A csendes galíciai, akinek a Hősök terét köszönhetjük

A csendes galíciai, akinek a Hősök terét köszönhetjük

Százhetven éve, 1846. október 14-én született Schickedanz Albert építész, a Milleniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője. Kevés építésznek adatott meg, hogy architektonikus keretbe foglaljon egy teret, amely egy ország egyik legfontosabb, emblematikus történelmi, kulturális, idegenforgalmi színtere.

A galíciai Biala (ma Bielsko Biala, Lengyelország) városában született régi szász család sarjaként, de kora gyermekéveit már Késmárkon (ma Kezmarok, Szlovákia) töltötte. Anyai nagyapja a felvidéki városban működött lutheránus lelkészként, és a magyar szabadságharcban való részvételéért várfogságra ítélték. Az 1850-es évek közepén földbirtokos és borkereskedő apja úgy döntött, hogy visszaköltöznek Galíciába, Schikedanz itt járt gimnáziumba.

Építészeti tanulmányait a karlsruhei Politechnische Schulén, majd Bécsben, Karl Tietznél végezte. 1868-ban került Budapestre, ahol Skalnitzky Antal, majd Ybl Miklós irodájában dolgozott. Először 1869-ben irányult rá a közfigyelem, amikor első díjat kapott a Batthyány-síremlék tervpályázatán. 1878-ban az akkoriban a Képzőművészeti Társulat Sugár úti székházában elhelyezett Magyar Iparművészeti Múzeumban kapott titkári állást. 1880-ban kezdett tanítani, és 1901-ig, nyugdíjazásáig a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda építészeti rajz- és alaktantanára volt.

1880-ban első díjat nyert a szegedi állandó híd tervpályázatán, a díszes pilléreket tervezte. Ebben az évtizedben többször is kiállította olajfestményeit a régi, Sugár úti Műcsarnokban. 1885-ben a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából dolgozott Zsivora György jogtudós síremlékén, és számos szobrász művének tervezett talapzatot, a leghíresebb talán az Arany János-emlékmű (Stróbl Alajos, 1893) talapzata a Nemzeti Múzeum kertjében. Belsőépítészeti munkái közül megemlítendő a Magyar Tudományos Akadémia dísztermének ornamentikája, emlékművei vannak az egri, esztergomi, váci székesegyházban is. Iparművészeti tevékenységet is folytatott: ő tervezte a szepeshelyi székesegyház díszes nagypréposti székét, Zichy Jenő gróf számára pedig egy hálószoba-berendezést, amelyet az 1885-i országos kiállításon ki is állítottak.

1893-ban közös építészeti irodát nyitott Herzog Fülöp Ferenccel, ekkoriban születtek legfontosabb munkái. 1894-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács megbízta az új Műcsarnok megtervezésével, a következő évben Zala György szobrásszal közösen bízták meg a Millenniumi emlékmű elkészítésével. 1898-ban második lett azon a tervpályázaton, amelyet az 1896. évi VIII. törvénycikk alapján a Szépművészeti Múzeumra írtak ki, de végül ő készíthette el a végleges terveket.

Kevés építésznek adatott meg, hogy architektonikus keretbe foglaljon egy teret, amely egy ország egyik legfontosabb, emblematikus történelmi, kulturális, idegenforgalmi színtere. A három hatalmas épület – a Millenniumi emlékmű, a klasszikus görög és reneszánsz építészeti mintákat követő új Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum – méltóképpen zárja le Városligetnél az Andrássy út pazar palota- és villasorát. Társával együtt Schickedanz tervezte meg a millenniumi földalatti lejárócsarnokát is az Oktogonon és a Gizella téren, mára mindkettőt elbontották.

Schickedanz Albert csendes, nyugodt vérmérsékletű ember volt. Nem kedvelte a hangos újítókat, szépségeszményét a hagyományban találta meg. Sokoldalú ember volt, művészi pályafutására monumentális építészeti alkotásai nyomják rá bélyegüket. Utolsó építészeti munkája, saját műteremvillája 1906-ban épült fel a Nyúl utcában, ahol már csaknem kizárólag festészettel foglalkozott. 1915. július 11-én, hosszú betegség után halt meg Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben temették el.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »