A forradalom végigsöpör Közép-Európán

A forradalom végigsöpör Közép-Európán

A Délvidéken töltöttem az előző hétvégét, Magyarkanizsán, vidám társaságban. Szombaton este kinéztünk az épp zajló borfesztiválra is. Megesik, hogy az ember pont azt nem óhajtja, amiből sokféle van az orra előtt, hiába, hogy a még nem ismert mindig megismerésre csábít, és az ismerthez-kedvelthez is jó visszatérni – a környék sztárja, Maurer Oszkár is ott volt a főtéren –, amikor így adná magát magától.

Borkultúra ide, szégyen-nem-szégyen oda, nekem mégis sörözni támadt kedvem. De nem csak úgy bele a vakvilágba: az ipari világos hosszú ideje nem csúszik sehogy. Nincs ebben sznobizmus. Az ipari világos mindig túl hideg, mindig túl szénsavas, és mindnek ugyanolyan az íze, pláne, mióta az a borzalmas kukoricás édeskésség is bennük van. Kissé leegyszerűsítve: azért kezdtem borozni annak idején, mert a sörös egyenvilág semmilyen szempontból sem szórakoztatott már. A boruniverzum ehhez képest végtelenül színesnek, gazdagnak bizonyult, országok, borvidékek, termőhelyek, termelők, évjáratok beláthatatlan sora biztosította a változatosságot.

Arról, hogy a globális sörkiábrándulás nem egyedi jelenség, és hogy ennek kézzelfoghatóak a következményei, alapos késéssel szereztem tudomást. Miközben egyik-másik barátom visszatérő áhítattal ejtette ki a száján az IPA és az APA kifejezéseket, én csak pislogtam, és kellő szerénységgel meg-megjegyeztem, hogy sajnos nem szeretem a sört. Tudatlan voltam, alulinformált. Nem is voltam ott az első kézművessör-fesztiválokon, és jó darabig csak harangozni hallottam a kultikus főzdékről, lelőhelyekről és forradalmárokról. Ráadásul amikor rájöttem, hogy ideje belekóstolnom ebbe a kultúrába is, első lépéseimet nem kísérte siker. Rosszul nyúltam bele, bizonytalan, tisztátalan ízű, minden revolúciós izgalomtól-hévtől mentes példányokhoz volt balszerencsém kezdetben. El is könyveltem hamar, hogy ezek sem jobbak a Deákné vásznánál – vagyis egyik-másik bortermelőnél –, a kézművesség álcája alatt a hozzá nem értésüket próbálják értékesíteni, méghozzá nem is fillérekért.

Hogy mikor jött az áttörés személyes vonalon, egészen pontosan nem emlékszem. Talán egy véletlen léhűtős sörözés közben – ez egy kocsma Budapest belvárosában, mondom azoknak, akik esetleg nem tudják –, amikor nagy meglepetésemre minden, amit kikértem a csapról, ízlett, és nem is kicsit. Fordult velem egyet akkor a világ. Lehet, szó szerint is, de képletesen mindenképpen. Azok a sörök kiválóak voltak. Nem egyformák, nem is ízetlenek. Onnantól minden sínre került. Jöttek az időközben ikonikussá lett márkák-nevek egymás után, a Fóti Zwickl, a Távoli Galaxis, a Gólem Repetája, a Bäder Kolibrije. Valamint sokan mások, nemcsak itthonról, külföldről is.

Ma meg az van – ideje visszakanyarodni a szöveg elejéhez –, hogy kinéz az ember a magyarkanizsai borfesztiválra, és belefut egy kisüzemi főzde dolgaiba véletlenül. Nem óhajtja a bort, van ilyen, megnézi hát, mit adhat az óbecsei Farkas Sörmanufaktúra. Megkóstolja az IPA-t, remek, abszolút rendben van. Háromszáz-egynéhány forintért különösen. Kér még egyet. Majd még egyet. Másnap a szenttamási Gion Nándor-emlékház és a Kálvária meglátogatása után beiktat egy kitérőt Újvidékre, és egy kiváló hamburgeresnél-pljeskavicásnál ebédelve megállapítja: három szerb és fél tucatnyi ismert külföldi főzde termékeiből választhatna, ha nem kellene vezetnie. Harmadnap eszébe jut, hogy szét kellene nézni a neten, mi a képlet Bukarestben, nemsokára ugyanis ott lesz dolga: jó pár menőnek ígérkező helyet dob fel a kereső, román söreik is vannak.

Nos – itt tartunk. Ha Krakkóra, Lembergre vagy Moszkvára keresünk – Közép- és Kelet-Európánál maradva, Prágáról nem is beszélve –, hasonló képet kapunk. Igazi sörre szomjazó torok itt már nem marad többé szárazon.

A tanulság: a sör forradalma gyorsabb és alaposabb volt, mint a boré. Ez nem véletlen, és nem is csak azért lett így, mert a bor már kitaposta előtte az utat, vagy mert ha drága, akkor is sokkal olcsóbb a sör a bornál. Hanem azért is, mert igazi sört készíteni mégiscsak egyszerűbb, a hozzávalókat nem évtizedekben és nem milliókban mérik, ahogy a szőlőt a legszebb termőhelyeken. Igazi sört bárki tud készíteni, és ha okos és tisztességes, akkor az a sör nemcsak igazi lesz, de jó is. A győztes forradalmak okai néha ilyen egyszerűek.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »