett be. In: tudasbazis.sulinet.hu

[18] Megegyezik a szó végéről lekopott i magáhangzóval

[19] A mai magyar nyelvérzék az erösdi (a mai helyesírás szerint erősdi) kifejezésben nem valamihez való tartozást, hanem a tulajdonságot, milyenséget érez. Vas-megyében mondják az gyenge erejét fitogtató emberre, hogy erösdi (erősködő).

[20] A sumir nyelv megfejtéséhez használt keleti nyelvek (asszír, héber, kopt, arameus, arámi).

[21] Meißner, Bruno–Oberhuber, Karl: Die Keilschrift, Walter de Gruyter, Berlin, 1967. 26. p.

[22] A sumir szavak (ékjelek) többjelentésűek, bár általában valamilyen távoli jelentésbeli kapcsolat lehet köztük, más értelmezés, fordítás is megállhatja a helyét.  

[23] Ghirshman, Roman: Iran, Parther und Sasaniden, Verlag C.H. Beck, München, 1962. 98.sz. kép.


Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »