A lány, aki hidzsábot visel

A lány, aki hidzsábot visel

A lánynak, aki hidzsábot visel, nem nagyon van neve a magyar sajtóban. Keresgéltem, kutakodtam, nézelődtem, alig volt találatom. A lánynak, aki hidzsábot visel, inkább csak fényképe van, abból persze több is – és ezek körbepörögték az internetünket alaposan. Nincs miért csodálkozni ezen. A látványos pillanatokba könnyű belemagyarázni a kedvünk szerint való szimbólumokat. Pláne napjainkban, amikor egyebet sem teszünk, csak rettegünk vagy morgolódunk-dühöngünk – attól függően, mit hiszünk el minden idők leghátborzongatóbb hazai politikai kampányából.

Tudta?! Brüsszel egy város… – jelenleg itt tartok olimpianézés közbeni távkapcsoló-kezelési villámgyorsaságban. Igen: tudtam, már gyerekkoromban is érdekelt a világtérkép.

A lányról – aki hidzsábot visel – készült fotók nem köntörfalaznak. Elég egy pillantást vetni rájuk, és máris friss tartalommal tölthetjük meg az egy kép többet mond, mint ezer szó közhelyes igazságát. Vagy hamisságát.

Mondhatjuk, hogy erősebb felvételek még nem készültek a riói olimpián. Beleláthatjuk a kultúrák harcát, a civilizációk összecsapását, 2016 teljes zűrös valóságát. Szörnyülködhetünk, hogy vannak rendszerek, amelyek arra kényszerítik lányaikat, hogy tetőtől talpig eltakarva ugrándozzanak a Copacabana homokjában. Beszélhetünk területfoglalásról, okoskodhatunk huszonegyedik századról és sötét középkorról, felvilágosodásról és elmaradottságról. Feltehetjük a kérdést, hogy ki fog nyerni a végén.

Bár erre egyszerű válasz is van: az olimpián most először szereplő egyiptomi strandröplabda-páros az összes mérkőzését elveszítette. Olaszországtól, Németországtól és Kanadától is 2-0-ra kapott ki a Doaa Elghobashy–Nada Meawad duó.

Lám-lám: hirtelen neve lett a lánynak, aki hidzsábot visel.

Úgy hívják őt, hogy Doaa Elghobashy.

Innen már igazán nem kell sokat ásni, hogy kiderüljön: mint mindig, megint tévúton jártunk, amikor egyetlen pillanat alapján próbáltuk megmagyarázni korunkat és a világot, amely körülvesz bennünket.

Megeshet, hogy másfél perc többet mond, mint egy villanás. Nézzük:

Igen: Doaa Elghobashy nem azért visel hidzsábot, mert muszáj vagy mert bárki is kényszeríti. Hanem azért, mert hidzsábot szeretne viselni. Világlátása, meggyőződése, hite biztatja erre. Társa, Nada Meawad ellenben, aki – ki tudja, miért… – nem szokott ott lenni a riói képeken, nem visel hidzsábot. És ez egyáltalán nem zavarja Doaát. Hogy nem bikiniben van a partnere, nem bánja, de ha abban lenne, akkor sem történne tragédia. A lány ugyanis, aki hidzsábot visel, hisz az egyéni döntések szabadságában.

Legalábbis ezeket mondja a videón, én meg hiszek neki.

Na tessék. Ilyen a sötét középkor az egyiptomi strandröplabdában.

Azt hiszem, itt most akkor elvethetjük a harcos-területfoglalós, a civilizáció-összecsapásos és a gyilkos iszlámos olvasatokat. Beszéljünk inkább, ha muszáj, a kultúrák találkozásáról. Arról, hogy jó, ha a strandröplabdában sincs egyenruha. Arról, hogy felvilágosultnak, nyitottnak, tisztának, okosnak lenni nem azon múlik, hogy egy lány bikinit vagy hidzsábot visel. Arról, hogy hidzsábban is lehet azt a játékot játszani – a mi játékunkat –, amit a civilizált világban mindenki más bikiniben szokott.

Hiszen mindenki – és minden ruhadarab – elfér a homokban.

A kutakodásban találtam egy olyan magyar nyelvű cikket, amelyben volt neve Doaa Elghobashynak, és volt benne egy érdekes szavazás is. A Nyugat.hu feltette a kérdést az olvasóknak, hogy mit látnak a képen: a kultúrák összecsapását; a sokszínűség ünnepét; két nőt, akik strandröplabdáznak? Amikor utoljára ránéztem, a harmadik opció toronymagasan vezetett, több kattintással, mint amennyit a másik kettő együttvéve kapott.

Lehet, hogy minden nyűg és nyavalya ellenére mégis normálisak vagyunk, csak észre sem vesszük a nagy heveskedés közepette? Legyen így. Csak aztán nyerjünk is a végén.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »