Tudjuk, merjük, tesszük. Nincs odaát cicózás, összeáll az ancien régime pillanatok alatt, ha az érdekek úgy kívánják.
De várjunk csak. Úgy kívánják?
A jobboldali politikai erők töketlenkedésére, hibáira rendszeresen felhívjuk a figyelmet, elvégre ebben a közegben otthonosabban mozgunk, és hát ugye, valahol a sajátunk is. Mégis, ahogyan néha átnézünk a túlpartra, rá kell döbbennünk, hogy amiről mi azt hittük évekig, hogy kőkemény profizmus, dörzsöltség, rafináltság, vagy sokszor egyszerűen csak sima aljasság, az bizony a legegyszerűbb tőrőlmetszett simonista együgyűség és amatörizmus. És persze aljasság.
Ezek bevették Bokros Lajost, a rendszerváltás utáni évek gyakorta használt jelzővel élve: „legellentmondásosabb” szereplőjét. Személyében azonban semmi ellentmondás nincs, hacsak az esetünkben egyesegyedül fontos társadalmi elfogadottságot tekintjük.
Bokros Lajos személyében egy szűk kör kivételével a mai napig az értelmetlen, felesleges, könyörtelen és hasztalan népnyomorgatót látja a lakosság, bármennyire is próbálják tankönyvszerűen megmagyarázni a „szakértők szakértői tevékenységét”.
Mindegy, hogy az írástudó dicséri, vagy szidja, Béla a Három Huszárban idegállapotba kerül Bokros Lajos nevének hallatán. Még majd’ húsz év távlatából is.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
