A jódozott só bebörtönzött orvos-hőse

A jódozott só bebörtönzött orvos-hőse

Egy magyarországi hős, felfedező és újító a 20. század második feléből a Kecskeméti Katona József Múzeum Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjteménye kamarakiállításán.

Szabó Géza 1920. január 3-án született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetemen huszonnégy évesen szerzett általános orvosi diplomát. 1945-től 1947-ig alma matere Kórbonctani és Kórszövettani Intézetének gyakornoka volt. Ezután egy évig a makói kórház belgyógyász alorvosa. 1948-tól 1950-ig az Országos Közegészségügyi Intézet Népélelmezési Kutató Osztálya Golyvakutató Állomás kutatóorvosa. A magyarországi golyva, azaz a pajzsmirigy kóros megnagyobbodása kapcsán folytatott kutatás vezető személyisége volt; Demeczky Mihállyal új, széles körben elterjedt, rendkívül érzékeny jódmeghatározást dolgozott ki, és alkalmazott elsőként az ivóvíz, a talaj és a konyhasó jódmeghatározására. Így sikerült azt is elérniük, hogy – kiemelt állami közegészségügyi programként – a jódozott konyhai sót a Budapest-Kőbányai FÜSZÉRT- központban nagy mennyiségekben állítsák elő és juttassák el a vidék jódhiányban szenvedő lakosságához. Rövid ideig az OKI Tájegészségügyi Osztályának kutatóorvosa, majd 1951-től 1957-ig osztályvezetője.

Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc idején a Kispesti Nemzeti Bizottság egyik vezetője és az OKI forradalmi bizottságának titkára volt. A forradalom leverése után fegyelmivel elbocsátották, 1957 augusztusában letartóztatták, majd előzetes őrizet után két és fél év börtönre ítélték. Amnesztiával szabadult, de Budapestet el kellett hagynia.

A kecskeméti Közegészségügyi és Járványügyi Állomás higiénikus orvosa volt 1959-től 1964-ig. 1964 és 1975 között a Kecskeméti Konzervgyár, majd 1980-ig az Építőipari Vállalat üzemorvosa volt. Téglagyár utcai lakásában általános orvosi magánrendelőt nyitott, ahol csak jelképes összegért rendelt, ezért a ˮszegények orvosának” is nevezték. Politikai indítású mellőzöttsége miatt a tudományos életbe is csak később térhetett vissza; 1991-ben védte meg kandidátusi értekezését. 2012-ben halt meg Kecskeméten, mint közmegbecsülésnek örvendő személyiség.

A Kecskeméti Katona József Múzeum Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjteményének új időszakos kamara kiállítása emléket állít a legújabb kori hazai orvoslás története egy kiváló alakjának, aki egyúttal maga is aktív szerepet játszott a hat évtizeddel ezelőtti népfelkelés és szabadságharc heteiben, s amelyért nem sokkal később ő is kirekesztést szenvedett. Csaknem négy évtized múltán rehabilitálták és megkapta az 56-os emlékérmet.

A kamarakiállítás a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány támogatásával készült. A kiállítás kurátorai: Mészáros Ágnes néprajzkutató és Hajagos Csaba történész- muzeológus, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »