A kommunizmus terhe, az államosítás bélyege majdnem megfertőzte az agyam

Bementem a henteshez, Püski névvel lógott egy kis naptár, azt hittem a könyvkiadó, de kolbászról szólt inkább a hirdetés, azon a vonalon.

Engem nem érdekel mára, hogy ki mit mond rólam, majd eldöntöm, mert el kell döntenem, hogy könyvtárakban kell élni, művelődni, vagy a csavarkulcsok világát választva külföldre távozni. Sajnos, érthetetlen ami történt körülöttem, amikor felbukkant egy lelkes amatőr srác pár éve, és mindenki az 1. pillanattól cikizte, sőt, mocskolódás is volt. Utána rájöttem az évek alatt. “Nem tehetek róla, síró rokonok feszült arcait láttam gyerekkorom óta, a kommunizmus terhe, az államosítás bélyege megfertőzte az agyam.” Az igazi ok ez, én és a témáim, családi múltam, örökség, néha teher, így kellett felnőnöm, minden hibám ebből fakad mások szemében.

Nem baj, mert még nyomokban érezhető bennem a szellemi tevékenység, mégsem halt ki minden. Az Évenként egyszer folytatása is érik,  a Néha, nagy ritkán…., kutya meleg volt a napokban, erős volt a nap sugárzása is, végre esett is. Nem vagyok jóban az elementálokkal, rendelnék esőt néha, bár a vízfakasztók inkább árvizet csinálnak, én hiszek a mesékben…

Füredi Péter

magyartudat.com

No visits yet


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »