“A gazemberek oldalára álltunk…”

“A gazemberek oldalára álltunk…”

                                                                                                                                                                                                                                                                       Teleki Pál búcsúlevelei

„Szószegők lettünk – gyávaságból… A gazemberek oldalára álltunk… Hullarablók leszünk.”

Teleki Pál miniszterelnök 1941. április 3-án a budai Sándor-palotában főbe lőtte magát. Két, Horthy Miklós kormányzónak címzett búcsúlevelet hagyott hátra.

Teleki Pál gróf (1879–1941) személyisége, élete és munkássága máig élénken foglalkoztatja a történetírást és a közvéleményt. Milyen keserű sors is jutott a tudós államférfinak, aki sohasem hatalomvágytól indíttatva vállalta az ország vezetését, hanem két alkalommal is, rendkívül nehéz helyzetben, önfeláldozással, segíteni akarással alakított kormányt. Amikor nem volt már többé szükség rá, önként távozott, amikor már úgy érezte, hogy semmit sem tud tenni hazája érdekében, önkezével vetett véget életének. Halála körülményeit máig rejtély lengi körül.

1920–21-ben, első miniszterelnöksége idején ratifikálták a trianoni békét, ekkor számolták fel a fehérterrorista különítményeket, de a kommunista mozgalmat is törvényen kívül helyezték az 1921. évi III. törvénnyel. A parlament elfogadta a zsidóellenes 1920. évi XXV. – „numerus clausus” – törvényt. Szabályozták az egyetemekre és főiskolákra felvehető hallgatók számát. A törvény értelmében csak olyan számban és arányban lehetett hallgatókat felvenni, amely tükrözte az országban élő „népfajok és nemzetiségek” arányát. Végrehajtottak egy mérsékelt földreformot is. Az 1920. évi XXXVI. törvény ugyan érintetlenül hagyta a nagybirtokrendszert, de családtagjaival együtt mintegy 2 millió lakos jutott többnyire 1-5 holdas törpebirtokhoz.

IV. Károly király első visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én a legitimista Teleki lemondott a miniszterelnökségről. Továbbra is intenzíven foglalkozott a politikával és meghatározó szerepet töltött be a korszak tudományos életében is. Lényegében Teleki Pál volt a Horthy-rendszer értelmiségi elitképzésének egyik legfőbb irányítója. 1938. május 14-től vallás- és közoktatásügyi miniszter Imrédy Béla kormányában. 1938-ban egyik vezetője a komáromi cseh–magyar tárgyalásokon a magyar delegációnak; előkészítője az első revíziós eredménynek. 1939. február 16-án Horthy Miklós kormányzó ismételten kinevezte miniszterelnöknek.

Első ízben a vesztes világháborút és a trianoni nemzetcsonkítást követően, annak minden társadalmi és gazdasági nehézségével, kilátástalanságával együtt kellett vezetnie az országot. Amikor második alkalommal kérte fel a kormányzó Teleki Pált miniszterelnöknek, Európa egy új háború előtt állt. Magyarország külpolitikai és belpolitikai mozgástere is egyre jobban szűkült. Aláírták az antikomintern paktumot, Magyarország kilépett a Népszövetségből. A parlament elfogadott egy újabb mérsékelt földreformtörvényt és megszavazták a második zsidótörvényt is.  A korszak, amelyben Teleki Pál Magyarországot irányította, rendkívül ellentmondásos. A miniszterelnök nyugatbarátsága alig érvényesülhetett a német nácizmus és az olasz fasizmus hegemonisztikus törekvései közepette. Ugyanakkor az országban egyszerre kellett fellépni a szélsőjobb és a szélsőbal politikai erők ellen. Fontos tényező volt a revizionizmus is, amely a Horthy-korszak, az egész rendszer elemévé vált. Teleki Pál is a revíziós politika egyik legfőbb támogatója volt. Második miniszterelnöksége idején egyértelműen látszott, hogy a magyar területi igényeket csakis a németek támogatásával lehet érvényesíteni. Jószerével azt lehet mondani, hogy a kényszerpálya, amelyen Magyarország a németek és szövetségeseik oldalán belesodródott a háborúba, már Trianonban kiépült.

Teleki politikájának alapelve volt, hogy az ország területi gyarapodása lehetőleg békésen történjen meg, de azt minden körülmények között el akarta kerülni, hogy Magyarország háborúba keveredjen a nyugati hatalmakkal. Ennek érdekében tett engedményeket Hitlernek, de az engedmények elvi határa az ország szuverenitásának megőrzése volt. A németekkel szemben tartózkodó barátsággal, lényegi kérdésekben gyakran elutasítóan lépett fel. A II. világháború kitörésekor elhárította a német csapatok átszállítási kérelmét az országon, az olasz semlegességre hivatkozva a „fegyveres semlegesség” álláspontján állt, ugyanakkor a lengyel menekülteket befogadta. Jugoszláviával örökbarátsági szerződést kötött semlegesítése és talán egy lehetséges szövetséges megnyerése céljából. Az 1941. márciusi belgrádi németellenes fordulat után azonban Hitler éppen Jugoszlávia ellen kívánt magyar katonai együttműködést, amiért cserébe revíziós lehetőséget ajánlott fel. Teleki Pál korlátozott mérvű és leplezett együttműködéssel próbálta elkerülni a szerződésszegés ódiumát, majd az 1941. április 3-ra virradó éjjel a Sándor-palotában öngyilkosságot követett el.

Az orvosszakértői vizsgálat kizárta az idegenkezűséget:
„A holttestet megvizsgálván kitűnt, hogy jobboldalt a nyakon, a jobbkéz mutatóujjával érintkezésben egy nagy típusú browning revolver fekszik. Az ágy párnája tele van véralvadékkal, mely kétoldalt lecsurgott. Jobboldalt a halánték tájékon a hajas fejbőr szélén találtuk a behatolási nyílást, amelyet megpörkölt és összecsapzódott haj körít… Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag megállapítást nyert.”

Horthy Miklóshoz írt búcsúleveleiben Teleki Pál elítélte a Jugoszlávia elleni akciót, egyben beismerte politikájának ellentmondásos, tarthatatlan voltát.

Teleki Pál miniszterelnök két búcsúlevele Horthy Miklós kormányzó számára, 1941. április 3.
 K 26  – Polgári kori kormányatósági levéltárak  – Miniszterelnökségi levéltár  –
Központilag iktatott és irattározott iratok  – 1941. III 2700

 Szabó Csaba

Magyar Nemzeti Levéltár

Címlap fotó forrás : unitas

magyartudat.com

 


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »