A "halál szaga lengi körbe": szétrothad a Nagy-korallzátony

A hónapok óta tartó korallfehéredés áldozataivá vált virágállatok tetemeit most már nyálkás alga is borítja az ausztrál Nagy-korallzátonyban.

View the full image

A világ legnagyobb koralltelepének 22 százaléka pusztult el a területen megfigyelt eddigi legsúlyosabb korallfehéredésben. A korallhalálozás 85 százaléka a zátony északi harmadában történt, a déli rész szerencsésebb volt, 95 százaléka megmenekült – írja az MTI.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) és a queenslandi James Cook Egyetem kutatói által készített legfrissebb felvételeken nyálkás barna alga borítja a korallokat, amelyek mintha már évek óta halottak lennének.

“Ez a legundorítóbb látvány, amely valaha elém tárult, ahogy a puha korallok még mindig haldoklanak és az elpusztult állatok húsa bomladozik és csöpög a zátonyról” – mondta Richard Vevers, az XL Catlin Seaview Survey elnevezésű tudományos expedíció vezetője, aki a Cairnstól 250 kilométerre északra lévő Lizard-szigetről készített felvételeket a zátonyról. Hozzátette: “El sem tudom mondani, hogy mennyire bűzlöttem a merülés után a rothadó állatok millióinak bűzétől.”

A Nagy-korallzátonyért felelős hatóság szerint azonban a helyi ökoszisztéma még mindig képes lenne túlélni a jelenlegi és valószínűleg a jövőbeli jelentős korallfehéredéseket is, amennyiben elegendő ideje van regenerálódni.

Közelmúltbeli kutatások azt sugallják, hogy a nagy mennyiségű zsírral vagy egyéb energiaforrással rendelkező korallok képesek ellenállni az akár évente bekövetkező korallfehéredéseknek is.

A szakemberek most azt is vizsgálják, hogy a mélyebben fekvő korallzátonyok képesek-e menedékként szolgálni a korallok és halfajok számára, amennyiben a szélsőséges időjárási viszonyok válnak a “normálissá”, és tudnak-e segíteni a sekélyebb vizekben lévő zátonyok újranépesítésében.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapás a korallokon táplálkozó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is. Egy-egy súlyosabb korallfehéredés után tíz évbe is telhet, mire a zátonyok képesek regenerálódni. A korallfehéredést a tengervíz hőmérsékletének emelkedése okozza, aminek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség áll.

TudományAusztráliaForrás: 

MTI


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »