A férficsapat ott lyukas, ahol a női a legjobb – indul a kézi-Eb

A férficsapat ott lyukas, ahol a női a legjobb – indul a kézi-Eb

A decemberi női vb után jöhet a januári férfi Eb. A kontinenstornát Horvátországban rendezik, így például Varasdon, szinte hazai környezetben játszhat férfiválogatottunk, amely éppen ott lyukas egyelőre, ahol női válogatottunk a legjobb (vagyis a széleken). De ez fordítva is igaz: ott a legerősebbek a férfiak, ahol a másik nem gyengébb (az átlövőknél és beállóban). Ez pedig szerencsésebb leosztás, főleg a világ legszínvonalasabb világversenye előtt.

– Régebben azt mondták, a szélsőposzt nem olyan fontos, de ma már nincs így – árnyalta a képet lapunknak Marosi László, az egykori vb-ezüstérmes átlövőcsillag. – Amióta gyorsabban el lehet végezni a középkezdést, és felgyorsult a játék, a szélsőknek is nagy lett a szerepük, és már a védekezésük is fontos. Ha választani kellene, hogy inkább az átlövőink vagy a szélsőink legyenek klasszisok, azért az előbbit választanánk.

Míg a nőknél a Bajnokok Ligájában főleg a széleken kapnak lehetőséget magyarok, a férfiaknál ott hiába keresünk honfitársat. Ám a Szegedben beállóként Bánhidi Bence, jobbátlövőként Balogh Zsolt, balátlövőként Bodó Richárd a legveszélyesebb, és ha Ljubomir Vranjes mint szövetségi kapitány közéjük rakja a veszprémi Lékai Mátét (vagy Császár Gábort Schaffhausenből), már igen ütős belső négyest kaphatunk. Lékai és Balogh játékkapcsolatában sokat számíthat, hogy tinédzserként együtt nőttek fel az Elektromosban, Vranjesnek ráadásul bőven van választéka az átlövőknél. A Bundesligából jövő, 21 éves Bartók Donát már a jelen embere, Dzsamali Iman és Ancsin Gábor pedig szintén BL-szint, még ha Vranjes az ősszel nem is erőltette agyon a játékukat a Veszprémben. Nehezíti a mieink dolgát, hogy mindezzel az ellenfelek tisztában vannak, a védelmükben alighanem középre csoportosítják az embereket, és inkább a szélsőinket hagyják lőni.

– Nincs rá egyértelmű válasz, most miért éppen a szélekkel vagyunk gondban, de szerintem lesz olyan, amikor még erősek lesznek a mostani belső játékosaink, és már a széleken magas szinten kézilabdázunk – folytatta Marosi László. – A következő években érdemes menedzselni ezt a folyamatot, akár a tokiói olimpiáig is lehet rá megoldás. Igazi szélsőkre van szükség, akik erre a posztra termettek, bár kétségtelen, hogy a tavalyi világbajnokságon Juhász Ádám a semmiből szállt be a balszélre, és ragyogóan helytállt – tette hozzá.

A semmi ezúttal azt jelenti, hogy Juhász Tatabányán irányítóként játszik. Xavier Sabaté korábbi kapitánynak is érdeme, hogy felfedezte a balszélre, ahol addig alig volt tapasztalata. Néhány napja sajtótájékoztatón úgy mutatták be, hogy egy éve berobbant a válogatottba, hiszen bátor játékával világbajnoki negyeddöntőig jutott a válogatott, az olimpiai címvédő Dániát legyőzve. A játékos erre a természetéből adódó szerénységgel felelt:

– Az túlzás, hogy berobbantam, inkább azt mondanám, megismertek, mert viszonylag jól teljesítettem. Nem tudom, az akkori vb előtt az ellenfelek kapusai honnan találtak felvételeket rólam mint szélsőről, de most már nincs teljesen így. Azt nem ígérhetem, hogy világklasszis szinten játszom majd, ahogy tavaly sem tettem.

Aki látta Dánia felkészülési meccseit, állítja, továbbra is a csúcskategóriába tartozik, ugyanakkor a 2017-es egymás elleni mérlegünk alapján (egy győzelem, egy döntetlen, egy vereség) is van esélyünk a nyitómeccsen.

A magyarok ellenfelei a D csoportbanSzombat, 20.30: Dánia. Hétfő, 18.15: Spanyolország. Szerda, 18.15: Csehország. (Három csapat jut a középdöntőbe, és a pontokat viszi tovább.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »