A „jó” szívük lesz a vesztük?

JEGYZET – Ahogy közelednek a választások, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, mennyi jótét lélek gyűlt össze a hazai parlament alsó- és felsőházában, milyen nemes érzelmek dagasztják a honatyák és -anyák kebelét, s hogy épp a bolondos jó szívük miatt mennyire sérülékenyek ezek a drága honszülők.

Már-már az sem tűnne túlzásnak, ha a veszélyeztetett társadalmi kategóriába soroltatnák magukat, helyesebben a leginkább veszélyben forgókéba, hisz végeredményben az ő vállukat nyomja az országnak minden gondja és baja.

Az utóbbi napok egyikén az a nagyhangú szenátorasszony suhogtatta meg a még mindig kezébe képzelt nádpálcát a sajtó felé, aki ugyanezt tette a tüntető juhászokkal is, akik közt akadt olyan, akinek arcára fagyott a körmöstől való kegyetlen félelem. Az elemisták betörésére szakosodott néhai tanerő egész biztosan a fül- és hajhúzogatástól sem riadt vissza, vagy épp a nebulókkal szembeni önmegtartóztatását éli ki szenátorként, mikor pattogó parancsszavakkal tiltatná meg a sajtó képviselőinek, hogy oda nem illő minősítésekkel illessék a felkent sereget.

A másik véglet, az egyre sűrűbben előtörő férfiúi érzékenykedés. Ha nem csalódom, a sort az, a magát marcona államférfinak álcázó politikus nyitotta meg, aki halkan megsúgta, hogy a szigorú, de igazságos magatartás csak látszat, mivel ő művész: szavaiból versek születnek, ujjai alól dallamok szökkennek fel a zongorán. Közben némi kis korrupcióba is belekeveredett, és az ezzel való szembesüléskor volt képtelen gátat vetni könnyeinek. Az illető ugyan azóta eltűnt a közélet színpadáról, a korrupció viszont makacsul tartja magát, akiről pedig netalántán lerántják a leleplet, az rögvest elkezdi a siránkozást.

Az egyik azt bizonygatja, hogy olyan tiszta, mint a frissen fakadt könnycsepp, ráadásul jól nevelt, talpig úriember, akinek nagy szégyen volna, ha társai bírák elé vetnék, a másik holmi családi bonyodalmat szipog el, ami ugyancsak nagy fájdalmat okozna a családtagoknak, neki pedig e fájdalom miatt talán még a szíve is megszakadna a nyirkos börtöncellában. Ennyi segítségkérést hogyan is utasíthatnának vissza azok a társak, akik érzik: bármelyik pillanatban az ő fejükön olvadozhat a korrupció vaja?! Segítenek, ahogy tudnak: a szavazatukkal. Nehogy már a jó szíve miatt essen ki bárki a társaságból az őszi választáskor!


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »