122 vértanú – naponta…

122 vértanú – naponta…

Nem tudom mire ez a szívfájdító nagy emlékezés. Valami ál-gyászt érzek ki a mai nyomasztó kor valóságában, az aradi tizenháromra való emlékezés napján (is). Mi ebben a léggömb-országban szeretünk emlékezni, ünnepelni, „feszteket” szervezni. Büszke magyarok vagyunk, akik kiállunk a haza érdekében, akik vállaljuk nemzeti történelmünket, és szolgáljuk a jövőt… – mondjuk ezt minden ünnepen és gyásznapon. Arról nem szól a fáma, hogy bizony az aradi vártanúság 1849. óta állandó. Hol ezért, hol azért, de mindig vannak és lesznek, hősök vagy véletlen és vétlen áldozatok, mert mi egy ilyen ország egy ilyen nemzet vagyunk.

Az a csoda, hogy a mai társadalmi felfogással, lélekkel, szellemiséggel még „él nemzet e hazán”. Igaz, kisszámú magyar van, aki valóban felelősséget érez a nemzet és a haza iránt. Az egész kárpát-medencében cca. 3,5 millióan vagyunk, akik magyar állampolgárként a magyar érdekeket szolgáljuk, mindeféle ellenszolgáltatás nélkül. E friss adat a népszavazás eredménye. A lakosság rohamosan fogy, pedig a mai magyar kormány sokat tett a családok és a gyermekek érdekében…

Emlékezünk, koszorúzunk, az ostoba beszédeket önmutogató szónokok mondják el és bölcsnek gondolják nagy szólamaikat, miközben…

Miközben a nemzet naponta veszít 122 gyermeket, akiket édesanyjuk önként gyilkoltat meg egy-egy nőgyógyászati rendelőben. Miközben, az ország erkölcsi normái a törvény támogatásával egyre lejjebb süllyednek. Miközben, a törvényt és az Alaptörvényt még nyomokban sem tartjuk be… és sorolhatnám a „miközbeneket”. Sorolhatnám azokat a tételeket, amelyekért 1848-49-ben harcoltak az emberek, de amelyekért kötél és golyó volt a köszönet az Udvartól… sorolhatnám, mert egyszerű felsorolnom Heckenast mártott papírjából a 12 pontot… Kezdhetnénk mindent elölről… de  ki ellen? Hiszen a kormány ma azzal a 3,5 millió magyarral együtt harcol…

Hol kezdődik egy ország erkölcsi nagysága és ereje?

A törvényalkotásnál. A törvények betartásánál és betartatásánál, az alázatnál, az igazságszolgáltatásban. És itt, ebben hiányt szenvedünk. Mert a magyar polgárnak el kell néznie, hogy hazáját ócsárló hazugok lázítsanak és vádaskodjanak, elárulják a legszentebbet, a haza és a nemzet érdekeit: büntetlenül. Látnia kell e nemzet mai polgárainak, hogy a bíróságok a józan paraszti ész, az erkölcsi normák és a törvények ellenére sorra mentik föl a nemzet ellen bűnt elkövetőket, a nemzetet kirablókat… s látja a polgár, hogy ezzel szemben ő a tyúklopásért vagy egy hangos szóért is áristomot kaphat… kis túlzással élve.

Lopnak a polgároktól…

Látja a polgár, hogy mindenki meglophatja őt, de senki nem szól ellene, sőt a törvény is annak ad igazat, aki lop tőle. Hiszen nem tudjuk, hogy mennyit lop, lop-e a gázszolgáltató, amikor a polgár köbméterben olvassa le és diktálja be a havi gázfogyasztását, de a szolgáltató mJ-ban számolja el a fogyasztást, így a polgárnak lehetősége sincsen arra, hogy ellenőrizze a számlája valósságát. A villanyszámlán a tényleges fogyasztás mellett még számos fizetendőt talál a polgár, amelyek ellen nem protestálhat, mert a lopást a törvény biztosítja a szolgáltatónak ez esetben is. Mint a szemétszállítás esetében. Mert a szemetet már negyven éve is úgy vitték el Németországban, hogy a kukát ráhelyezte a mérlegre a szemetes, s már jött is ki a „rechnung” a kis gépezeten. Így ellenőrizni lehetett, hogy vitt-e szemetet, mennyit és mennyiért ama szemétszállító. Magyarországon a világ szégyenére, ha van szemét, ha nincs, ha viszik, ha nem, fizetni kell. Magyarán a törvény biztosítja a lopást, mert a polgár nem élhet panasszal sehol… S nem kisebb probléma a vízszolgáltatás, amelyben a csatornadíj sokkal magasabb a de facto elhasznált víznél, aminek az ára Európában nálunk a legmagasabb, mert ha nem így volna, a DRV nem tudna 40 milliós végkielégítést adni egykori vezetőinek. És sorolhatnánk a bankok arcátlan aljasságát, a vásárlások utáni több ezres levonásokat, s nincs egyetlen bank sem, amely a magyar polgár érdekét szolgálná. A sokat szidott románoknál a román bank nem von le kezelési költséget a román polgároktól… Ott van olyan bank, amely saját érdekén kívül a polgárok érdekeit is szolgálja. Itt nincs!

A kapzsiság politikája

A politikai csatározásoknál sem az a lényeg, hogy a népnek hogyan legyen jobb. Neeeem! Inkább az, hogy mindig az a párt és holdudvara jár jól, aki éppen hatalmon van. Mert képzeljük csak el, hogy egy-egy nagyberuházás milliárdos költségéből milyen haszonra tehet szert a vállalkozó, ha anyagárban épít autópályát, stadiont, bevásárlóközpontot vagy újírt fel kastélyokat? Nos, azért a tetemes haszonért folyik a pártpolitikai harc, a hatalmas összegekért zajló kampányok, a kocsmai stílusban folyó parlamenti háború. Mert a kampány minden politikai pártnak horribilis pénzébe kerül. Hiába mutogat a kormánypártokra a hazaárulók szövetsége.

Igen… bajok vannak. Olyan bajok, amelyek generálják a többi bajt, a többi problémát. Mert az erkölcsi problémák a társadalom rejtett bombái, a társadalom lelkét gyilkoló métely.

A kormány ma ezeket a bajokat igyekszik több-kevesebb sikerrel elhárítani, megoldani, felemelni az erkölcsi mélységből az országot, a nemzetet. Ám kénytelen egy fenékkel több lovat is megülni, hiszen sokfrontos háborút sem akar vívni erején felül… Mert vannak nemzetközi szervezetek, vannak világtanácsok, belső megmondók, és külső ellenségek, nemzetközileg támogatott hazaárulók, akiket ha nem is szeretünk, igyekszünk nem megbántani… mert az nem nekik árt.

El kell indulni végre a társadalmi erkölcs útján!

Igen, ma emlékezünk egy tisztességes kor tisztességes vértanúira, akiknek a nemzet volt az első, akiknek esküje mindenekfeletti volt, s életük sem volt drága, az eskü megtartása érdekében. Nem szaladgáltak e hősök a külföldi nagyurakhoz hazájuk ellen emelni panaszt, s nem is vették semmibe a nagyméltóságú helytartótanácsot sem, a mely reszketni méltóztatott… S e hőseink a kötéllel nyakukban sem reszkettek. Egyedül Tichy őrnagy reszketett, akit ma Gyurcsánynak neveznének, s aki levezényelte a kivégzést ott az aradi várárokban.

Van tehát dolgunk, s lesz is mindaddig, amíg naponta 122 magyar gyermek hal meg, noha az élet a fogantatás pillanatában kezdődik… Nagy dolog a felelősségvállalás és a hősi halál, de ha nem áll talpra a törvények erejével és a törvények betartatásával, igazságosságosságával és kellő alázattal Magyarország, akkor Arad is épp olyan értelmetlen halállá silányul, mint ama 122-é, akit saját anyjuk öl meg nap-nap után.  Amikor bárhol koszorúzunk október 6-ára emlékezvén, gyújtsunk gyertyát az erkölcsös ország felé vezető első lépésként a 122-ért is. Mert ha már rájuk is gyásszal tudunk emlékezni, akkor elkezdtünk felemelkedni a kommunizmus fájó hagyatékából, az erkölcsi nihilből…

Stoffán György

The post 122 vértanú – naponta… appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »