A félelem, mint gátló tulajdonság

Kétségtelen, hogy a félelem a megvilágosodás ösvényének és az isteni Énünkkel való azonosulásunknak az egyik legerősebb démonikus ereje. A félelem mechanizmusa úgy működik, hogy először is hagyjuk működni, másodszor meggátol abban, hogy számos hasznos és jelentős tettek vigyünk véghez. A Mars évében érdemes különösen odafigyelni erre a tulajdonságunkra és leszámolni legalább egy részével. Lássuk, mi ennek a módja!

 

 

A legkisebb, sejtszinten bujkáló, befolyásoló ösztönző tényezők közé tartozik a félelem. Döbbenetes, hogy milyen rövid idő alatt, mekkorára tud nőni. Alattomossága már-már párját ritkítja. A félelem meghaladása egyértelműen tudatállapot kérdése. Ha egyszer s mindenkorra meg akarunk szabadulni a félelmeinktől, akkor ismernünk kell a gyökereiket, hogy kitéphessük azokat.

Ha valaki nem képes gyökerestől kitépni a félelmeit, akkor kezdjen el gyomlálgatni, előbb-utóbb rátalál egy-egy mellékgyökerére.

 

Nem tartom szerencsésnek, ha teljes erőbedobással nekiesünk a félelmeinknek, mert az könnyen vezethet patológiás esetekhez. Inkább az önmegfigyelést tartsuk szem előtt. Vegyük észre, csípjük el azt a pillanatot, amikor az idegeinket görcsbe rántja a félelem.

Te is rá fogsz jönni, hogy a félelem forrása nem az idegrendszerben keresendő. (Igaz viszont, hogy a lestrapált idegrendszernek elegendő egy kis szikra, vagy egy kis terhelés, és máris beleremeg.)

 

 

A félelem gyökere az elmében, sőt még azon is túl van. Egyelőre maradjunk az elménél!

Ha képes vagy elkapni a pillanatnak azt a törtrészét, amikor a félelem megszületik, manifesztálódik, akkor kérdezd meg magadtól, miért érzed ezt, ténylegesen vizsgáld meg és tudatosan engedd el, vesd le, mint egy régi ruhát. Nem harcolni kell a félelemmel, nem birokra menni, nem lebénulni, nem vitázni, nem dühöngeni, s nem is önmagunkat sajnálni miatta, hanem elengedni. Ez az önmeghaladás folyamata. Indítsd el a félelmek meghaladásának folyamatát.

 

ÉBERSÉG – ÖNVIZSGÁLAT – HELYES DÖNTÉS

ÉSZREVENNI – RÁKÉRDEZNI – ELENGEDNI

 

Nem várhatjuk el magunktól, hogy lestrapált idegrendszerrel és egónk minden porcikánkat behálózó apparátusával szemben rögtön győzelmet arassunk, de a tudatosítás eme lépéseinek megismétlése megerősíti a bennünk lakozó igazi lelki erőt, amit eddig a félelem lebénított.

Indítsd be a félelem meghaladásának folyamatát!

 

A félelem elengedéséhez szükséged lesz az őszinteségre. Ne csapd be magadat! Ne hagyd, hogy a félelem hosszú távú, nem kifizetődő kompromisszumok kötésére inspiráljon. Ne légy megalkuvó, ha a félelem hamis ereje és a félelemnélküliség felszabadító ereje között kell döntened.

 

A titok az, hogy a félelem Isten egyik legkiismerhetetlenebb és legfortélyosabb eszköze a fejlesztésünkre. Tudom, hogy ez első hallásra meredek kijelentésnek tűnik, de védhető és igazolható.

Ha azt akarjuk, hogy a magasba törjünk – tudatilag és lelkileg egyaránt –, akkor ahhoz erőre van szükségünk. Ezt az erőt egy átlagos életet élő ember nem feltétlenül gyűjti össze egy kényelmes élet során. Így két lehetőség közül választhat, ha fejlődni akar: a bölcs útja és a vesztes útja közül.

 

 

A bölcs nagyjából úgy gondolkodik, hogy betartja a rá vonatkozó (sorsfeladataihoz, élethelyzetéhez, korához, tudatossági szintjéhez illő) testi és lelki kötelességeket. Így biztosan megvalósul, vagyis elérni a magasabb tudatszinteket akkor, amikor kiérdemli. Addig pedig nem leragadva sorsának jó vagy balszerencsés fordulatainál, optimális, boldog és harmonikus életet él, amennyire azt a napról napra fogyatkozó korlátai engedik. Mivel hisz a saját tudásában, a legkisebb ellenállás irányába elmozdulva végül felszabadul az anyagi világ és a karma béklyóiból.

 

A vesztes útja lényegében ugyanez azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ő előtte még vezekel a hibái miatt. Arra többségünk nem emlékszik vissza, hogy mikor, kivel szemben, hol hibázott, de a Mindenség igen. Akár tetszik, akár nem, az isteni törvények olyan „szerencsétlenségekbe” sodorhatják az ilyen embert, amelyek megkövetelik tőle a sorsszerű kihívásainak meghaladását, felülmúlását, legyőzését, vagyis azt, hogy az élet adta problémáin és hiányállapotain felülkerekedjen és diadalmaskodjon. A nehézségeknek ez a valódi célja.

A nehéz sorsú ember sem vesztes addig, amíg az igazságot kutatja. A nehézségek mögött mindig rejtett igazságok vannak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a nehézségekbe Isten belerejti kincseit: a legyőzésükhöz szükséges hitet, tudást, bölcsességet, képességet és erőt. Aki mást lát benne, az mást is fog kapni!

 

Az embernek valójában nincs más dolga, mint a szívéből vagy az elméjéből kiindulva végighaladni a neki rendelt és előkészített ösvényen.

Az olyan gátló tulajdonságok, mint amilyen a félelem is, csak akkor hátrál meg, ha „oldószerrel” találkozik. Az oldószer a félelem ellenereje. Ilyenek lehetnek többek között a következők: az igazi szeretet, mely eloszlatja az elkülönülés látszatát az emberek között. Mivel ezt sokan nem értik és nem gyakorolják még, ezért mondok egyszerűbbet: a jó szándék.

 

A jó szándék ahhoz is szükségeltetik, hogy feltételezzük, mintegy megelőlegezzük Isten jóságát. Ha az adott pillanatban nem is értjük, mi miért történik velünk; ha nem is ismerjük azt, ami éppen történik és aggódunk végkimenetele miatt és próbáljuk feloldani magunkban az ellenállást, de valahogy nem sikerül egyelőre, akkor is a jó szándék (Istennel szemben) adhat olyan lelki erőt, ami átsegít az akadályokon. A félelem csak egy akadály, amely attól függően nagy vagy kicsi, hogy milyen közelről nézzük!

 

Saját bölcsességeim sorát a követezővel zárnám:

Aki sokat foglalkozik a múlttal és a jövővel, a vélt vagy valós sérelmeivel, az bizton számíthat a félelemre, mely elrabolja a boldogságra szánt pillanatait. Aki elengedi ezeket és hajlandó keresztülmenni a felszabadulással összefüggő és együtt járó megpróbáltatásokon, aki nem menekül a sorsa elől, hanem megismeri, vállalja és teljesíti azt, az fokozatosan szert tehet a félelmeit és az egyéb akadályokat elhárító bölcsességére és képességeire.

 

Személy szerint én nélkülözhetetlennek tartom az életben az önismeretet és a folyamatos személyiségfejlesztést. Úgy látom, hogy az emberekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, ha a személyiségjegyeik megváltoztatásáról és tökéletesítéséről van szó. Hiszek abban, hogy amíg a Földön élünk, addig emberi jellemünk alakítható és fejleszthető. Mi több, ezen mérhetjük le a valódi tudásunkat!

Aki velünk együtt szeretne fejlődni, bátran ellátogathat hozzánk a neki tetsző rendezvényeinkre. Mindenkit szeretettel várunk!

 

 

Részt vehetsz programjainkon:

a Naptemplomunkban és a Pálos kolostorokban tartott Istentiszteleteinken, Hétvégi töltődéseinket, Bel- és Külföldi zarándoklatainkon, Szer-napjainkonFőnix programunkonÉbresztő Táborunkon

 

Bővebb információ:

marisziklas@invitel.hu

napvallas@gmail.com

 

Száraz György

Boldog napot!


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »