A bolsevik zsidó tömeggyilkos, Lukács György szellemi örökségéért küzd az Oktatói Hálózat

Az Oktatói Hálózat, a 2014-es diáktüntetéseken hangadó szervezet tiltakozik a hírhedt kommunista ideológus Lukács György egykori lakásán működő archívum felszámolása miatt. A szervezet szerint az MTA-nak kötelessége elődeink szellemi örökségének gondozása. Lukács György marxista filozófust – akinek egyik leghíresebb tanítványa Heller Ágnes – számtalan kritika érte, hogy hatósági eszközökkel, erőszakosan homogenizálta a tudományos életet, számtalan nagynevű tudóst ellehetetlenítve, tönkretéve.

Magyar Menedék - Háttérhatalom

Az Oktatói Hálózat nemzetközi petíciót indított annak érdekében, hogy ne számolják fel a Lukács György szellemi hagyatékát gondozó Lukács Archívumot. Mint fogalmaznak, a döntésért a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) terheli a felelősség, mivel annak vezetése eldöntötte, hogy a Lukács György egykori lakásában működő archívum bérleti jogviszonyát megszünteti és annak anyagait máshol helyezi el. Hozzátették, ez a döntés folytatása annak a 2012. január 1-én életbe lépett határozatnak, amely megszüntette a Lukács Archívum kutatóhelyi státuszát.

Az Oktatói Hálózat szerint a döntéssel a magyar bölcsészettudomány kevés nemzetközileg is számon tartott kutatóhelye kerül felszámolásra. Hangsúlyozzák, az MTA fontos kötelezettsége, hogy elődeink szellemi örökségét gondozza és a kutatás számára hozzáférhetővé tegye.

A magyar és nemzetközi tudományos élet jogos elvárása, hogy a 20. század egyik kiemelkedő jelentőségű filozófusának kéziratos és tárgyi hagyatéka méltó körülmények között megőriztessék és kutatható legyen
– hangsúlyozták.

A szervezet felszólítja az MTA-t, hogy a Lukács Archívum ügyében olyan döntést hozzanak, amely megfelel ennek az elvárásnak.

Lukács György marxista filozófus, esztéta, egyetemi tanár 1885. április 13-án született Budapesten. Fiatalabb éveiben alapító tagja volt a Vasárnapi Körnek, és a Galilei Körnek, publikációi jelentek meg többek közt a Nyugatban és a Huszadik Században. 1918-ban lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a tanácsköztársaság idején közoktatási népbiztos, majd a Forradalmi Kormányzótanács népbiztosa, később a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt. A tiszafüredi vereség után Poroszlón nyolc embert főbelövetett. Ezután Bécsben, majd Moszkvában bujkál, és csak 1945-ben tér vissza Budapestre. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Részt vesz a második Nagy Imre-kormányban népművelési miniszterként, emiatt 1965-ig belső emigrációra kényszerül. 1967-től tagja lett az MSZMP-nek, amely a párttagságát visszamenőlegesen ismerte el. Kritikusai szerint személyes felelősség terheli, amiért a korabeli magyar szellemi életet erőszakos hatósági eszközökkel homogenizálta. Több kiemelkedő magyar filozófust és írót – például Hamvas Bélát, vagy Weöres Sándort – szorított ki a közéletből, egyeseket tönkretett, másokat emigrációba kényszerített. A párt programadójaként részt vett a nemkívánatos alkotók listájának összeállításában.

Forrás: Oktatói Hálózat


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »