1968- Magyar intervenció Csehszlovákia ellen

„Mint mindig, ekkor is felrepítettek Kádár-legendákat. Azt suttogták, hogy Kádár Dubčeket és Svobodát támogatja”

Kádár és a magyar pártvezetés már a kezdetektől fogva, részben 1956-os élményei miatt, félt a prágai események következményeitől. Teljesen ellene volt az általa radikálisnak vélt prágai tavasz programjának. Emellett az sem kétséges, hogy el akarta kerülni a katonai beavatkozást; két okból: egyrészt a hazai közvélemény miatt, másrészt félt a nyugati visszhangoktól … Dubčekkel szemben nem kétséges, hogy kétszínű volt Kádár. Úgy tett, mintha független lett volna, közben mindent jelentett Brezsnyevnek. De a prágai tavasz radikalizmusával kapcsolatban megfogalmazott kételyei őszinték voltak.” (Roger Gough)

Alexander Dubček Budapesten, Kádár Jánossal a Ferihegyi repülőtéren, 1968. június 13.
Fotográfus: Ács Irén (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára tulajdona)

Az 1968-as év kiemelkedik a történelemben. Olyan világpolitikai események játszódtak le az év folyamán, amelyek nyomot hagytak a világ további folyására, sok tekintetben meghatározói voltak a következő időszakok történéseinek. Az év elejétől fogva a világ figyelme egyre inkább a történések egyik legizgalmasabb helyszínére irányult: Csehszlovákiára, az ún. Prágai Tavaszra. A prágai tavasz egy csehszlovákiai kísérlet volt a gazdaság, a párt és az állam demokratizálására, egy „emberarcú szocializmus kialakítására” 1968 januárjától augusztusig.
Miután 1968 januárjában a reformer Alexander Dubček került a Kommunista Párt főtitkári posztjára, hozzákezdett a párt és a rendszer átalakításához, hogy sikerüljön úrrá lennie az elégedetlenségen és a tüntetéseken, amelyeket két évtized rossz gazdasági irányítása és a kormányzat elnyomása okoztak. Véget akart vetni az igazságtalan pereknek, szabadlábra helyezett minden politikai elítéltet. A sajtó cenzúráját is beszüntette márciusban, az utazási korlátozásokon is enyhítettek. Dubček bizonyos szempontból nagyon sikeres volt, mert bár az országban nagy volt az elégedetlenség, a Kommunista Párt hegemóniáját továbbra sem kérdőjelezték meg tömegesen. Kérdéses, hogy hosszútávon is így maradt volna-e ez. Bár Dubček törekedett arra, hogy Moszkvával továbbra is jó kapcsolatot tartson fent, nem tudta felmérni, hogy reformjai milyen nagy kihívást jelentenek a szomszédos országok politikai rendszereinek.

Információs tábla a polgárok felirataival a lévai kórház területén
Fotográfus: Košúthová Helena, a Lévai Barsi Múzeum fényképésze

A kelet-német és a lengyel kommunista pártnak is megvoltak a maguk legitimációs problémái, és ezeknek a vezetői nagyon is tisztában voltak azzal, hogy az esetleges reformok, amikre a cseh példa ösztönzött, könnyen hatalmuk végét jelenthetik. Mindez akár a Varsói Szerződés összeomlásához is vezethetett volna, és a helyzet Brezsnyev számára is nagyon veszélyesnek tűnt.
Az 1968 augusztus 18-i moszkvai értekezlettel párhuzamosan Grecsko marsall intézkedett mind az Északi, mind a Déli hadseregcsoport ismételt teljes harckészültségbe helyezésére. Augusztus 18-án délután Provalov vezérezredes tájékoztatta Czinege Lajos honvédelmi minisztert a kapott feladatoktól, amelyek értelmében a csapatoknak 19-én estig fel kell készülniük az akció azonnali végrehajtására.

Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter

A magyar honvédelmi miniszter elrendelte a légierők és a légvédelem kijelölt alakulatainak teljes készenlétbe helyezését. Augusztus 20-a a felkészülés, majd a besorolás feladataival telt el. Este az egységek a határtól való távolságuk függvényében kezdték meg a határra való felzárkózásukat. A hadosztály ezredei, a Határőrség közreműködésével, augusztus 21-én, közép-európai időszámítás szerint pontosan nulla órakor lépték át a csehszlovák határt. A Déli Hadseregcsoport harcálláspontját Pozsonyba helyezte át, ott dolgozott a magyar hadműveleti csoport is. A 8. gépkocsizó lövészhadosztály szervezetszerű ezredeiből a 8. harckocsiezred és a 20. tüzérezred békehelyőrségében maradt és a hadseregparancsnok parancsára a hadosztály átvette a 11. harckocsihadosztálytól a 31. harckocsiezredet és 22. tüzérezredet. A hadosztály a csehszlovák határ átlépésekor Letkésnél, Ipolyságnál (Šahy) és Balassagyarmatnál átkelt az Ipolyon. Harcfeladatát 14 óráig végrehajtotta. Ellenállásba sehol sem ütközött. Birtokba vette a kijelölt városokat, községeket és a Déli Hadseregcsoport parancsnokának parancsa értelmében tíz helyőrséget hozott létre. A kisebb városokat, falvakat, termelőszövetkezeteket folyamatos járőrözéssel ellenőrizték.

A magyar csapatoknak Szlovákiában több mint 10 000 km2 területet kellett megszállniuk, ahol tíz helyőrséget alakítottak:

Nyitra (Nitra): 33. gépkocsizó lövészezred;

Nagytapolcsány (Tapol’cany) (1. sz. körzet.): 63. gépkocsizó lövészezred;
Szered (Sered) (2. sz. körzet.): 33. gépkocsizó lövészezred;Érsekújvár (Nové Zámky) (4. sz. körzet.): 63. gépkocsizó lövészezred;
Léva (Levice) (5. sz. körzet) 31. harckocsiezred;
Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom): a 14. gépkocsizó lövészezred 1. gépkocsizó lövészzászlóalja;Pöstyén (Pieštany): a 14. gépkocsizó lövészezred 2. gépkocsizó lövészzászlóalja;
Galbóc (Hlohovec): a 33. gépkocsizó lövészezred 3. gépkocsizó lövészzászlóalja;
Nagykürtös (Veľky Krtíš): a 31. harckocsiezred 1. Harckocsizászlóalja;
Verebély (Vráble) (3. sz. körzet): hadosztályhadtáp.A megerősített hadosztály létszáma kb.12 500 főt tett ki; 155 harckocsi, 200 különféle űrméretű tábori és légvédelmi löveg, valamint több mint 2000 különféle gép és harcjármű tartozott a kötelékhez.

Augusztus 25-én a Déli Hadseregcsoport parancsnoka módosította, megnövelte a hadosztály feladatát, megszállási körzetét nyugatra egészen a Kis-Kárpátok lábáig tolta előre. A körzet mintegy 1500 km2-el lett nagyobb. Egy új helyőrséget is fel kellett állítani Nagyszombatban (Trnava). Ezzel egy időben bevonták a nagykürtösi helyőrséget, melyet a rétsági ezred katonái adtak.
A kialakult helyzetről Brezsnyev 1968. augusztus 24-26-án tárgyalt a Moszkvába hurcolt csehszlovák vezetőkkel. A szovjet katonai vezetés komolyan tartott a csehszlovák fegyveres erők felkelésétől. Számításaik szerint ennek a Dubček vezette delegáció hazatérésekor kellett volna kirobbannia, ezért a megszálló erőket fölkészítették a csehszlovák katonai erők és a népi milícia lefegyverzésére. Az akció fedőneve Rózsafa volt. A cseh-szlovák passzív ellenállás azonban hatásosabbnak bizonyult, mint egy eset-leges fegyveres felkelés.
A megnövekedett feladatok jelentősen meghaladták a hadosztály teljesítőképességét. Ezért a vezérkari főnök első ütemben egy karhatalmi zászlóaljjal, majd az egri 6. gépkocsizó lövészezreddel erősítette meg. Az egri ezred augusztus 25-én mozgósított, majd hosszú menet után érkezett be Érsekújvár térségébe; a várost és környékét 27-én vette át a 63. gépkocsizó lövészezredtől. A hadosztály belső átcsoportosítás után kialakult új helyzete a továbbiakban egészen október végéig, a magyar erők hazatéréséig nem változott.
A rétsági alakulat katonái 1968. október 31-én érkeztek vissza állomás-helyükre, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek.

Szerkesztette : Kiss Nelli, Tóth Tamás és Tyekvicska Árpád.
A fordításokat készítették: Mária Adamová és Puntigán Tünde

Címlap fotó: Felirat a volt lévai városi magtárépület falán
Fotográfus: Košúthová Helena, a Lévai Barsi Múzeum fényképésze

magyartudat.com


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »