A Gulagra hurcoltak központi emlékművéről vitáztak

A Szovjetunióba hurcoltak központi emlékművének felállítását szorgalmazták azok a túlélők, történészek, közéleti szereplők, akik a Gulág Programiroda által szervezett megbeszélésen vettek részt az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) háttérintézményében hétfőn Budapesten.

Kovács Emőke történész a Gulág-emlékév szakmai vezetője hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a magyar emlékezetpolitikán belül a Gulág elnyerje méltó helyét. Emlékeztetett arra, hogy a második világháború végén összesen mintegy 800 ezer magyart hurcoltak a Szovjetunióba, akik közül 200 ezren meghaltak.

Horváth Attila egyetemi docens, jogtörténész kiemelte: fontos, hogy az emlékmű mindenkihez szóljon, minél többen értsék üzenetét. Tudatosítani kell a hazai és a nemzetközi köztudatban, milyen súlyú nemzetközi jogba ütköző bűncselekményeket követtek el a magyarok ellen a második világháború végén.

Rajcsányi Gellért, a Mandiner főszerkesztő-helyettese azt hangsúlyozta: központi emlékmű természetesen kell, de a valódi kérdések ezután jönnek. A közterületek ugyanis túlterheltek, egymást követő kormányok „egymással feleselő” szobrokat állítottak. Fontos lenne, hogy ne a napi érdekek vezéreljék ezt az emlékműállítást, és minőségi alkotás jöjjön létre, amely a valós, mítoszoktól megtisztított történetre irányítja a figyelmet.

A fiatalabb generációhoz tartozó újságíró arra is figyelmeztetett, hogy figyelembe kell venni, a mai tizenévesekhez miként juttathatók el azok az információk, melyeket 10-15 éve még a nyomtatott sajtóból, könyvekből ismertek meg az emberek.

A személyes elbeszélést, a családon belüli ismeretátadást semmi nem helyettesítheti – jegyezte meg Rajcsányi Gellért, akinek a nagymamája több mint két évet töltött szovjetunióbeli kényszermunkán.

Galgóczy Árpád költő, műfordító, gulág-túlélő hangsúlyozta: feltétlenül szükség van központi emlékműre, és fontos a helyszín megfelelő megválasztása.

Romics Imre Semmelweis-díjas orvosprofesszor szintén a központi emlékmű fontosságát emelte ki, és arra is figyelmeztetett: a 800 ezer elhurcolt egy része kárpátaljai, felvidéki volt. Ezzel kapcsolatban Kovács Emőke elmondta: a Gulág-emlékévben a határon túl is létesülnek emlékhelyek.

Kő András közíró, újságíró szerint elszomorító, ahogy a médiában megjelenik 1956 vagy a gulágra hurcoltak története, emlékezete. A szív azt diktálja, hogy a Szabadság téren legyen, az ész viszont azt, hogy ne – jegyezte meg az újságíró a leendő emlékmű helyével kapcsolatban.

Arra is figyelmeztetett: egy emlékművet ugyanúgy gondozni kell, mint egy sírt.

Pregitzer Fruzsina színész, akinek édesapja nyolc év után térhetett haza a gulágról, szintén a központi emlékmű fontosságát hangsúlyozta, hogy legyen egy hely, ahol az elhurcoltak, elhunytak emléke előtt mindenki leróhatja kegyeletét.

Az Emmi rendezvénysorozata része annak a nyilvános társadalmi vitának, amely előkészíti a 2017 februárjáig tartó Gulág-emlékév végére megépítendő emlékművel kapcsolatos döntéseket.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »