30 ezer évvel ezelőtt élt tizenévesek arcát rekonstruálták

30 ezer évvel ezelőtt élt tizenévesek arcát rekonstruálták

Mindazok számára, akik érdeklődnek az emberi evolúció, valamint sok tíz- és százezer évvel ezelőtt élt rokonaink iránt, jelentőséggel bírhat, hogy hogyan nézhettek ki ősei. Kutatók nemrég elkészítették két 30 ezer évvel ezelőtt élt emberelőd arcának rekonstrukcióját. A rekonstrukciós folyamatról animációs videót is készítettek. 

Miután a Homo sapiens elhagyta Afrikát, és a világ számos pontján talált új otthonra, útja más emberfélékkel, többek között a neandervölgyiekkel is kereszteződött. A Moszkvától mintegy 200 kilométerre, keletre található Szungir lelőhely területén talált 28-32 ezer évvel ezelőtti település nyomai azonban arra utalnak, hogy a Homo sapiens ezen területen élő egyedei nem keveredtek más hominidákkal. A Szungirban talált csontok a modern ember Európában való letelepedésének legkorábbi bizonyítékai közül valók.

Az 1955-ben felfedezett lelőhelyen többek között két fiatal elhunyt személy rendkívül jó állapotban megmaradt csontvázára is rábukkantak. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a gyerekek – akik akár testvérek is lehettek – egyike egy 13 éves fiú lehetett, míg a másik egyén egy nála két-három évvel fiatalabb lány volt. Az arcrekonstrukciójukat koponyáik alapján a hasonló tevékenységre szakodosott, orosz Visual Science nevű szervezet végezte, együttműködésben az Orosz Tudományos Akadémia Néprajzi és Antropológiai Intézetével.

A koponyákat elsőként lézerszkennelésnek vetették alá, és nagy felbontású képeket készítettek róluk, majd az így nyert adatok alapján egy 3D-s modellező program segítségével megkezdődött az arcok rekonstrukciója. Érdekesség, hogy a szoftver által alkalmazott módszer az 1970-ben elhunyt szovjet régész-antropológus, Mihail Geraszimov által kifejlesztett koponyaalapú arcrekonstrukciós technikán alapszik.

„A Geraszimov által alkalmazott anatómiai és radiográfiai kutatási módszerek nemcsak az arc vonala mentén található lágyrészek vastagságához köthető sztenderdek meghatározásában segítették a kutatókat, hanem a lágyrészek vastagság szerinti eloszlásának mintáit is felfedték előttük a koponyafelület morfológiai fejlődésének tükrében. Az egyes arcelemek szerkezetét a koponya egyéni morfológiai sajátosságai alapján határozták meg. Geraszimov utódai olyan eljárásokat fejlesztettek ki, amelyekkel rekonstruálhatták az orr és a fül [szerkezetét]. A helyreállítás hitelességének mértékét számos arcrekonstrukciós projekt eredményével támasztották alá, amelyet olyan emberek koponyáinak felhasználásával végeztek, akikről az életük során készült portrék is rendelkezésre álltak. A módszertant elsősorban igazságügyi orvosszakértői anyagokon tesztelték” – nyilatkozta Szergej Vasziljev, az Orosz Tudományos Akadémia Néprajzi és Antropológiai Intézete fizikai antropológiai osztályának vezetője az International Business Times-nak.

A szungiri lelőhelyen – amely egy szezonális vadásztábor lehetett – számos tárgyi leletet is találtak, többek között ruhákat és ékszereket. Ezen tárgyak segítségével az arcrekonstrukciót végző szakemberek fel is „öltöztették” a gyerekeket. A szungiriak feltehetően a mai Észak- és Kelet-Európa lakóinak ősei voltak. A kortársaink, valamint 30 ezer évvel ezelőtt élt emberek arcvonásai közötti jelentős eltérés nem meglepő, tekintve, hogy a ma élő emberekre is jellemző arc sajátosságai csak mintegy 10 ezer évvel ezelőtt alakultak ki.

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »