A BOLTOK ISMÉT NYITVA

Üres bolt – teli polcok

Az utóbbi napokban nagy port kavart fel a vasárnapi boltzár megszüntetésének ügye. A vasarnapisnyitva.eu honlap látogatottsága jócskán csökkent, a vasárnapi  miséké pedig nem nőtt. A kormány bizonygatja, hogy ő bizony hallgat a népre, az ellenzék népszavazást akaró lendülete nem hagyott alább. Bár nincs miről népszavazni, ők ragaszkodnak a voksoláshoz.  Mire is jó egy népszavazás? Talán arra – gondolhatnánk nagy naivan – hogy megtudjuk, mit is akar az istenadta nép. Csakhogy már 2011-en egy kormányzati hatástanulmány kimutatta, hogy a lakosság 67 %-a – de hiszen ez kétharmados többség! – nem szeretné, hogy vasárnaponta bezárják az üzleteket. A törvény mégis megszületett. Mivel a vita legtöbb részvevője nem sok jelét mutatja annak, hogy valaha is elolvasta volna a törvényt, gondoltam, ismertetem. Íme: a 2014 évi CII törvény releváns szövege:

§ Üzlet – törvényben vagy az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott kivételekkel –a) kiskereskedelmi napokon 6 óra és 22 óra között tarthat nyitva,b) vasárnap és munkaszüneti napokon zárva tart.

GLOBÁLIS PROBLÉMA?

Amúgy a törvény 15 kivételt sorol fel. Legyen annyi elég itt, hogy annyi a felmentés a tilalom alól, hogy a lakosság ellátása mindvégig biztosítva volt, hiába is érvel az ellenkezőjével az újságírók és politikusok egy meghatározott csapata. Amúgy érdekes és a vitában nem megkerülendő, hogy a törvényhozó mivel indokolta az intézkedést:

Az Országgyűlés abból kiindulva, hogy

– a kereskedelem a nemzetgazdaság meghatározó ága, amely ugyanakkor mindenkor ésszerű keretek között kell, hogy működjön,

– segítse a munkavállalók testi és lelki egészségének megőrzését, továbbá megfelelő pihenőidőt biztosítson,

– megfelelő egyensúlyt kell teremteni a kereskedelmi tevékenység gyakorlásának szabadsága, valamint a vasárnap, illetve munkaszüneti napokon dolgozók érdekei között,

– ha a kereskedelem szabadságának érdeke és a magyar társadalom legfontosabb építőkövének, a családnak a védelméhez fűződő érdeke összeütközésbe kerül, akkor a családi közösségek megtartóerejét kell erősíteni,

a következő törvényt alkotja, stb.

Ezek után a kritikának – amelyre joga van minden polgárnak – előbb azt kéne vizsgálnia, hogy ezek a szempontok elfogadhatók és támogatandók-e, vagy sem, illetve, vannak-e az érvelésben és mérlegelésben hiányosságok? Ezek után érdemes csak megvizsgálni, hogy a rendelkezés vajon elérte-e legalább részben a célját, vagy sem? Nos, a vitában hallottam választási és népszerűségi szempontokról, szakszervezeti bénaságról és/vagy túlbuzgóságról, állítólagos pénzügy szempontokról – nevezetesen arról, hogy a kormány a takarékosságot akarta volna elősegíteni (sic!) – sőt még arról is, ki baloldali, ki nem, de szinte senki sem vitatta meg a törvény hatékonyságát a törvényhozó indokolásának fényében. Még a kormány sem. Nem népszerű, hát adjuk fel. Lehet persze kísérletezni, vagy megy, vagy nem megy alapon, de én az egyensúly és s családközpontúság a törvényhozó által kiemelt szempontjait a pártpolitikától független alapértékeknek tartom, és akkor kérdem, ha ez az út nem járható, milyen más út vezet majd az eredményre? A család védelmére? Egyensúlyra a gazdasági szabadságjogok és a dolgozók érdekei között? Vagy a célt is feladtuk?

Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 90 (2016.04.28) VIDÁM VASÁRNAP

 


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »