A „fehér privilégium” alkonya

A „fehér privilégium” alkonya

„Priviliged white heterosexual christian male”, azaz privilegizált, fehér, heteroszexuális férfi. Ez a klasszikus gyanúsítotti leírás az amerikai libnyafik kedvenc „target zone”-ja, ezt a „társadalmi csoportot” szeretné belőni magának a Kettős Mérce és Paprika Kinga is idehaza, csak éppen a magyar társadalom egészéhez annyi közük van, mint  – Aristo kedvenc hasonlatával élve – migránsnak a hurkatöltőhöz. A helyzet azonban úgy áll, hogy honi libsijeink képzelt ellenségének az eredetije rogyadozik Amerikában, ha akarna, akkor se tudna senkit és semmit elnyomni. Az amerikai politika alapjaiban változik, és ennek a változásnak nem okozója, pusztán kísérőjelensége a Trump-Sanders jelenség. Látképünk az előválasztások pillanatnyi állásának margójára. Közben a szuperkeddre is jött szuperszombat: a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik. Amerika megijedt a Trump vs. Hillary forgatókönyvtől, és miközben a Republikánus oldalon Ted Cruz tartja életben a reményeket, úgy Demokrata oldalon Bernie Sanders sem nagyon akar összeomlani Hillary súlya alatt. Azt nem tudjuk ugyan, hogy jó lesz-e egy komcsi vagy egy tea-party-s elnök Amerikának, de Clintonnál és Trumpnál kb. bárki jobb, és nem csak a Fidesz (aka. Kelet- Közép Európa), hanem Amerika szempontjából is. Az biztos, hogy Trump és Bernie egy érem két oldala. Populista trollok mindketten, és egyúttal éles ellentétei egymásnak, de valahol mégis többek, mert híveik akár egymás jelöltjére is szavaznának, csak hogy a washingtoni establishment végre elmenjen a francba. „Régóta hallunk a fehér középosztály vagy általában a középosztály hanyatlásáról az USA-ban és az egész nyugati világban. A történetet gyakran etnikai fogalmakba öltöztetik: a fehér Amerikát egy multikulturális Amerika váltja fel. Reno szerint azonban ez a narratíva, még ha van is benne igazság, csak eltereli a figyelmet a probléma gyökeréről. A populista politika sikere mögött álló ellentét valójában nem az USA társadalmát alkotó etnikumok között feszül, hanem azok között a fehérek között, akik jól jártak az elmúlt ötven év kulturális változásaival és azok között, akik nem. Valójában nem a középosztály pénzügyi válságáról van szó, hanem a fehér középosztály kulturális válságáról.” Bernie annak ellenére, hogy az első Szuper Kedden lemosta Hillary, most szombaton és utána, olyan jelentős államokban aratott győzelmet, mint például a Nevadához hasonlóan „Clinton-gyarmatnak” tekintett Michigan. Ez azért jelentős fordulat, mert az előrejelzések 20%-os Hillary-előnyt mértek, ráadásul egy olyan területen, ahol a Demorkatákat a szintén a Clinton-ültetvény serény fekái szokták támogatni. De úgy tűnik, a Demokraták által csődbe és mélyszegénységbe vezetett Detroit – és megvezetett – fekete választói már nem kajolják annyira be Clinton fényezett-polírozott bullshitjét, inkább „népforradalomnak” titulált Bernie-momentumhoz csatlakoztak a szomszédos Illinois után. Részben van igaza csupán annak, aki a „fehér középosztály kulturális válságáról” beszél. A teljes és multikulturális Amerika van válságban. Amerika duplán megbukott: az egyik modell az összeomlás szélén tántorog, de a helyére erőszakolni-szuszakolni vágyottra az egész világon nem találni működőképes példát. Bernie, amikor közölte, hogy megválasztása esetén 34%-os adóemelésre készül, korábbi támogatói csőstül kezdtek a Hazug Kurvára szavazni, akinek innen már elég annyit mondani, hogy „csak” 15-20%-kal emelné az adókat. Ehhez képest Trump még adót is csökkentene, miközben emel, miközben csökkent, miközben naponta mást mond. Amerikában azonban egyre egyszerre gazdasági és kulturális kérdés a frissen pörgő hyper- és antiliberalizmus. Mindent csinálnak, amit Európából ellesnek, csak lebutítva a saját 8 bites szintjükre. Így míg egy francia ökotrockistra-dekonstruktivista szociálbölcsész még kifejezetten tud guszta lenni (ha lányból van – a szerk.), sőt akár kellemesen el is vitatkozgat vele az ember egy fair trade mate tea mellett, addig ennek az amcsi „college liberal” kiadása már ránézésre is hányingert keltő. Ugyanez „értelmiségi szinten” még durvább. A Huffington Post cikkei meg még az Independentet is képesek alulmúlni a legsötétebb szovjet propaganda emlékversenyen. Az elmúlt 8 évben semmi mással nem volt elfoglalva, mint a szimbolikus politikával. Buziházasság, genderpicsák, transzok, biztonságos zónák az egyetemen, rendőrellenes kampányok a feketék felhasználásával. Iszonyatos kampány-őrületek olyan teljesen felesleges, ostoba, barom ügyekre, mint éppen az ökokrumplik. A politikai korrektség orwelli véleményterrorrá alakult, miközben külpolitikai és gazdasági katasztrófák sorozatait okoztak a Demokraták, köztük a Clinton – Soros – Gates NGO kartell. Millió munkahely szűnt meg, a bevándorlás a tetőfokára hágott, a munkanélküliség a plafonon, az adók emelkedtek. A multikulturális Amerika – Obama fejében létező koncepciója – a totális összeomlás állapotában van. Naponta lőnek agyon valakit terroristák, elmebetegek vagy akár kamaszok hülyéskedésből. A fekete-fehér, fekete – hispán, ázsiai – fekete, indián – fehér kapcsolatok a mélypontjukon, miközben a „progresszívek” és „konzervatívok” már-már azon a szinten harapdálják ideológiai alapon egymás torkát, ahogy Európában a XVI. században volt szokás. A Planned Parenthood a születésük időpontja előtt 12 MÁSODPERCCEL hajt végre LEGÁLIS abortuszokat, és csak azért beszéli rá a „szülőket” erre a közvetlenül a tolófájások során végrehajtott mészárlásra, mert millió dollárokért tudja eladni a széttrancsírozott csecsemők szerveit. A felvázolt „kulturális válság” sokkal inkább kulturkampf, de legalábbis hamarosan odáig fog dagadni. Ráadásul a választási térképen az egykori polgárháború határvonalai vészesen, a korábbinál sokkal élesebben rajzolódnak újra. Sanders és Trump pedig erre (is) épít kampányában, amit csak részben lehet populizmusnak nevezni, hisz – bár a politikai spektrum két oldalán – de ugyanarra reagálnak, ami meg összességében a komplett amerikai váltódemokrácia történelmi válsága. Amikor Sanders közli, hogy „aki fehér, nem tudja milyen az élet a gettóban” és a Twitteren kb. saját hívei szedik emiatt darabokra. Ez a jelenség azt mutatja, hogy még a támogatását se feltétlenül annak köszönheti, mert olyan okos és szép, hanem mert ő nem Clinton. Ezen kívül a demokraták tömegeinek nagyon nehéz támogatni úgy pártjukat, ha – mint például a Demokraták törzsbázisát jelentő ír katolikusoknak – le kell nyeljék a PP szervkereskedelmi ügyeit, nézni ahogy Clinton együtt mulatozik a Planned Parenthood szikkadt szőke és minden alapvető mérce szerint tömeggyilkos igazgatónőjével. Sanders meg közli, a „kormánynak nem dolga beleszólni, mint tesz egy nő a testével.” Mondja mindezt úgy, hogy komplett kampánya arról szól, hogy a „laissez faire” liberalizmus a Nép legnagyobb ellensége, és az erős államnak be kell avatkoznia jóformán mindenbe, kivéve, ha valaki emberszervekkel kereskedik legálisan. Értem. A hispánoknak le kellene nyelniük a Demokraták felemás bevándorlás politikáját is, amiben a legnagyobb vicc, hogy számukra a jó élet abban a percben szűnik meg, ahogy megkapják Obama amnesztiáját. A multikulturális Amerikát alkotó kultúrák csak állnak, nézik egymást bambám, és már tudnak minden problémát a „privilegizált fehér férfiakra” fogni. Ami privilégium ma már olyan, mint Európában a „náciveszély”. Mivel Amerikában sajnálatos módon nem lehet állandó jelleggel nácizni, hisz ők ellenük harcoltak, ennek a gumifogalomnak a megfelelője lett a „rasszista szexista” és persze a „déli redneck”. Olyannyira, hogy egy embert minap megszóltak a déli akcentusa miatt, merthogy az úgy en block „offenzív és sértő”. És itt jön képbe Trump, aki megint tarolt annak ellenére, hogy most már saját politikai oldala is lassan egy emberként van ellene, Cruz szenátorban reménykednek, hogy ő lesz az, aki letaszítja trónjáról a Nárcisztikus Faszfejet. Csak éppen Trumpot az egyesített bal és jobboldali média-támadás sem képes megállítani, ami nyilvánvalóan amiatt van, mert híveinek en block van elege abból, hogy amerikai média kb. olyan, mintha a spektrum a Simicskanemzettől a 444-ig terjedne. Az „emberekkel” és azok gondjaival se a bal, se a jobboldal nem törődik, Sanders sikere annak köszönhető, hogy bár 8 éve a Demokraták uralkodnak, uralkodásuknak a saját oldalukon van a legtöbb vesztese. Nem véletlenül ők azok, akik Sanderst támogatják. Detroiti autószerelők, virginiai farmerek és az úgynevezett „Y generáció”. Akik – azon túl, hogy a „college liberal” nevű förmedvény is ebből a kasztból ered – azzal küzd, hogy nincs állása, még mindig a szüleivel kénytelen lakni, a munkáját nem fizetik meg és a multik kénye-kedvének kiszolgáltatva teljes létbizonytalanságban élni. A mindenkori elit elidegenedett saját népétől, hogy egy ilyen furcsa, marxizáló kifejezéssel éljünk. És erre hiteles választ kizárólag a mostani „populisták” adnak, nem véletlen hasonlít az amerikai elnökválasztás az európai harmincas évekre. A liberális celebek üvöltve nácizzák Trumpot, és be kell vallani, az ő módszere abszolút az a politikai stratégia, amivel Mussolini ragadta magához hatalmat. Trump, ha nem is fasiszta, de talán a legfasisztoidabb amerikai jelölt az elnökválasztások történetében. Ellenpontja azonban ugyanilyen joggal érdemli ki a kommunista jelzőt. Sanders – mondjuk ki – egy igazi komcsi. A média és az amcsi nyilvánosság féloldalasságát mutatja, hogy még a jobbos média is nácizik, de Sanders komcsizása valahogy elmarad. Mindeközben „bázisdemokratikus népforradalmat” hirdetett, és aktivistái – főleg fiatal sandersisták – építik is a kis „polgári köröket” és „ajtótól ajtóig” kampánnyal képesek megszólítani széles néprétegeket. Mert elmennek közéjük. Sanders taktikája nagyon működik és igazából új fejezetet nyitott Amerikában. Támogatói olyan szinten fel vannak tüzelve, hogy közölték: ha nem Bernie lesz a demokraták jelöltje, mennek és Trumpra szavaznak. Ahogy a Guardian és a Washington post is beszámolt olyan „Trumperekről” akik igazából hajlandóak lennének Bernie-re szavazni, ha nem épp Clinton és hordája lenne a befutó. A tudományos kutató, 48 éves, Kalifornia Bírom Trumpot és (Bernie) Sanderst is, a megszokott pártpolitikusok nem hoznak lázba. Abortuszpárti vagyok, támogatom, hogy a nők azonos munkáért azonos fizetést kapjanak, sőt a melegházasságot is. (…) Ugyanakkor nagyon aggasztanak a radikális muszlimok, és tetszik Donald ötlete, hogy leállítaná a muszlim bevándorlást. (…) Patrióta és szocialista vagyok, de az erős határokat kívánó patrióta énem legyőzi a szocialista énemet. Ahogy Donald mondja, vagy van saját országunk, vagy nincs. Az egyetemi professzor, 50 éves, Kalifornia Liberális-baloldali gondolkodású szociológiaprofesszor vagyok. Trumpra szavazok, de senkinek nem mondom meg. (…) Dühít az egyetemeken és a médiában uralkodó politikai korrektség. Dühít a ránk erőltetett sokszínűség, és a rasszizmussal/szexizmussal/homofóbiával/transzneműek jogaival kapcsolatos, gyakran alaptalan nyafogás. Elegem van az önjelölt társadalomjobbító bajnokokból, és azért szavazok Trumpra, mert szeretném látni az arcukat, amikor nyer. Nem mintha szeretném, de utálom azokat, akik gyűlölik őt. A meleg arab muszlim diák, Missouri Meleg muszlimként a Republikánus Párt nem a szívem csücske, de rendkívül arrogáns a demokraták részéről, hogy biztosnak érzik a szavazatomat pusztán azért, aki vagyok. Ez sértő. Bevándorlók fia vagyok, de szüleim legálisan, a törvény betűjét betartva jöttek az országba. Nem lehet alábecsülni Trump bevándorláspolitikájának fontosságát. Még a muszlimok ideiglenes kitiltását is támogatnám, még ha vannak is törvénytisztelő rokonaim Szíriában, akik megérdemelnének egy esélyt az újrakezdésre Amerikában. De jelenleg nem ellenőrizzük alaposan, hogy kik jönnek be, és nevetséges, hogy fűt-fát beengedünk. Trump ráadásul megszakítaná Amerika mérgező kapcsolatát a szaúdi szektaállammal.” Az egyébiránt döglődő GOP establishment össztüze csak tovább erősítette a Donald pozícióit, míg Hillary trónra lépését akár meg is akaszthatja a lehülyézett, leanalfabétázott „Bogaras Szenátorunk”, az azonban biztos, hogy egyáltalán nem adja könnyen a bőrét, és valószínűleg a hosszútávú jövőt az ő politikája jelenti a Demokrata párt számára. Ez azt hozza magával, hogy az amerikai politikai konkrétan eleurópaiasodik. Lesz belőle egy igazi tőről metszett komcsi brigád és egy jobber, antiliberális ellenmozgalom. Így áll a szuperszombat és a második szuperkedd után Amerika. www.tutiblog.com  Tisztelt olvasók!
Legyenek olyan kedvesek és támogassák “lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden “lájk számít, segíti a magazin működését!Köszönettel és barátsággal!www.flagmagazin.hu Tweet

Ez a klasszikus gyanúsítotti leírás az amerikai libnyafik kedvenc „target zone”-ja, ezt a „társadalmi csoportot” szeretné belőni magának a Kettős Mérce és Paprika Kinga is idehaza, csak éppen a magyar társadalom egészéhez annyi közük van, mint  – Aristo kedvenc hasonlatával élve – migránsnak a hurkatöltőhöz.

A helyzet azonban úgy áll, hogy honi libsijeink képzelt ellenségének az eredetije rogyadozik Amerikában, ha akarna, akkor se tudna senkit és semmit elnyomni. Az amerikai politika alapjaiban változik, és ennek a változásnak nem okozója, pusztán kísérőjelensége a Trump-Sanders jelenség. Látképünk az előválasztások pillanatnyi állásának margójára.

Közben a szuperkeddre is jött szuperszombat: a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik. Amerika megijedt a Trump vs. Hillary forgatókönyvtől, és miközben a Republikánus oldalon Ted Cruz tartja életben a reményeket, úgy Demokrata oldalon Bernie Sanders sem nagyon akar összeomlani Hillary súlya alatt. Azt nem tudjuk ugyan, hogy jó lesz-e egy komcsi vagy egy tea-party-s elnök Amerikának, de Clintonnál és Trumpnál kb. bárki jobb, és nem csak a Fidesz (aka. Kelet- Közép Európa), hanem Amerika szempontjából is.

Az biztos, hogy Trump és Bernie egy érem két oldala. Populista trollok mindketten, és egyúttal éles ellentétei egymásnak, de valahol mégis többek, mert híveik akár egymás jelöltjére is szavaznának, csak hogy a washingtoni establishment végre elmenjen a francba.

„Régóta hallunk a fehér középosztály vagy általában a középosztály hanyatlásáról az USA-ban és az egész nyugati világban. A történetet gyakran etnikai fogalmakba öltöztetik: a fehér Amerikát egy multikulturális Amerika váltja fel. Reno szerint azonban ez a narratíva, még ha van is benne igazság, csak eltereli a figyelmet a probléma gyökeréről. A populista politika sikere mögött álló ellentét valójában nem az USA társadalmát alkotó etnikumok között feszül, hanem azok között a fehérek között, akik jól jártak az elmúlt ötven év kulturális változásaival és azok között, akik nem. Valójában nem a középosztály pénzügyi válságáról van szó, hanem a fehér középosztály kulturális válságáról.”

Bernie annak ellenére, hogy az első Szuper Kedden lemosta Hillary, most szombaton és utána, olyan jelentős államokban aratott győzelmet, mint például a Nevadához hasonlóan „Clinton-gyarmatnak” tekintett Michigan. Ez azért jelentős fordulat, mert az előrejelzések 20%-os Hillary-előnyt mértek, ráadásul egy olyan területen, ahol a Demorkatákat a szintén a Clinton-ültetvény serény fekái szokták támogatni. De úgy tűnik, a Demokraták által csődbe és mélyszegénységbe vezetett Detroit – és megvezetett – fekete választói már nem kajolják annyira be Clinton fényezett-polírozott bullshitjét, inkább „népforradalomnak” titulált Bernie-momentumhoz csatlakoztak a szomszédos Illinois után.

Részben van igaza csupán annak, aki a „fehér középosztály kulturális válságáról” beszél. A teljes és multikulturális Amerika van válságban.

Amerika duplán megbukott: az egyik modell az összeomlás szélén tántorog, de a helyére erőszakolni-szuszakolni vágyottra az egész világon nem találni működőképes példát. Bernie, amikor közölte, hogy megválasztása esetén 34%-os adóemelésre készül, korábbi támogatói csőstül kezdtek a Hazug Kurvára szavazni, akinek innen már elég annyit mondani, hogy „csak” 15-20%-kal emelné az adókat. Ehhez képest Trump még adót is csökkentene, miközben emel, miközben csökkent, miközben naponta mást mond.

Amerikában azonban egyre egyszerre gazdasági és kulturális kérdés a frissen pörgő hyper- és antiliberalizmus. Mindent csinálnak, amit Európából ellesnek, csak lebutítva a saját 8 bites szintjükre. Így míg egy francia ökotrockistra-dekonstruktivista szociálbölcsész még kifejezetten tud guszta lenni (ha lányból van – a szerk.), sőt akár kellemesen el is vitatkozgat vele az ember egy fair trade mate tea mellett, addig ennek az amcsi „college liberal” kiadása már ránézésre is hányingert keltő.

Ugyanez „értelmiségi szinten” még durvább. A Huffington Post cikkei meg még az Independentet is képesek alulmúlni a legsötétebb szovjet propaganda emlékversenyen. Az elmúlt 8 évben semmi mással nem volt elfoglalva, mint a szimbolikus politikával. Buziházasság, genderpicsák, transzok, biztonságos zónák az egyetemen, rendőrellenes kampányok a feketék felhasználásával. Iszonyatos kampány-őrületek olyan teljesen felesleges, ostoba, barom ügyekre, mint éppen az ökokrumplik. A politikai korrektség orwelli véleményterrorrá alakult, miközben külpolitikai és gazdasági katasztrófák sorozatait okoztak a Demokraták, köztük a Clinton – Soros – Gates NGO kartell. Millió munkahely szűnt meg, a bevándorlás a tetőfokára hágott, a munkanélküliség a plafonon, az adók emelkedtek.

A multikulturális Amerika – Obama fejében létező koncepciója – a totális összeomlás állapotában van.

Naponta lőnek agyon valakit terroristák, elmebetegek vagy akár kamaszok hülyéskedésből. A fekete-fehér, fekete – hispán, ázsiai – fekete, indián – fehér kapcsolatok a mélypontjukon, miközben a „progresszívek” és „konzervatívok” már-már azon a szinten harapdálják ideológiai alapon egymás torkát, ahogy Európában a XVI. században volt szokás. A Planned Parenthood a születésük időpontja előtt 12 MÁSODPERCCEL hajt végre LEGÁLIS abortuszokat, és csak azért beszéli rá a „szülőket” erre a közvetlenül a tolófájások során végrehajtott mészárlásra, mert millió dollárokért tudja eladni a széttrancsírozott csecsemők szerveit.

A felvázolt „kulturális válság” sokkal inkább kulturkampf, de legalábbis hamarosan odáig fog dagadni. Ráadásul a választási térképen az egykori polgárháború határvonalai vészesen, a korábbinál sokkal élesebben rajzolódnak újra. Sanders és Trump pedig erre (is) épít kampányában, amit csak részben lehet populizmusnak nevezni, hisz – bár a politikai spektrum két oldalán – de ugyanarra reagálnak, ami meg összességében a komplett amerikai váltódemokrácia történelmi válsága.

Amikor Sanders közli, hogy „aki fehér, nem tudja milyen az élet a gettóban” és a Twitteren kb. saját hívei szedik emiatt darabokra. Ez a jelenség azt mutatja, hogy még a támogatását se feltétlenül annak köszönheti, mert olyan okos és szép, hanem mert ő nem Clinton. Ezen kívül a demokraták tömegeinek nagyon nehéz támogatni úgy pártjukat, ha – mint például a Demokraták törzsbázisát jelentő ír katolikusoknak – le kell nyeljék a PP szervkereskedelmi ügyeit, nézni ahogy Clinton együtt mulatozik a Planned Parenthood szikkadt szőke és minden alapvető mérce szerint tömeggyilkos igazgatónőjével. Sanders meg közli, a „kormánynak nem dolga beleszólni, mint tesz egy nő a testével.” Mondja mindezt úgy, hogy komplett kampánya arról szól, hogy a „laissez faire” liberalizmus a Nép legnagyobb ellensége, és az erős államnak be kell avatkoznia jóformán mindenbe, kivéve, ha valaki emberszervekkel kereskedik legálisan. Értem. A hispánoknak le kellene nyelniük a Demokraták felemás bevándorlás politikáját is, amiben a legnagyobb vicc, hogy számukra a jó élet abban a percben szűnik meg, ahogy megkapják Obama amnesztiáját.

A multikulturális Amerikát alkotó kultúrák csak állnak, nézik egymást bambám, és már tudnak minden problémát a „privilegizált fehér férfiakra” fogni.

Ami privilégium ma már olyan, mint Európában a „náciveszély”. Mivel Amerikában sajnálatos módon nem lehet állandó jelleggel nácizni, hisz ők ellenük harcoltak, ennek a gumifogalomnak a megfelelője lett a „rasszista szexista” és persze a „déli redneck”. Olyannyira, hogy egy embert minap megszóltak a déli akcentusa miatt, merthogy az úgy en block „offenzív és sértő”.

És itt jön képbe Trump, aki megint tarolt annak ellenére, hogy most már saját politikai oldala is lassan egy emberként van ellene, Cruz szenátorban reménykednek, hogy ő lesz az, aki letaszítja trónjáról a Nárcisztikus Faszfejet. Csak éppen Trumpot az egyesített bal és jobboldali média-támadás sem képes megállítani, ami nyilvánvalóan amiatt van, mert híveinek en block van elege abból, hogy amerikai média kb. olyan, mintha a spektrum a Simicskanemzettől a 444-ig terjedne.

Az „emberekkel” és azok gondjaival se a bal, se a jobboldal nem törődik, Sanders sikere annak köszönhető, hogy bár 8 éve a Demokraták uralkodnak, uralkodásuknak a saját oldalukon van a legtöbb vesztese. Nem véletlenül ők azok, akik Sanderst támogatják. Detroiti autószerelők, virginiai farmerek és az úgynevezett „Y generáció”. Akik – azon túl, hogy a „college liberal” nevű förmedvény is ebből a kasztból ered – azzal küzd, hogy nincs állása, még mindig a szüleivel kénytelen lakni, a munkáját nem fizetik meg és a multik kénye-kedvének kiszolgáltatva teljes létbizonytalanságban élni.

A mindenkori elit elidegenedett saját népétől, hogy egy ilyen furcsa, marxizáló kifejezéssel éljünk. És erre hiteles választ kizárólag a mostani „populisták” adnak, nem véletlen hasonlít az amerikai elnökválasztás az európai harmincas évekre.

A liberális celebek üvöltve nácizzák Trumpot, és be kell vallani, az ő módszere abszolút az a politikai stratégia, amivel Mussolini ragadta magához hatalmat. Trump, ha nem is fasiszta, de talán a legfasisztoidabb amerikai jelölt az elnökválasztások történetében. Ellenpontja azonban ugyanilyen joggal érdemli ki a kommunista jelzőt. Sanders – mondjuk ki – egy igazi komcsi. A média és az amcsi nyilvánosság féloldalasságát mutatja, hogy még a jobbos média is nácizik, de Sanders komcsizása valahogy elmarad. Mindeközben „bázisdemokratikus népforradalmat” hirdetett, és aktivistái – főleg fiatal sandersisták – építik is a kis „polgári köröket” és „ajtótól ajtóig” kampánnyal képesek megszólítani széles néprétegeket. Mert elmennek közéjük. Sanders taktikája nagyon működik és igazából új fejezetet nyitott Amerikában. Támogatói olyan szinten fel vannak tüzelve, hogy közölték: ha nem Bernie lesz a demokraták jelöltje, mennek és Trumpra szavaznak. Ahogy a Guardian és a Washington post is beszámolt olyan „Trumperekről” akik igazából hajlandóak lennének Bernie-re szavazni, ha nem épp Clinton és hordája lenne a befutó.

A tudományos kutató, 48 éves, Kalifornia

Bírom Trumpot és (Bernie) Sanderst is, a megszokott pártpolitikusok nem hoznak lázba. Abortuszpárti vagyok, támogatom, hogy a nők azonos munkáért azonos fizetést kapjanak, sőt a melegházasságot is. (…) Ugyanakkor nagyon aggasztanak a radikális muszlimok, és tetszik Donald ötlete, hogy leállítaná a muszlim bevándorlást. (…) Patrióta és szocialista vagyok, de az erős határokat kívánó patrióta énem legyőzi a szocialista énemet. Ahogy Donald mondja, vagy van saját országunk, vagy nincs.

Az egyetemi professzor, 50 éves, Kalifornia

Liberális-baloldali gondolkodású szociológiaprofesszor vagyok. Trumpra szavazok, de senkinek nem mondom meg. (…) Dühít az egyetemeken és a médiában uralkodó politikai korrektség. Dühít a ránk erőltetett sokszínűség, és a rasszizmussal/szexizmussal/homofóbiával/transzneműek jogaival kapcsolatos, gyakran alaptalan nyafogás. Elegem van az önjelölt társadalomjobbító bajnokokból, és azért szavazok Trumpra, mert szeretném látni az arcukat, amikor nyer. Nem mintha szeretném, de utálom azokat, akik gyűlölik őt.

A meleg arab muszlim diák, Missouri

Meleg muszlimként a Republikánus Párt nem a szívem csücske, de rendkívül arrogáns a demokraták részéről, hogy biztosnak érzik a szavazatomat pusztán azért, aki vagyok. Ez sértő. Bevándorlók fia vagyok, de szüleim legálisan, a törvény betűjét betartva jöttek az országba. Nem lehet alábecsülni Trump bevándorláspolitikájának fontosságát. Még a muszlimok ideiglenes kitiltását is támogatnám, még ha vannak is törvénytisztelő rokonaim Szíriában, akik megérdemelnének egy esélyt az újrakezdésre Amerikában. De jelenleg nem ellenőrizzük alaposan, hogy kik jönnek be, és nevetséges, hogy fűt-fát beengedünk. Trump ráadásul megszakítaná Amerika mérgező kapcsolatát a szaúdi szektaállammal.”

Az egyébiránt döglődő GOP establishment össztüze csak tovább erősítette a Donald pozícióit, míg Hillary trónra lépését akár meg is akaszthatja a lehülyézett, leanalfabétázott „Bogaras Szenátorunk”, az azonban biztos, hogy egyáltalán nem adja könnyen a bőrét, és valószínűleg a hosszútávú jövőt az ő politikája jelenti a Demokrata párt számára. Ez azt hozza magával, hogy az amerikai politikai konkrétan eleurópaiasodik. Lesz belőle egy igazi tőről metszett komcsi brigád és egy jobber, antiliberális ellenmozgalom. Így áll a szuperszombat és a második szuperkedd után Amerika.

www.tutiblog.com

 


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »