A háború után sem tette le a fegyvert a náci- és kommunistaellenes partizánvezér

A háború után sem tette le a fegyvert a náci- és kommunistaellenes partizánvezér

Állami temetésen helyezték vasárnap örök nyugalomra a varsói Powazki temetőben, a lengyel nemzeti sírkertben Zygmunt Szendzielarz “Lupaszkót”. A legendás náci- és kommunistaetellenes partizánvezér újratemetésén tömegek vettek részt. 

A kommunista rendőrség által 1951-ben kivégzett, majd tömegsírban elásott, és csak 2013-ban DNS-vizsgálattal azonosított tiszt újratemetésén jelen volt Andrzej Duda államfő, valamint Antoni Macierewicz nemzetvédelmi miniszter, aki post mortem ezredesi rangra emelte Szendzielarzt. A gyászmisét Józef Gózdek tábori püspök mutatta be. A háromnapos egyházi szertartások végén megtartott gyászmenetben a koporsót lovas díszegység kísérte.

A 65 éve kivégzett ezredes újratemetésével “Lengyelország visszaszerzi azt a méltóságot, amelyet Lupaszko megkínzói és gyilkosai megtapostak” – mondta gyászbeszédében Andrzej Duda. A Lupaszko fedőnevű partizánvezér a második világháború alatt a lengyel Honi Hadsereg tisztjeként az 1939-es szovjet, majd az azt követő 1941-es német megszállás után a Lengyelországhoz tartozó Vilnius környékén harcolt a megszállók ellen. A háború után nem tette le a fegyvert, hanem az antikommunista ellenállók – az úgynevezett rendíthetetlen katonák (más néven elátkozott katonák) – egyik vezéreként 1945-től 1947 tavaszáig a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD), és a lengyel kommunista állambiztonság egységei ellen harcolt.

A fegyverletétel után, 1948 nyarán letartóztatott partizánvezér a két és fél éves kihallgatások során nem árulta el fegyvertársait, magára vállalva teljes felelősséget a neki alárendelt alakulatok tevékenységéért. 1950 végén 18 halálos ítéletet hoztak ügyében, ezeket 1951. február 8-án tarkón lövéssel hajtották végre. Az ítéleteket az 1989-es rendszerváltás után semmissé nyilvánították. A szejm 2006-ban határozatot fogadott el, amelyben Lupaszkót a független Lengyelországért folytatott harc “törhetetlen jelképének” nyilvánították.

Eltemetésének helye évtizedekig ismeretlen volt, maradványait a Powazki-temető úgynevezett L-parcelláján feltárt tömegsírban azonosították a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) által 2011-ben elindított kutatási program keretében. Az L-parcellán eddig mintegy 200, Lengyelország-szerte több mint 700 rendíthetetlen katona földi maradványaira bukkantak. A partizánok 1944-től 1947-ig harcoltak szervezett formában az ország szovjet típusú átalakítása ellen. A mozgalomban résztvevők számát 120-180 ezerre becsülik. A harcokban, valamint az ezeket követő megtorlásban, az NKVD, valamint a lengyel kommunista állambiztonság (UB) börtöneiben, a munkatáborokban legalább 20 ezer katona halt meg.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »