A BENES DEKRÉTUMOK EXKLUZÍV ELEMZÉSE

NIF: A magyarság azon része, amely, ha felriad rémálmából, rögtön, vagyis az első lélegzettel elkezdi a magyar emigrációt  hazaárulózni, az nem tudja, hogy Csehországot és Szlovákiát a cseh és a szlovák emigráció teremtette meg. A magyar emigrációt hazaárulózni nem magyar érdek. Az oszd meg és uralkodj mindig az ellenség érdekét szolgálja és nem a magyarét. De bunkóember manapság több van, mint amennyit a magyarság józannak megmaradt része még elbír!

Robert Fico és elvtársai szíves figyelmébe!

A BENES DEKRÉTUMOK EXKLUZÍV ELEMZÉSE

Évtizedek óta megoszlanak a vélemények Edvard Benes csehszlovák politikusról, illetve az általa készített és napjainkig érvényben lévő dekrétumokról. Egyesek elátkozzák, mások viszont dicsőítik.

El kell ismerni, hogy Benes terjedelmes és kérdések sokaságát átölelő, kirívóan elfogult és nacionalista ihletésű munkájából kitűnik, hogy határozottan fellép a háborús gyújtogatók, az agresszorok és a háborús bűnöket elkövetők ellen.

Agybéli kapacitásának korlátozott méretével és (főként) történelmi ismereteinek nagymérvű fogyatékosságával magyarázható, hogy bele bonyolódott a németek és a magyarok kollektív bűnösségének „megideologizálásába”, miközben elfelejtette megemlíteni a szlovákokat vagy a szovjeteket.

Ennek következtében a „dekrétum” korlátolt gondolkodású (elvakult) híveinek haragja a németek és a magyarok ellen fordult, majd „testet öltött” az „esztelen” deportálások (lakosságcserék) végrehajtásában (1946 novemberétől 1949 nyaráig), valamint a „reszlovákizálási” folyamatok intenzív bevezetésében.

Benessel együtt, sokak figyelmét elkerülte, hogy a dekrétum diszkréten hallgat a szlovákokról és a szovjetekről, holott például Lengyelország lerohanásában mindketten csatlakoztak a németekhez (a szlovákok elsőként), majd a Szovjetunió hadüzenet nélküli megtámadásában is „megkaparintották” az első csatlakozónak járó „aranyérmet”!

A magyarokra terelve a szót: Horthy és kormánya még azt sem engedte meg a németeknek, hogy a lengyelek elleni felvonulásukhoz magyar utakat és vasútvonalakat vegyenek igénybe! Horthyék mintegy 150 ezer lengyel menekültet(köztük kb. 15-16 ezer zsidót) mentettek meg a németek, a szlovákok és a szovjetek kegyetlenkedése elől. Talán azt sem ártana „megszellőztetni”, hogy a szlovákiai zsidók közül hány maradt életben a kollektív bűnösségtől mentes Szlovákiában, miután többségüket a német haláltáborokba „exportálták” a szlovák atyafiak.

Tekintettel arra, hogy 2007. szeptember 20-án, a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament megszavazta a Benes-dekrétumok sérthetetlenségéről szóló 1487/2007 sz. Határozatot, ezért jogosnak tűnik annak a felvetése, hogy a Benes-féle kollektív bűnösök közé fel kell venni a szlovákokat is, mert a történelmi igazság és a dekrétum (is) ezt sugallja!

Azt is meg kell említeni, hogy a Benes dekrétum sérthetetlenségéről hozott Határozattal egy időben, a szlovák parlament tagjai önmagukról is kiállítottak egy bizonyítványt, miszerint: nem csupán a több évszázados történelmi ismereteik hiányosak, de a legújabb kori történelmi anyagokból is pótvizsgára szorulnak…

Ha tehát a szlovákok elfogadják a kollektív bűnösség elvét és a Benes dekrétum sérthetetlenségét, akkor ők sem mentesülhetnek a büntetés alól, akár visszamenő hatállyal is!

Arról sem szabad Fico elvtársnak és híveinek elfelejtkezni, hogy ideje lenne visszatéríteni Magyarország számára annak a 30 millió dollárból reájuk eső részét (és kamatjait), amelyet jóvátételként a magyar államra kiróttak Csehszlovákia számára a békeszerződésben, hiszen az a tény, hogy Szlovákia a II. világháború után „összeborult” a csehekkel, nem annullálja a németek melletti szoros „harctevékenységüket”, és zsidó állampolgáraikkal szembeni embertelen eljárásukat.

Emlékezni kell(ene) arra is, hogy a szlovákok az I. világháború előtt (és alatt) a Magyar Királyság megbecsült részeként az Osztrák-Magyar Monarchia tagjai voltak, tehát a világháborúban a magyarokhoz vagy a csehekhez hasonló szerepet játszottak, mégis elkerülték TRIANONT (sőt hasznot hozott nekik), mert a roggyant agyú Clemenceau és társai ugyan úgy (nem)ismerték a történelmet és a földrajzot, mint a Fico-féle galeri, akik (közvetve) még azokat az őseiket is megtagadják, akik nagyon jól megvoltak a magyarokkal, együtt harcoltak a tatárok, törökök, osztrákok és szovjetek ellen, a közös anyaföld védelméért, még akkor is, ha kicsiny „gyalogosok” voltak a nagyhatalmak „sakktábláin”.

Végezetül szóvá kell tenni, hogy az illetékes nemzetközi bíróságok, vagy az EU Parlament miért minősítik a Benes-dekrétumot „tabu” témának, hasonlóképpen, mint a trianoni békediktátumot.

Évtizedek óta „borítékolták” a szükséges lépések megtételét, a borítékot pedig a „szőnyeg alá seperték”, holott egy igazságos megoldás (rendezés) nyugtatná meg a kedélyeket és oltaná el, a hamu alatt szunnyadó parazsat, amely bármikor lángra lobbanthatja Európa egyes részeit, vagy (esetleg) kontinenseket is.

Tisztelettel:

Prof. Dr. Bokor Imre, A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG elnöke

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Felvidék, Gúnyhatáron túl, Justitia bizottság, Magyar Justitia Bizottság, Történelmi visszatekintés Tagged: Benes-dekrétum „tabu” téma, Benes-dekrétumok, kollektív bűnösök, roggyant agyú Clemenceau, szlovákok, szovjetek


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »