A brüsszeli mészárlás után: ellenségek és árulók, avagy a többféle fanatizmus

A brüsszeli mészárlás után: ellenségek és árulók, avagy a többféle fanatizmus

Hasonló címmel jelent meg a párizsi vérengzést elemző írásom még novemberben. Nem kellet látnoknak lenni ahhoz, hogy számítsunk a következő vérengzésre, amilyen most éppen a brüsszeli volt, mint ahogy már most tudható, hogy lesz ennek is folytatása. Ha az ember a politikai korrektség láncaitól mentes, és józanul vizsgálja a sötét invázió minden részletét, ezt igazán nem nehéz előre látni.
 

Arra is számítani lehetett, hogy ugyanaz lesz a reakció is minderre: liberális nők és nyegle „férfiak” pityeregnek, profilképeiket belga színekre változtatják a közösségi oldalakon, szomorkás békejeleket és szíveket ábrázoló képeket osztanak meg, kimennek a helyszínre, a nagykövetséghez, ott énekelgetnek, közhelyeket ismételgetnek arról, hogy mennyire „nem félnek”, és hogy mennyire „összetartozunk”, majd a „rasszizmus” miatt aggodalmaskodnak. A helyzet tragikusságának tükrében roppant irritáló ezt az erőtlen hozzáállást látni, de persze ez az elgyengített, beteggé tett Európa kórtünete, így cseppet sem meglepő.
 

 

Egy életképes civilizáció megszállás és az abból eredő erőszak, bűnözés és tömegmészárlások esetén nem liberális John Lennon-dalokat énekelget és békejeleket rajzolgat, hanem fegyverkezik és harcol: megvédi önmagát.

 

A liberális másságimádók, vagy a konkrétan idegen, saját érdekeiket védők visszatérő érve, hogy „a terroristák csak egy nagyon kis része a muszlimoknak”. Ennek ellenére újra és újra azt láthatjuk, hogy összezárnak, és védelmezik a legfanatikusabbjaikat is. Így volt ez Salah Abdeslam esetében is, akit egy gyanúsan nagy pizzarendelés buktatott le, miközben a betolakodók által kisajátított muszlim negyedben a szüleinek lakásától 300 méternyire, egykori pizzériájának közelében tartózkodott körözése alatt, s ez „köztudott volt”, jelentős támogatást és segítséget kapott az ott élőktől, ismeri el egy a belga De Morgen lapnak nyilatkozó helyi nő. Nem csak őt, de Mohamed Abrinit, a párizsi támadások egyik szereplőjét is itt bújtatták, ő még szabadlábon van (feltehetően a pizzáját eszi pár sarokkal arrébb ő is). A párizsi eseményekről szóló írásomban bemutattam kutatások adatait arra vonatkozóan, hogy a muszlimok között a terrorizmus és iszlamista fanatizmus támogatása rendkívül magas, így ezt beemelem ide is:

Egy a Pew Reseach Center kutatóintézet által készített 2013-as világszintű felmérés azt vizsgálta, hogy milyen a muszlimok hozzáállása szociális, vallási, politikai dolgokhoz. A Dél-Szudánban, Észak-Afrika és a Közel-Kelet országaiban végzett kutatás szerint 22% egyetért azzal, hogy civilek megtámadása az iszlám védelmében indokolt lehet. 60%-uk támogatja a megkövezést mint a házasságtörés büntetését. 53% szerint halált érdemel, aki elhagyja az iszlámot, és 62% szerint egy női családtagot megölni indokolt lehet a család becsületének védelmében, ha az házasság előtt szexuálisan aktív, vagy házasságtörő.

Szintén a Pew Reseach Center kutatóintézet 2006-os felméréséből azt láthatjuk, hogy a terrorizmus nagy támogatást élvez a muszlimok között Európában. Az Egyesült Királyságban 24% (tehát négyből egy) szerint erőszak civilek ellen elfogadható az iszlám védelmében. Franciaországban ez 35%, Németországban 13%, míg Spanyolországban 25%. Konkrét eseteket is nézhetünk: az 52 halálos áldozattal járó 2005. július 7-i londoni bombatámadások után a YouGov nemzetközi kutatóintézet felmérése szerint az Egyesült Királyság muszlimjainak 6%-a indokoltnak tartotta a terrorcselekményt, további 24% szimpatizált az elkövetők érzéseivel, motivációjával. Ez a 6% kb. 150 ezer muszlimot jelent, ők tehát mint indokoltnak tartották az őshonos brit civilek felrobbantását.

Egy 2007-es felmérés, melyet az angliai Policy Exchange készített, arra mutat rá, hogy a 16-24 év közötti muszlimok 13%-a felnézett olyan szervezetekre, mint az al-Káida. Ez kb. nyolcból egy fiatal muszlim, akik terrorista szervezetekkel szimpatizálnak.

Egy újabb felmérés 2015. novemberéből, melyet a Felmérés és Politikatudományok Arab Központja készített, hét különböző arab országban kutatott, továbbá Libanonban, Jordánban és Törökországban 900 szír menedékkérőt kérdezett meg. A felmérés központjában a válaszadók Iszlám Államról és a térségben való fejleményekről való véleménye volt. A felmérés szerint a válaszadó szír menedékkérők 13%-a pozitív véleménnyel van az IÁ-ról. Ez tehát nyolcból egy, aki szimpatizál a terrorszervezettel, de mégis inkább a nyugat-európai liberalizmus kell nekik.

Számos hasonló adatokat mutató felmérés ismerhető a fentieken túl is, így álljon itt pár további: egy 2013-as belgiumi felmérés szerint például az ország fiatal muszlimjainak 16%-a szerint a terrorizmus elfogadható. A World Public Opinion 2009-es felmérése szerint egyiptomiak 61%-a, indonéziaiak 32%-a, pakisztániaiak 41%-a, marokkóiak 38%-a, palesztinok 83%-a, jordániaiak 62%-a és törökországiak 42%-a szimpatizál amerikaiak elleni támadásokkal, vagy támogatja azokat. A The Telegraph által közölt felmérés szerint a britanniai muszlimok 27%-a szimpatizált a Charlie Hebdo-vérengzés elkövetőivel, 24%-uk szerint a mészárlás jogos volt. A BBC Radio 2015-ös felmérése szerint a britanniai muszlimok 49%-a szerint a Nyugat elleni gyűlöletet hirdető vallási vezetők elfogadhatók, 45%-uk szerint ők a fősodratú iszlámot képviselik. A CSP Poll felmérése szerint az amerikai muszlimok 19%-a hiszi, hogy a saría törvénykezés bevezetése érdekében elfogadható az erőszak alkalmazása az országban, míg 25%-uk szerint a „globális dzsihád” érdekében elfogadható az erőszak az országon belül. Ide illik az ICM Opinion felmérésének eredménye, mely szerint a britanniai muszlimok 40%-a akar saría törvénykezést az országban. A Pew Research 2007-es felmérése szerint az amerikai (18-29 év közötti) fiatal muszlimok 26%-a tartja „mindig elfogadhatónak” az öngyilkos merényleteket. Nagy Britanniában ez az arány 35%, Franciaországban 42%, Németországban 22%, Spanyolországban 29%. A Washington Post egy 2008-as cikkében számol be arról a felmérésről, melynek adatai jól mutatják a bűnözésben való felülreprezentáltságukat. Franciaországban a börtönök 60-70%-a muszlim, a társadalomban általuk betöltött 12%-hoz képest. Britanniában a börtönök 11%-a muszlim, a társadalombeli arányuk 3%. Hollandiában a felnőtt börtönlakók 20%-a, a fiatalkorúak 26%-a muszlim, míg a társadalomban arányuk 5,5%. Belgiumban muszlimok teszik ki a börtönlakók 16%-át, a népességbeli arányuk 2%. A felmérés vallási alapú, így a nem vallásos színesekkel együtt ezek a már most is kirívóan magas arányszámok nyilván ennél is magasabbak lennének. Ha pedig felméréseknél tartunk: a napokban jelent meg egy svéd és brit közös kutatás a Brit Orvosi Napló tudományos hetilapban, melynek adatai szerint az Európát elárasztó emberekben „magas a pszichózis veszélye”. A tudósok több mint 1,3 millió svédországi ember hivatalos adatait használták fel. A felhasznált adatok között volt bevándorlók, „menekültek” és már az országban született színesek is. Ezek alapján megállapítható, hogy 3,6-szor valószínűbb a megszállók között a pszichózis, mint az őslakos népességben.

Látható tehát, hogy a muszlimok (és eleve: közel-keletiek, afrikaiak) között ez az erőszakos hozzáállás és mentalitás veszélyesen gyakori – és mindez csak a nyílt, őszinte beismerések aránya. Elég pár százalék is ahhoz, hogy civil tömegeket gyilkoljon meg, amikor pedig nem robbant, vagy gépfegyverrel mészárol, akkor napi szinten erőszakolja, bántalmazza Európa nőit, gyermekeit, kábítószert terjeszt, rabol, párhuzamos parazita társadalmat épít és élősködik. Ami viszont a közismerten felülreprezentált bűnözési adataiknál is fontosabb hosszútávon, az a jelenlétük maga. Történelmileg nézve azé a haza, aki teleszüli. Szintén közismert, hogy magasabb születésszámuk és végeláthatatlan beözönlésük az őslakos fehér embert a saját évszázadok, évezredek óta őrzött, ápolt szülőföldjén szorítja alacsonyabb és alacsonyabb arányszámba, mellyel egyenlő arányban a politikai érdekérvényesítő képessége is csökken, ami évtizedeken belül a betolakodókkal fertőzött országok elvesztését jelenti. Ahogy már most vannak leszakadt városrészek, ahova fehér ember már be sem mehet (de a hatóságok is elkerülik), úgy növekedő arányszámukkal ezen városrészek is növekedni fognak. Városok vesznek el (sőt, pár svéd, angol városban már most kisebbségben az őslakos nép), megyék részei szakadnak le, majd idővel országrészek is – így lesznek hamarosan a fehérek a menekültek. Saját eredeti életterüket hagyják el, mert idegen népség szállta azt meg. Mindez már egy ideje körvonalazódik. A közelmúltban írt arról a The Local, hogy Svédországot rekordszámban hagyják el svédek, s költöznek más országokba. Ennek ellenére – teszi hozzá a lap – az ország lakossága rohamosan növekszik a bevándorlás miatt. A jelen írás fő tárgyát képező Brüsszelben is, a gazdasági minisztérium szerint „az elmúlt 20 évben az arab nevek lettek a legnépszerűbbek”, a lakosság 62%-a pedig már „külföldi születésű”. A szomszédos Hollandiában is már a négy legnagyobb városban a Mohamed a leggyakoribb gyereknév. Így cserélődik tehát le az őshonos népesség. Mi, magyarok se aludhatunk nyugodtan: a rohamosan növekvő cigány népesség a nyugat-európaihoz hasonló folyamatot eredményez itt is.

 

 

A Kuruc.info oldalain, ahogy saját írásaimban is már számos alkalommal bemutatásra került, hogy befolyásos zsidók, értelmiségiek, politikusok, médiaszemélyiségek, zsidó szervezetek vezetői, zsidó „civilek” vagy olyan milliárdos bábjátékosok, mint George Soros, aktívan támogatják Európa elsötétítését, annak eredeti arculatának átformálását, kultúrájának, sőt, faji összetételének, faji egészségének gyengítését. Így volt ez a párizsi események után is, így van ez most is. Megtudhatjuk például, hogy a terrortámadásokról mi magunk tehetünk, amiért nem tudtuk beilleszteni ezeket a nyilván csak beilleszkedni vágyó sokszínűeket. Ha idegenek jönnek a mi hazánkba, majd legyilkolják nemzettársainkat, az azért van, mert mi nem csókolgattuk lábaikat elég alázatosan… Érezzünk bűntudatot tehát, s a jövőben legyünk még inkább alázatosak a megszállók iránt! (Tulajdonképpen ezt üzeni az Európát már sokadjára leköpő Ferenc pápa is, aki most nagycsütörtökön a megszállók lábának mosását tervezi egy Rómához közeli „menekült”központban.)

A több befolyásos lapnak (Wall Street Journal, New York Times stb.) is író Max Boot szerint az ilyen esetek az EU hibái, de nem azért mert az előre láthatóan erre hajlamos és veszélyes beilleszthetetlen tömegekkel árasztja el a kontinenst, hanem azért, mert „nem illesztette be őket”. Boot cionista zsidó, s így támogatta Izraelt a gázai tömegmészárlásban két éve, ahogy magát a közel-keleti (cionista érdekek mentén zajló) amerikai részvételt is. Ha zsidók érdekeiről és biztonságáról van szó, akkor rendben van az erőszak, ha európaiakról, akkor nekünk kellene jobban és jobban megalázkodnunk a minket érő erőszak ellenére is. A rengeteg beilleszkedést segítő program, politikai irányelv és arra költött pénz felett is még inkább segítenünk kellene az eleve beilleszthetetleneket, hátha akkor majd nem gyilkolnak halomra minket, vagy erőszakolják meg szeretteinket. Még a fehér embert érő tömeggyilkosság esetén is e fehér emberben akarnak egyesek bűntudatot kelteni, mondván az nem tett meg eleget az idegenek érdekében, így magára vessen.
 

Ugyanezt a zsidó érvet szajkózza Belgium belügyminisztere, Jan Jambon is. Pár nappal a keddi mészárlás előtt írta meg a CNN, hogy Jambon szerint a kormányának még sokat kell tennie azért, hogy a muszlimok „otthon érezzék magukat saját országukban” – mármint Belgiumban, mely ezek szerint a muszlimoké (is). Szerinte ugyanis ha nincs megfelelően nyelvekkel kitisztogatva a hátsófelük, elszigetelődnek és radikalizálódhatnak. Hogy miért nem a belgiumi franciák ennyire felülreprezentáltak a bűnözésben és rendeznek immár pár havonta tömegmészárlásokat? Mert az Európa-idegen színesek biológiai alkatuknál fogva hajlamosabbak az erőszakra, s mivel faji öntudatuk, mentalitásuk, meghatározó jellemvonásaik eleve mások, mint az európaiaké, faji és kulturális alapon párhuzamos társadalmat építenek ki természetes módon, majd az újonnan jövő fajtársak eleve nem akarnak a számukra idegen európaiságba beleilleszkedni, csatlakoznak a gyarapodó arab közösséghez. Semmiféle program és erre szánt pénz nem fogja felülírni a faji különbségeket, ők és mi nem vagyunk képesek egy élettérben élni. Egyéni kivételek lehetségesek, de mint csoport ez nem megoldható. Ahogy a cigányokat is lehetetlen fehér emberré változtatni, őket sem lehet.
 

A zsidó média nem alszik, ha a terrorakciók miatti európai önvédelem esetleges erősödésének aláásásáról van szó. A zsidó Vox Media (elnök-vezérigazgatója Jim Bankoff, főszerkesztője Ezra Klein) hírportálja még aznap leközölt egy írást, melyben arcátlanul, tipikus zsidó módjára manipulálják olvasótáborukat, mondván, a terroristák „európaiak”, és „nem menekültek”, így a bevándorlás megállítása nem szüntetné meg a terrorizmust. Figyeljük meg az aljas félrebeszélést:

Európa terrorizmus általi fenyegetettsége, bár növekszik, túlnyomórészt nem idegenektől ered, hanem európai társainktól. Terrorizmus-szakértők szerint európaiak azok, akik elutaznak, hogy az Iszlám Állam oldalán harcoljanak és jönnek onnan vissza, nem a menekültek vagy a bevándorlók azok, akik a veszélyt jelentik. A határok lezárása vagy a menekültek elleni fellépés nem hoz nekünk nagyobb biztonságot, mert egyszerűen nem onnan jön a probléma – és mialatt minket sem véd ez, ártatlan embereket is sért. Az ilyen támadásokat állampolgárok követik el, nem idegenek.

Így, mint látható, a valódi probléma itt nem a menekültek vagy a bevándorlók. Még csak nem is külföldi harcosok. Nincs okunk azt hinni, hogy menekültek vagy bevándorlók ezen terrortámadások okozói, így őket kívül tartani nem fog megakadályozni jövőbeli támadásokat. És még ha a Szíriából visszatérő harcosok potenciálisan veszélyesek is, ők állampolgárok – még a legszigorúbb bevándorlás-szabályozás se tartaná őket távol.

Természetesen őket eleve nem szabadna visszaengedni, de, ami még fontosabb: egyiküknek se lett volna Európában semmi keresnivalója. Se nekik, se szüleiknek. Ironikus módon a szélsőségesen liberális (vagy aljas mód hazudó) szerző pont ezt, az Európa-idegen népek beilleszthetetlenségét bizonyítja. Azt, hogy hiába „állampolgárok” és születtek (adott esetben már a szüleik is) itt, faji alkatuk kijön rajtuk, s tudják: ők nem európaiak. A szerző azt is kihagyta írásából elegánsan, hogy mint a párizsi mészárlásban több, úgy a brüsszeliben is legalább egy „menekültként” jött (vissza) Európába az elmúlt hónapokban – s egytől egyig mind bevándorló. Ez egy bevándorlási probléma, egy idegenek általi probléma, mely nem a jelenlegi invázióval kezdődött. Aki ezt nem fogadja el, az vagy fanatikusan elvakult, vagy fanatikusan hazug.
 

Fontos megérteni ugyanis, hogy nem csak szakállas arabok gépfegyveres fanatizmusa létezik a nyugati világban. Több fanatizmus együttese marja szét civilizációnkat jelenleg. Ilyen például az ún. egyenlőség rögeszméjének fanatikus hite, s minden áron való „megvalósítása” – helyesebben: annak kísérlete, hiszen egyenlőtlenek között nem lehetséges valódi egyenlőség. Ami történik, az az eredendően magasabb szinten lévők (az európai fehér ember) lerántása a mocsokba: fajilag, erkölcsileg, szellemileg, kulturálisan – mert csak így lehet a két eltérő szinten lévőt egymáshoz közelíteni. Az előkelőt bemocskolni könnyebb, mint a mocsokból előkelőséget alkotni.

A fehér etnomazochizmusban szenvedő másságimádók valóságot kizáró fanatizmusa mellett a zsidó elit faji érdekeinek fanatikus kiharcolása is jelen van, ahogy az annak elit pozíciójához dörgölődző pszichopata politikusok fanatizmusa is. Lássunk ezekre is pár példát!

A közelmúltban szivárogtatta ki a WikiLeaks Hillary Clinton elektronikus levelezésének egy részét, ezeket olvasgatva a szó szerint pszichopata politikus mintapéldánya rajzolódhat ki előttünk. Mint azt korábban elemeztem, a jelenlegi sötét idegen embertömegek inváziójának a közel-keleti és észak-afrikai cionista beavatkozások és felforgatás a fő oka. Bár sok belharc és vallási, geopolitikai ellentét eleve ellenségességet szül ezeken a területeken az ottani népek között, a nyugati világ cionista irányítása általi véres és kegyetlen háborús és politikai felforgatás nélkül a jelenlegi emberáradat nem özönlené el kontinensünket. Clinton egyik levele erre jó bizonyíték. Ebből kiderül, hogy teljes mértékben cionista érdekek szerint zajlik az amerikai külpolitika, s a szándék a kezdetektől fogva az „Izraelre veszélyes” Bassár el-Aszad megbuktatása volt, ha kell, erőszakkal. Így írt:

Irán nukleáris programja és Szíria polgárháborúja nem tűnik úgy, mintha összetartozna, pedig összetartozik. Ami miatt izraeli katonai vezetők aggódnak – de nem beszélhetnek róla – az a nukleáris monopóliumuk elvesztése.

Egy iráni nukleáris fegyver nem csak véget vetne Izrael nukleáris monopóliumának, de más kihívásokat is jelentene, mint Szaúd-Arábia és Egyiptom nukleárissá válása. Az eredmény egy bizonytalan nukleáris egyensúly lenne, melyben Izrael nem tudna a provokációkra hagyományos katonai csapásokkal reagálni Szíriában és Libanonban, mint ahogy azt ma megteheti.

Ha Irán egy nukleáris hatalom szintjét elérné, Teheránnak sokkal könnyebb lenne a szövetséges Szíria és Hezbollah segítségét kérni Izrael támadásában, tudván, hogy atomarzenálja elrettentően hatna Izraelre Irán ellen.

Az Aszad-rezsim bukása véget vetne ennek a veszélyes szövetségnek. Izrael vezetése jól tudja, miért érdeke most Aszad megbuktatása.

Aszad megbuktatása nemcsak Izrael biztonságának lenne nagyon jó, de enyhítené Izrael attól való érthető félelmét, hogy elveszti nukleáris monopóliumát.

Ekkor Izrael és az Egyesült Államok kidolgozhat egy közös pontot, hogy mikor lesz az iráni program annyira veszélyes, hogy katonai beavatkozásra van szükség.

Mint láthatjuk, a kisebb-nagyobb Izrael számára nem kívánatos országok és vezetők egymás utáni kiiktatása volt a cél már a kezdetektől: nem olajszerzés, nem pénz. Cionista fanatikusok izraeli és zsidó érdekek mentén döntenek romba országokat, okoznak háborúkat, mert a zsidók fanatizmusa rendkívül vérszomjas és kíméletlen (láthattuk ezt már a bolsevizmus alatt is). Aki ezt megérti, megérti az utolsó bekezdést is: miután a kisebb hatalmakat kiiktatták a cionisták (és Szíriában évek óta ezt kísérlik meg), akkor majd az amúgy nagy falat Irán is következhet, mert így már nem lesznek szövetségesei. Clinton így folytatja levelét:

Röviden, a Fehér Ház megszüntetheti a feszültséget, amely kialakult Izraelben Irán miatt azáltal, hogy a helyes dolgot teszi Szíriában.

Saját és családjának élete lévén veszélyben, csak az erő használatának veszélye veheti rá a szír diktátor Bassár el-Aszadot, hogy meggondolja magát.

 

Ha eddig nem lett volna világos, mostanra remélhetőleg mindenki számára az: Európa elárasztása cionista fanatikus zsidók (mint Madeleine Albright, az USA egykori zsidó némber külügyminisztere, aki szerint félmillió iraki gyerek halála „megérte” a beavatkozásokat) és betegesen hataloméhes, áruló politikus bábjaik miatt történik elsősorban. Miközben „amerikázunk” és „nyugatozunk” ez jusson eszünkbe mindig. Ha pedig Clinton lesz hamarosan az USA új elnöke, tudhatjuk, mire számítsunk. Már megígérte, hogy ez esetben Izraellel „egy új szintre emeli” a kapcsolatot. (Nem is meglepő, hogy kampányának 7 legfőbb anyagi támogatója mind zsidó.) Egy háború Iránnal minden bizonnyal valóban a harmadik világháborút hozná el, és a jelenleginél is elviselhetetlenebb emberáradatot indítana Európa felé.

 

Miközben pedig a Közel-Keletet forgatják fel faji érdekeik miatt, nem feledkeznek meg a zsidók Európa népeinek, hagyományos (történelmileg számukra mindig veszélyes) kultúráinak, nemzeti identitásainak a bomlasztásáról, gyengítéséről sem. Számukra elég, ha a politikai elitek behódolnak, a nemzetek, mint szellemi és kulturális közegek pusztuljanak. Az minél gyengébb, annál kevésbé veszélyes: amíg a Közel-Kelet kisebb-nagyobb hatalmainak felforgatása fegyverekkel zajlik, Európa megmérgezése káros ideológiákon, degenerált kulturális hatáson és faji keveredésen keresztül történik.
 

A napokban közölt le egy írást az egyik legaktívabb bevándorlást támogató szervezet, a Hebrew Immigrant Aid Society (HIAS), melyben elmagyarázzák, hogy a „menekültek” támogatásával zsidó érdekek szerint cselekszenek.

A HIAS munkásságában történő változások nem csak teológiai alapúak. A történelem tanulságain alapulnak, főleg a holokauszt időszakán, amikor a HIAS, a zsidó közösség és a világ nem tudta megvédeni a 6 millió zsidót, akik elvesztek. A HIAS evolúciója arról szól, hogy betartsuk közösségünk ígéretét, miszerint soha sem fogjuk hagyni, hogy olyasmi, mint a holokauszt megtörténjen. Mi a leghatásosabb stratégia erre? Csak akkor cselekedjünk, amikor zsidó menekültek vannak veszélyben, vagy folyamatosan küzdjünk minden menekült univerzális védelméért? A HIAS ez utóbbit választotta.

 

 

Multikulturális társadalmak kiépítése tehát a zsidók mint csoport önvédelmi stratégiája. Erről beszélt a HIAS vezetője, Mark Hetfield már korábban is a The Forward zsidó lapban, mikor konkrétan úgy fogalmazott, hogy nekik, a zsidóknak a bevándorlás támogatása „stratégiai érdek”. A zsidó történelmi emlékezetben semmi sem olyan borzalmas, mint egy homogén, nemzeti öntudattal rendelkező, összetartó fehér Európa. Mint azt a svédországi zsidó újságíró, Göran Rosenberg is mondta, történelmileg a zsidók az olyan társadalmakban voltak sikeresek, amelyek befogadók és fajilag kevertek, ellenben a tiszta fajtájú, nacionalista népek között a zsidót egyből észreveszik, és a nyakára lépnek. Ha ehhez a keveredéshez a zsidókkal is ellenséges arabok az adott eszköz, akkor az esetleges utca zsidóját érő inzultus is belefér, mint megfizethető ár, előttük Izrael ajtaja úgyis mindig nyitva áll. Például a bevándorlók antiszemitizmusa miatt aggódó belgiumi Menachem Margolin rabbi korábban azt kérte, hogy a zsidók (és csak a zsidók) tarthassanak maguknál fegyvereket, hogy szükség esetén meg tudják magukat védeni egyes bevándorlók antiszemita támadásaitól, illetve kérte zsidó intézmények külön védelmét is. (Kaptak is védelmet; katonák őrzik a zsidó intézményeket – a belgákat közben azért lehet robbantgatni.) Ennek ellenére ő maga is támogatja a bevándorlást – mármint Belgiumba és Európába. Olyannyira, hogy látogatásokkal és anyagi támogatással segíti őket, és erre szólít fel más közösségi vezetőket is. Az izraeli szervezet, az IsraAID például szintén aktívan kiveszi részét Európa elárasztásában, azokkal a tömegekkel, melyeket maga Izrael nem hajlandó befogadni: tavaly nyáron emeltek kerítést konkrétan a Szíriából jövő emberek kívül tartására. Az Egyesült Királyságban a Brit Zsidó Képviselőház Igazgatótanácsa hozott létre honlapot Support Refugees címen, melyen összpontosítják a megszállók segítését, s melyet szinte minden zsidó szervezet támogat az országban. Szerintük 20 ezer bevándorló befogadása nem elég. Oldalukon így írnak magukról:

2015. szeptember 7-én David Cameron bejelentette, hogy az Egyesült Királyság befogad 20 ezer szír menekültet az elkövetkező 5 éven belül. Van azonban igény rá, hogy többet tegyen ennél. Sokan az országban többet akarnak ennél tenni. A Support Refugees több módot is ajánl, amiken keresztül gyakorlati segítséget nyújthat a menekülteknek az országban vagy külföldön, adományokon, lobbizáson vagy önkéntességen keresztül.
Ez az oldal a britanniai zsidó közösségnek készült útmutatóul, magunk is menekültek, vagy menekültek leszármazottai lévén, hogy mobilizálja a sok jóakaratot és támogatást. Az oldal eszköz mindenki számára, de konkrétan a zsidó szervezetekre koncentrál.

Ismét fel kell tenni a kérdéseket, melyekre a párizsi események óta se kaptam választ: mekkora árat is ér meg konkrétan a multikulturalizmus? Ha hetente lesznek ilyen vérengzések, az már nem, de ha „csak” havonta, az még megfizethető ár? Ha két hónap alatt több száz bűntényt követnek el csak egy országban az még megfizethető ár, de ha több ezret, az már nem? Hol ez a határ? Tud valamelyik másságimádó egy számot mondani? Havi kétezer bűntény már sok lenne, de 1900 még belefér? Az Express közli, hogy csak a tavalyi évben 208 344 szabálysértést és bűncselekményt követtek el betolakodók Németországban. Ez még tehát belefér. Esetleg 300 ezer már nem fog? Még az is talán? Hol a határ? Nincs határ? Minden árat megér a „sokszínűség” valami fanatikus, elvakult szektaszerű rögeszme miatt? Hány nőt, lányt, gyermeket éri meg feláldozni ezen az oltáron? Szeretném, ha a hangoskodó, megszállókat támogatók mondanának egy számot. Milyen alacsonyra süllyedhet saját társadalmán, országán belül a gazdanép számaránya, ami még elfogadható? 70, esetleg 60%? Vagy majd 49%-nál leállítható ez a folyamat, azt már nem éri meg a „sokszínűség”? Akármit megér? Hány lemészárolt, felrobbantott civilt? Ezt kérdeztem Párizs után is, választ ugyan nem kaptam, de úgy tűnik, a keddi 31 halottat és több száz sebesültet még mindig megéri a multikulti, hiszen semmi sem változott. Értékes dolog ez valamiért, nagy árat is érdemes fizetni érte. E nélkül nekünk, európaiaknak nem is lenne kultúránk. Ezek az arabok és észak-afrikaiak annyi mindent adnak nekünk… Miben is? Sportban? Zenében, filmben, művészetekben? Szobrászat, esetleg építészet? Festészet vagy fényképészet? Szakemberként kétkezi munkával? Filozófiában? Irodalomban, költészetben talán? Orvostudományban, számítástechnikában esetleg? Feltalálóként, felfedezőként? Állattenyésztőként, földművelőként vagy kertészetben? Valaki segítsen a másságimádók közül, és árulja el nekem, milyen területeken adnak ezek az emberek Európának bármilyen értéket! Mivel olyan értékesek, hogy ittlétük minden árat megér, nyilván lehet találni pár olyan dolgot, amivel értékeset adnak nekünk. Esetleg az égvilágon semmi értéket nem adnak nekünk, csak szenvedést, halát, bűnt és kulturális, demográfiai sorvadást, de valami eredendő bűnösségünk miatt mégis kötelességünk bármi árat megfizetni értük? Létezik megörökölt bűn és büntetés? Ezért kéne nekünk némán tűrnünk ezt a fertőt? Önsanyargatásból, bűntudatból, mert szappant és lámpaernyőt csináltunk hatmilliárd zsidóból?

Nem szeretném, hogy így legyen, de félő, hogy következő hasonló témájú írásom címe az lesz, hogy „A londoni mészárlás után: ellenségek és árulók”. Esetleg dániai? Svédországi? Norvégiai? Németországi? A betolakodó erőszakos hordák szinte mindenütt ott vannak már, így a következő helyszín nem biztos, az viszont igen, hogy ilyen helyszín lesz, s még újabb és újabb tömegek lesznek lemészárolva egy halálkultusz (az iszlám) és annak emberalatti, primitív, erőszakos követői által. De mondhatnánk úgy is, hogy a multikulturalista, kultúrmarxista infantilis utópia erőszakos hívei által. Ezek a pszichopata, saját fajtájukat eláruló, elvakultan másságimádó, a „sokszínűség” paradicsomának rögeszméjét erőszakosan Európára erőltető politikusok, sajtó- és médiafigurák, szervezetek, civil elmeháborodottak ugyanis szintén egy veszélyes, pusztító ideológia fanatikusai. Ők bombák nélkül rombolnak – az ajtót tárják ki a mi életünket megkeserítő „sokszínűek” előtt, így Európa szenvedéseinek felelősei ők is. A nyugati világ testébe magát belefúró idegen elem, a zsidóság, mint trójai faló, felforgató ideológiákkal és trendekkel gyengítvén a gazdatestet és a határok megnyitásával beárasztva az azt tovább bomlasztó, leterhelő, felhígító idegen tömegeket hosszútávon demográfiailag is elpusztítja a nyugati világban életteret birtokló fehér embert és annak civilizációját.

 

Ne feledjük közben, hogy nem csak az iszlám jelenléte a probléma: maga az Európa-idegen jelenlét a probléma – a zsidókat is beleértve. Az arabok, négerek, cigányok bűnözése nem csak, sőt, legtöbb esetben egyáltalán nem is vallási alapú, hanem faji karakterükből eredő. (Megjegyzendő, hogy vallásuk, kultúrájuk jellegét is faji karakterük tette olyanná, amilyen.) Alacsonyabb intelligencia, alacsonyabb impulzuskontroll, deviánsabb, torzabb mentalitás és hajlamok, magasabb agresszivitás és a külcsoport (más fajú ember) prédának tekintése egy veszélyes kombináció, főleg amikor a fehér ember szintjére egy ilyen csoport felérni képtelen, s emiatt frusztrált, az európai kulturális és társadalmi berendezkedéstől faji alkatából (akárhány generációsan; lásd cigányság) eleve idegenkedik, és azzal azonosulni képtelen.

 

Különbözők vagyunk, külön kell élnünk. A csoportok közti konfliktusok soha nem szűnnek meg ennyire eltérő faji csoportok között (például: cigányság, zsidóság), s az egyik a másikat sérti, idővel bekebelezi, elpusztítja. Ezt bizonyítja az emberi történelem, ez a természet rendje. Az „egyenlőség” semmilyen érzelemalapú liberális rögeszméje nem változtat ezen. Nekünk egyetlen dolog kell hogy számítson, s ennek kell minden mást alárendelni: saját fajtánk és kultúránk biztonsága, fennmaradása, gyarapodása. Az idő teltével ez egyre nehezebb és reménytelenebb lesz, most viszont még van, ami menthető. Ezért kell tenni. Mindenkinek a maga módján.

 

Csonthegyi Szilárd – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »