A francia élet magyar fotográfusai

A francia élet magyar fotográfusai

Magyar származású fotográfusok, Emeric Feher, Ervin Marton, Stephen Deutch és André Steiner alkotásait mutatták be a Párizsi Magyar Intézetben.

Párizs a fotó fővárosa, s abban, hogy azzá válhatott, kulcsszerepe volt és van a magyar, illetve magyar származású alkotóknak. Szélesebb körben elsősorban Brassai (Halász Gyula), André Kertész, Robert Capa és Lucien Hervé nevét emlegetik, de hosszú a lista, amely a hosszabb-rövidebb ideig a francia fővárosban dolgozó vagy végleg ott letelepedett magyar fotográfusok nevéből összeállítható. A Párizsi Magyar Intézet mostani kiállítása négyet mutat be közülük Emeric Feher és barátai címmel.

Felfedezni tulajdonképpen sem Fehert, sem a barátait nem kell, életművük jól ismert a szakmai közönség előtt. A fotótörténet számon tartja például, hogy a húszas-harmincas években a párizsi Maison Hongroise kiállításain többször is részt vett Emeric Feher és André Steiner, a többi között Ergy Landau, Francoise Koller, Rogi André társaságában. Steiner művei néhány évvel ezelőtt szerepeltek a fotó európai értékeinek bemutatására vállalkozó Jeu de Pomme tárlatán, amely Párizs, a fotó fővárosa 1920–1940 címmel Christian Bouqueret gyűjteményét mutatta be.

Emeric Feher, Ervin Marton, Stephen Deutch és André Steiner fotográfiáinak együttese a Párizsi Magyar Intézetben azonban különösen erős és fontos összeállítás, több szempontból is. Egyrészt azért, mert érzékelteti, hogyan találkoztak a trianoni békekötéssel szétszabdalt Magyarország különböző utódállamaiból induló alkotók a két világháború közötti időszakban Párizsban, illetve hogyan ágaztak el aztán útjaik, másrészt azért, mert bemutatja, hogy a második világháború után miként váltak elismert mesterekké ezek a fiatalok.

A legkorábban, 1926-ban Emeric Feher került Párizsba. Stephen Deutch és André Steiner 1927-ben érkezett, Ervin Marton 1937-ben hagyta el Budapestet. A közös kiállításokon való részvétel sejteti, hogy Feher és Steiner jól ismerte egymást, Fehert és Martont (utóbbi egyébként Brassaival is barátságba került) pedig egy aktfotókból álló közös kiadvány is összekapcsolja.

Fotó: Emeric Feher

Deutch, aki Budapesten szobrászatot tanult, s Párizsban fotós feleségétől sajátította el a szakmát, kilenc évig maradt a francia fővárosban, majd 1936-ban Chicagóban nyitott stúdiót, amelyet négy évtizeden át működtetett, hogy annak bezárása után visszatérjen a szobrászathoz. Mivel Pulitzer-díjra is jelölték, archívumai különböző chicagói közintézményekbe kerültek. Steiner egyszerre érdeklődött a kísérleti, a reklámfotó és az aktfényképezés iránt, a legfontosabb területe azonban a sport volt, lévén maga is kiváló sportember.

Marton megérkezése után néhány évvel kitört a világháború, így ő éveken át a francia ellenállás tagjaként harcolt a németek ellen, s valójában csak a háború után alakulhatott ki egyéni világa. Az akt mellett különösen a portréfotózás foglalkoztatta, az ötvenes években több egyéni tárlatot rendezett, az ezredforduló után pedig Bécsben, Kecskeméten, Budapesten és a Párizsi Magyar Intézetben szerepeltek kiállításon művei.

A kiállítás központi alakja Emeric Feher, aki ugyancsak sikeresnek számított saját korában is, miközben az utóbbi években ismét egyre nagyobb figyelem irányul művei felé. 1937-ben részt vett a New York-i Museum of Modern Art híres centenáriumi tárlatán, amely a Photography: 1839– 1937 címet viselte, műveit egyszerre közölték mértékadó lapok (Art et métiers geographiques, Art et medicine) és nagy példányszámú képeslapok (Paris sex appeal, Pour lire a deux), jószerivel a fotográfia minden területén tevékenykedett. Méltatói a széles körű érdeklődés mellett azt a sajátos életörömöt emlegetik elsősorban, amely képeit jellemzi, s amely ma is fontos helyet biztosít számára a francia (és remélhetőleg a magyar) fotó történetében.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 04.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »