A korrupció szab gátat a szegregáció felszámolásának?

A korrupció szab gátat a szegregáció felszámolásának?

A szegregációról tartottak kerekasztal beszélgetést szombat délután a Jobbik Valódi Nemzeti konzultációjának utolsó, budapesti állomásán. A diskurzuson részt vett Katonáné Kállai Katalin, volt miniszteri biztos, Menyhért Ildikó tanítónő, Dúró Dóra, az Országgyűlés oktatási és kulturális bizottságának az elnöke, Dr, Csillei Béla, köznevelési szakértő, iskolaigazgató, és Százdi Antal, köznevelési szakértő, gyógypedagógus.

Az elhangzottakból többek között kiderült, hogy a felzárkóztatásra szánt pénzeket sok esetben nem arra költötték el, amire szánták. A szegregáció pedig nem csak a cigányságot érinti, hanem sokkal szélesebb társadalmi probléma. A meghívottak nehezményezték továbbá, hogy a különböző kormányok a szakma véleményének meghallgatása nélkül hoztak meg fontos döntéseket.

Annak ellenére, hogy 2008 és 2013 között 160 milliárd forintot költöttek el felzárkóztatási programokra a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya mégis növekedett az óvodákban és iskolákban. A szakmában teljes egyetértés van abban, hogy a rendszer nagyon csekély hatékonysággal működik – mondta vitaindítóként Dúró Dóra.

A morális és erkölcsi válság felszámolásával kellene kezdeni

Hogy kezdjem önkritikával: a mindenkori kormányoknak nagy restanciájuk van a cigányság félzárkóztatásával kapcsolatban – hagsúlyozta Katonáné Kállai Katalin, Hiller István egykori miniszteri biztosa. Majd hozzátette: rengeteg munkát elkezdtünk és valóban sok pénz ment el felzárkóztatási programokra, ennek azonban nem sok látszata van.

Tapasztalatai szerint a szegregáció felszámolása komplett kezelést igényel, első lépésként a társadalom morális és erkölcsi váláságát kellene kezelni, utána következhetne a megfelelő oktatási program kialakítása. Munkája során úgy látta, hogy a szegregáció felszámolására szánt pénzek nem kerültek a megfelelő helyekre. Megjegyezte továbbá, hogy a cigányságból is hiányzik az az értelmiségi réteg, amely szerepet tudna vállalni a felzárkóztatásban.

Katonáné Kállai Katalin további komoly problémaként említette, hogy a politikai döntések mögül számos esetben hiányzik a szakmaiság, a döntéshozók nem kérik ki az adott területen komoly tapasztalatokkal is tudással rendelkezők véleményét. A cigányság esetében aztán a hibás döntések következtében halmozottan jelennek meg a közoktatás problémái.

Ne tűnjenek el az erre szánt pénzek

Százdi Antal szerint a morális és erkölcsi válságot jól mutatja az egyre inkább elharapódzó korrupció. Az esélyegyenlőségre, felzárkóztatásra elköltött forrásoknak nincsen semmi látszata. Úgy látja, hogy sokkal jobban kellene figyelni arra, hogy a különböző programokra szánt pénzeket valóban arra költsék el, amire megkapták a roma közösségek.

A felsőbb osztályokban már teljesen lemaradnak

A „gettó iskolák” biztosan nem alkalmas a szegregáció problémájának kezelésére, így az egyébként tehetséges gyerekek is elkallódnak. Hiányzik továbbá az egyéni individuális megközelítés, ennek hiányban pedig nem tudják megfelelően kezelni a magatartási és beilleszkedési problémákat – mondta Menyhért Ildikó.

Úgy véli, hogy már az óvodában fel kellene mérni, hogy milyen tanulócsoportokat kell majd szervezni. Az hogy a nyomor újratermelődik meglátása szerint a szakma hibája is, a mindenkori kormányok azonban egyszerűen rájuk testálták a feladatot.

A nyomor miatt mentálisan sérült gyerekek jelenleg nem kapják meg azt a szakmai felkészültségű pedagógust, aki megfelelő módon segíteni tudna nekik. Az oktatás a cigányság esetében az írás, olvasás és számolás mechanikus megtanítására korlátozódik. Ennek következménye, hogy 7. és 8. osztályban már egy egyszerű jegyzet elkészítése is problémát okoz a számukra – számolt be tapasztalatiról Menyhért Ildikó.

A versenyképes és versenyképtelen munkaerő között folyik a harc

Csillei Béla szerint a szegregáció arról szól, hogy törvényekkel, vagy társadalmi jóváhagyással bizonyos csoportokat olyan helyzetbe hoznak, ahonnan kitörni már lehetetlen.

Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese pont a cigányság volt. 1990 előtt a roma társadalom férfi tagjainak 80-90%, míg a nők több mint 50% rendelkezett munkaviszonnyal. Manapság a cigányság többsége nem talál magának munkát. Valójában azonban versenyképes és versenyképtelen munkaerő között folyik a harc. Azoknak akiknek nincsen megfelelő szellemi tartalékuk lehetetlen elhelyezkedniük a munkaerőpiacon, legfeljebb a közmunka marad számukra, ami meg „gettó” – hangsúlyozta Csillei Béla.

Fontosnak tartotta továbbá leszögezni, hogy a rendszerváltás óta egyetlen olyan kormány sem volt, amely a szegregációt törvényekkel támogatta volna. Ellenben a cigány gyerekek jelentős része szakgimnáziumban tanul, ahol aztán nem tehetnek emelt szintű érettségit, így kizárják őket a felsőoktatásból – álláspontja szerint ez is szegregációnak tekinthető.

Csillei Béla szerint olyan oktatási intézményekre van szükség, amik segítik a hátrányos helyzetű gyerekek versenyképességet és a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésüket.

Életek mennek tönkre rossz politikai döntések miatt

Katonáné Kállai Katalin minősíthetetlennek nevezte a jelenlegi oktatási rendszert, súlyos problémának tartja továbbá az alapítványi iskolák ellehetetlenítését és a mentorprogramok elsorvasztását.

Álláspontja szerint nem elegendő a 16 éves korig tartó tankötelezettség. A cigány gyerekek esetében ugyanis ez katasztrofális következményekkel jár, kiesnek a rendszerből, elkallódnak, ezzel pedig csak halmozódnak a problémák. Majd ismét utalt arra, hogy a politikusok a szakma megkérdezése nélkül döntenek fontos kérdésekről. A hibás döntéseik miatt pedig „életek mennek tönkre.”

Átképzik őket, de minek?

Olyan programokra költenek pénzeket amelyek hatékonysága megkérdőjelezhető – vélekedett Menyhért Ildikó. Példaként említette, hogy gyorstalpalón varrónőnek és fodrásznak képeztek át roma anyukákat, akik közül később senki sem helyezkedett el ezekben a szakmában. Tapasztalatai szerint ez annak köszönhető, hogy a megfelelő szakmai gyakorlat elsajátítására már nem fektettek kellő hangsúlyt. Úgy látja: hiányzik a megfelelő társadalomszervezés is.

Az elhangzottakból kiderült, hogy lokális szinten vannak már olyan kezdeményezések és programok amik működnek. Példaként többek között a hátrányos helyzetű, de tehetséges gyerekek tanulását segítő Arany János Tehetséggondozó Programot említették. Szinten pozitív felcsengéssel került megemlítésre Cserdi és Hosszúpályi településeken végzett munka. A részvevők úgy vélték, hogy meg kell keresni a már működő programokat és megvizsgálni, hogy miként lehet ezeket megvalósítani országos szinten is.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »