100%-ban érdektelen a legújabb X-Men film. Kritika.

És unalmas, lapos, hosszú; nem is lerágott csont, hanem egyenesen kérődzés, ha tetszenek érteni, mire gondolok.

És még akkor is az lenne, ha nem lenne abban a helyzetben, hogy iszonyatosan erős versenytársakkal kell beszállnia egy ringbe, mert egész egyszerűen teljesen felesleges volt megcsinálni. Az X-Men – Apokalipszis a kilencedik film, amely lejött a mutánsos mozik futószalagjáról, és épp ideje abbahagyni (illetve talán már korábban abba kellett volna).
 


 
Attól ugyanis, hogy ezek a karakterek ilyen történetben még nem álltak össze, az égvilágon semmi nem lesz új a filmben. Ráadásul külön-külön a karakterekkel és a történettel is baj van. Előbbiek amolyan kétbitesek, kiszámíthatóak, együgyűek és egyszerűek, utóbbi meg egy oltári nagy katyvasz, amely az egyiptomi vallástól indul, és végül egy huszonegyedik századi világba beágyazott nem titkoltan bibliai és egyéb vallási parafrázisokkal operáló… valami lesz. 
 


 
Ráadásul következetlen (el lehet képzelni, hogy egy háborúban a győztes fél által elfogott hadifoglyok csak úgy kisétáljanak a helyzetből, vagy a győztes diadalmenetében vonuljanak fel?!). Ez kifejezetten gáz. Hogy a karakterek minimum középszerűek, az is, de egy Batman Superman ellennel vagy egy Amerika kapitány – Polgárháborúval való közel egyidejű premier önmagában elég indok lett volna, hogy a Marvel-univerzum ezen szeglete felkösse a gatyáját, ha már saját magával szemben nem igényes.
 
Említett példákban ugyanis összetettek a motivációk, meglepetéseket tartogatnak a figurák, a feldolgozhatóság határáig bonyolódnak a konfliktusok – tehát mindent új oldaláról ismerhetünk meg, vagy láthatunk. És ki van találva.
 


 
De az X-men nem szól másról, mint, hogy ez a régóta szunnyadó ősmutáns, Apokalipszis kiszabadul, gyűjt valami sereget lecsúszott mutánsfiatalokból valami olyan ígéretekkel, hogy nem lepődnék meg, ha szó szerint vettek volna ki a Bibliából a párbeszédekhez olyan idézeteket, amelyekben a Sátán ígérget hetet-havat.
 
És e megnyilvánulásaiban, melyeket szükségessé tesz a hagyomány bársonyfátyla fellebbentésének szükségessége; azon fátyol végérvényes eltávolítása, melyekkel a hatalom az eszmék leáldoztakor asszonyaitok, fiaitok és leányaitok szemeit elfedte, – legalábbis a magyar szinkronban – , az előbbiekben illusztrált terjengős eufemizmusokat használ (ahh, come on). Ráadásul annyira béna a jelmeze/maszkja, hogy egy pillanatig nem lehet komolyan venni. Hát de tényleg:
 


 
Aztán ilyenek derülnek ki a történetből, hogy Apokalipszis 1000 (?) éves rabságból szabadul, előjön az apokalipszis lovasai-téma (ezek a Bibliában a Sátán csatlósai) – és ő meg azt mondja magáról, idézem a trailerből: “Sok nevet kaptam az idők során. Rá, Krisna, Jahve.” – WTF?! De ez még semmi: “A gyermekeim vagytok, de eltévedtetek, mert a vezetőitek vakok. Eljöttem értetek.” Nem is folytatom.
 
Egy rakás hollywoodi filmben felfedezhető persze egy csomó mondakörből, vallásból, kultúrából származó forrás, na de ilyen expliciten tolni ezt a néző arcába (és egyúttal vállalni az ötlettelenséget) több mint hülyének nézés és pofátlanság. De íme, itt a trailer, nem emlékezetből idéztem: 


A másik kulcsfigura Magneto, aki egy lengyel nehézipari vállalatnál helyezkedik el, és megpróbál átlagpolgár lenni – nem sikerül, viszont egy tragédia következtében úgy gondolja, legjobb lesz, ha beáll Apokalipszis seregébe. Viszont a barátai, Xavier prof meg Mystique ezt nem így gondolják, szóval győzködik (deee, van benned egy csomó jó, ne hagyd, hogy a düh és a gyűlölet eluralkodjon rajtad, bla bla bla), aztán jön egy olyan fordulat, amit még lespoilerezni sem lehetne, annyira kiszámítható.
 
Na de a film pozitívumai is megérdemelnek néhány mondatot: az egyik nyilván a látvány és összességében a kivitelezés (kivéve, amikor… de tényleg, hogy lehet az, hogy egy Fassbender-szintű kiváló színész annyira bénán manipulálja a szupererejével a CGI-vasdarabokat, hogy szinte látom mögötte a greenboxot?!), a másik meg, hogy vannak benne olyan részek, amik viccesek.
 


 
Mert a Quicksilver-srác, na ő nagyon gyorsan tud ám menni, és amikor nagyon gyorsan megy, akkor lelassul az idő, és akkor nagyon lassan látjuk, ahogy kifröccsen a víz, meg ilyenek. Az néha vicces. 
 
Szóval ezek után ajánlom a filmet olyan délutánok eltöltésére, amelyek jobb, ha minél gyorsabban eltelnek. Bár a kábé két és fél órás játékidő utolsó egy órájában már igencsak kikívánkozik az ember a moziból. Mert unalmas meg lapos a film. Ja, ezt már írtam. Akkor nem is követném el azt a hibát, amit a film, inkább abbahagyom a cikket.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »