99-re lapot húzni

Tizenkilencre húzott lapot a kormánypárt, amikor Németh Szilárd még februárban a postatörvény módosítását kezdeményezte, hogy az állami többségi tulajdonban lévő Magyar Posta szerződései ne minősüljenek közérdekű adatnak. A vállalkozás kockázatos voltát mutatta, hogy Áder János köztársasági elnök jóvoltából a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság asztalán landolt, az MNB alapítványainak költekezéseit titkosítani kívánó jogszabállyal egyetemben. Csakhogy míg az utóbbit közismert módon elkaszálta, addig a Magyar Posta „matolcsyzálásának” valamilyen oknál fogva nem állta útját a taláros – vagy inkább talányos – testület. A Fidesz pedig jól láthatóan úgy viselkedik, mint a szerencsejátékos, aki ha egy pillanatra is úgy érzi, hogy Fortuna a kegyeibe fogadta, rögtön nagy tétekben kezd játszani.

Nem lenne meglepő, ha a kormány újabb merész húzása „a 99-es paragrafus” néven híresülne el, s vonulna be később a hazai politika- és sajtótörténetbe. A törvénymódosítást ugyanis, amelyre sokan számítottak, és amelynek a jelek szerint csak főpróbája volt a postatörvény testreszabása, a 2017-es költségvetést megalapozó salátatörvényben rejtette el a benyújtó Nemzetgazdasági Minisztérium. (Ha rosszmájúak lennénk, hozzátehetnénk: bizonyára Cézár-salátáról van szó.) Elsőként a 444.hu írta meg, hogy a törvénycsomag 99. paragrafusában olyan rendelkezés található, amely minden állami tulajdonú gazdasági társaságra vonatkozik, s azok üzleti adatait zárná el a nyilvánosság elől – már amennyiben megismerésük sértené az adott társaság piaci érdekeit. Arra pedig mérget vehetünk, hogy az állami cégek piaci érdekei mindig akkor fognak majd veszélyben forogni, ha számukra kínos adatokat igényel tőlük egy újságíró.

A kormánynak akár még igaza is lehetne abban, hogy „az információszabadság nem korlátozhatja aránytalanul a jogszerű nemzetgazdasági érdeket”. De éppen az MNB-ügy mutatta meg, hogy a titkosítást még véletlenül sem a nemzetgazdasági érdek motiválta, hanem egyszerűen csak Matolcsy György jegybankelnök szennyesére kellett rázárni a mosókonyha ajtaját. Miért hinné el ezek után bárki, hogy másról lenne szó a posta esetében, nem is beszélve az energetikai vagy a távközlési vállalatokról, amelyek köré az új titoktörvény szintén felhúzná a hallgatás falát. Ahogy a jelenlegi kormány az offshore-lovagoktól sem tudott megszabadulni – pontosabban a régiek helyett a sajátjait ültette nyeregbe –, úgy a közpénzek felhasználása terén sem szakított elődei kreatív gyakorlatával. De míg azok legalább az átláthatóság látszatára adtak (lásd üvegzsebtörvény), addig a Fidesz nem alázza meg a választókat holmi látszatokkal.

Ha a postatörvény nem akadt fenn az Alkotmánybíróság szűrőjén, vélhetően a 99-es paragrafus sem fog. S eleve kérdéses, vajon Áder János megtagadná-e a költségvetést megalapozó törvénycsomag aláírását csak azért, mert abban egy apró átláthatatlansági záradék is szerepel (talán nem véletlen, hogy épp ide szuszakolták be). Mindenesetre jól látszik, hogy a kormányzat ezúttal nem blöfföl, hanem teljesen komolyan mondja be az all-int – de ettől még a kísérlet nem lesz kevésbé kockázatos. Míg a Magyar Posta gazdálkodása feltehetőleg keveseket érdekelt, az MNB-bomba detonációját követően egészen más akusztikája van annak, ha a kormány törvényi erővel akarja eltitkolni állami cégek közérdekű adatait a nyilvánosság elől. Akár még az is előfordulhat, hogy az ilyen húzások úgy megingatják a közbizalmat, hogy a Fidesz szép lassan elveszti kormánypárt jellegét.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »