57 éve szüntette meg Tibet függetlenségét a kommunista Kína

57 éve szüntette meg Tibet függetlenségét a kommunista Kína

Részlet Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság elnökének ma délután, a kinai nagykövetség előtt elhangzott beszédéből:

Kedves Tibet-barátok, támogatók és jelenlévők!

2016. március 10-én ismét itt vagyunk a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetsége előtt, megemlékezve 1959. március 10-re, amikortól Tibet függetlensége szimbolikusan és de facto is megszűnt, a XIV. dalai láma menekülésre kényszerült.

Azokban a napokban hagyta el őszentsége a XIV. dalai láma Lhászát és vonult egy kalandos és veszélyes út után emigrációba az indiai Dharamszalába. Sok évtized telt el azóta, és ugyan a tibeti helyzet szerte a világon százmilliók számára ismerté, valamint a dalai láma mindenhol közismert, szeretett és nagy tiszteletnek örvendő, megbecsült személlyé vált, de a tibetiek helyzete a szabadságuk és identitásuk tekintetében lényegében semmit nem változott. A politika, a nagy- és kishatalmak nem tettek semmit Tibetért, legfeljebb csak a politikai frázisok és lózungok terén. Tibetben több mint egymillió ember halt meg saját hazájáért az elmúlt fél évszázadban és már többedik generáció növekszik fel és szenved folyamatosan az elnyomók kegyetlen uralma alatt.

Számtalan példa van a történelemben, hogyan lehet egy országon belül kisebbségként, nemzetiségként boldogulni, örömteli életet élni és főleg az identitást, az önkifejeződést gyakorolni, ami minden történelmi nép számára alternatívát nem tűrő kívánság és akarat. A tibeti elnyomás legújabb történelmi időkben példa nélküli, azt is lehet mondani, agresszivitásában, kegyetlenségében példátlan és kollektív elhallgatásában pedig gyalázatos. Az emberi történelem során sok igazságtalanságnak, lelketlenségnek, gyilkolásnak és nemzetirtásnak volt már része földünknek, de a tibeti genocídium ezeken belül is szörnyű előkelő helyet foglal el.

A becsapós látszat ellenére a világot a valóságban igazgatók számára, az emberi élet, az emberek élete egyáltalán nem érdekes, nem beszélve az életkörülményeikről. Egyértelmű, hogy Tibet a nagyhatalmi sakkjátszmák egyik stratégiai színtere és az is lesz még egy jó ideig, az adok-kapok elvtelen harcmezején.

Persze az is kérdés, lehet-e egyáltalán másképpen játszani ezt a játszmát úgy, hogy az önzés, hatalomvágy, mohóság és szeretetlenség genetikusan és sorsszerűen az emberi szív és tudat központjában, hívatlan vendégként lakozik. Lehet-e harc, háború, vér és forradalom, támadás és védekezés nélkül élni, lehet-e békésen szép szóval meggyőzni bárkit is a dalai láma erőszakmentes életfilozófiájáról, ami azért lássuk be, egy magasabb rendű intelligencia, mint a már lassan elvtelen terrorizmus. Nem a terrorizmust kellene megreguláznunk, mert azt amúgy is lehetetlen, hanem az emberi szemléletet kellene előhoznunk magunkban, ami maga az együtt érző szeretet. Rossz hír, ez is lehetetlenek tűnik? Mi ne legyünk a terrorizmus háttérbázisa!

De az erőszaknak sosincs vége, mindig, mindenhol utat talál magának. A napokban gyújtotta fel magát a 145. tibeti mártír, Dordsze Cering, egy 16 éves diák személyében az indiai Dharamszalában. Az erőszaknál jobban, talán a végtelen és gátlástalan hazugság terjed legjobban a világon. A kínai állami média állítása szerint a dalai láma tervezi meg és készíti elő az öngyújtásokat és buzdítja saját lakosságát, öregeket, fiatalokat, szerzeteseket, asszonyokat és lámákat erre az ultimátumszerű szörnyű cselekedetre. Miközben a kínai hatóságok hazugságokra kényszerítik a hátramaradt családtagokat, azt kell nyilatkozniuk; véletlen baleset történt. Kína retteg a 145 mártírtól, a világ pedig csak értetlenül áll és szörnyülködik, el sem tudja képzelni, hogy vannak még emberek, akik bármikor, és bárhogyan képesek meghalni népük szabadságáért.

Változatlanul, évtizedek óta nem lehet dalai láma képet sem nyilvánosan mutogatni, de még birtokolni sem Tibetben. Egy-egy ilyen „főbenjáró bűnös” cselekedetért éveket lehet kapni a kínai gyarmaton, és ha egy tibeti még kissé óvatlan is, rövid időn belül a hírhedt Drapcsi börtönben, a tibeti gulágon találja magát, a halottasház szomszédságában. De még utána sem nyugszik meg a halott lelke, mert ha egészséges testének szervei bújtatott kereskedelemben árucikké válnak. Különösen az elmúlt időszakban erősödtek fel kampányszerűen az ilyesféle cselekedetek, megtorlások formájában.

Az elmúlt hetekben megint lezárták Tibet határait a külföldiek elől és ennek nyilvánvaló oka a március 10-e körül várható zavargások a tibetiek részéről. És a félelem! A gigahatalom mindent megtesz, hogy eltitkolja a valóságos helyzetet a világ amúgy is szürke hályogos szeme elől. Hatalmas energiát fektet a hazugsággyárakba, hamisít, eltitkol, félrevezet, zsarol, azért, hogy minél nagyobb titokban és észrevétlenül birtokolhassa rabolt zsákmányát. Tibetet a kínai sárkány farkának szokta nevezni a hivatalos retorika. Itt, akár egy magyar közmondás is eszünkbe juthat; sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. Ne feledjük, minél hatalmasabb egy birodalom, annál gyengébb, annál hamarabb kezdődik el a belső lebomlás.

Tovább folytatódik a népesség ki- és betelepítésének sora. A helyhez kötött nomádokat helyes kis, de számukra lakhatatlan blokkokba száműzik, a kínai hanok betelepítése meg eközben szakadatlanul folyik. Már régen túl vagyunk a kritikus demográfiai ponton; jóval több kínai él Tibetben, mint helyi őslakos. Így válik lassan Lhásza is világvárossá és azok kellékeivé; McDonaldsok, KFC-k, Hotel Holidayek, bordélyházak, Palace mozik, kaszinók és áruházak színterévé.

Közben a világ színjátéka tovább folyik, csak éppen a tibeti színpadon (is) valódi vér fröccsen és valódi fejek hullanak. Nézve a nem tudom hányadik felvonást, és gondolva, a menekült szóból és annak kísérő tartalmaiból már mindenkinek elege van. De emlékszem, amikor Magyarországra került a nyolc tibeti menekült, még a menekült státuszt sem kapták meg egykönnyen, (közölük van, aki máig sem kapta meg) hivatkozva arra, hogy ha visszakerülnek, Kínában nem éri bántódás őket, hiszen a kínai-tibeti viszony normalizálódása a legjobb úton halad. Mondta ezt ma, Magyarországon a Bevándorlási és Állampolgársági hivatal. Ugyanakkor több százezer Euróért, bármelyik kínai állampolgárságot vásárolhat, és vásárol is hazánk gazdasági fellendülése érdekében. Ez jó érzéssel tölt el minket? A normalizálódás egyik kínai előfeltétele, hogy a dalai láma ismerje be, hogy Tibet mindig is Kína része volt. Csak egy baj van, Tibet mindig önálló államiság volt saját kultúrával, saját vallással, saját királyokkal és saját dalai lámákkal.

Ne hagyjuk Tibet hol parázsló, hol lángoló tüzét kialudni, ne hagyjuk, hogy az egyik legemberségesebb népcsoport saját testét égő fáklyaként áldozza fel ébresztésünkre!

Köszönöm, hogy meghallgattatok!


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »