10 érdekesség a vérfarkasokról

10 érdekesség a vérfarkasokról

1. A vérfarkasoknak vagy farkasembereknek is nevezett, alakváltó emberek különleges helyet kaptak az európai folklórban. Már Hérodotosz görög történetíró is megemlítette őket a Kr. e. 5. században, miközben beszámolt arról, hogy az általa neurinak nevezett törzs (a szkítáktól északra, a mai Ukrajna és Fehéroroszország területén éltek) tagjai évente egyszer átváltoznak farkassá.

2. A boszorkányokhoz hasonlóan a farkasembereknek kikiáltott embereket is bíróságra citálták. Az első ismert tárgyalásokra a 15. század elején került sor, mégpedig a svájci Vaud kantonban. A kannibalizmust sem megvető sorozatgyilkosokat vádolták meg azzal, hogy egyébként vérfarkasok is.

3. Egy német földműves, bizonyos Peter Stumpp – akit 1589-ben végeztek ki – a források szerint bevallotta, hogy egy különleges öv segítségével képes arra, hogy vérengző farkassá váljon. Továbbá beismerte 14 gyermek és két állapotos asszony meggyilkolását és elfogyasztását.

4. Az állítólagos farkasemberek üldözése a 18. század első évtizedeiig folytatódott. Az utolsó bírósági tárgyalásokra Karintiában és Stájerországban került sor.

5. A vérfarkasoktól való rettegés általában a gyakori farkastámadások idején hágott a tetőpontjára. Az egyik leghírhedtebb esetre Franciaországban került sor 1764 és 1767 között, amikor valószínűleg egy jól megtermett szürke farkas – akit Gévaudan szörnyetegének neveztek el – közel száz ember életét oltotta ki. Legtöbbjüknek a torka volt széttépve.

6. A néphit szerint általában holdtöltekor szoktak átalakulni az arra képes emberek farkasemberekké, mégpedig egy mágikus kenőcs, egy speciális módon főzött sör vagy egy különleges, farkasbőrből készült öv segítségével.

7. Egy forrás szerint egy farkas lábnyomában összegyűlő esővíz elkortyolgatásával is könnyen el lehet jutni a metamorfózishoz.

8. A vérfarkas azonosítása érdekében a vádlott húsába késsel belevágtak, hogy ellenőrizzék, van-e a sebben szőr. Kevés esélyük volt az átlagnál kissé dúsabb testszőrrel bíró egyéneknek.

9. A farkasemberség kikúrálására több módszer is létezett. Legtöbbször halálos kimenetelű volt a páciensre nézve. Gyakran alkalmazták az igen mérgező akonitint tartalmazó farkasfüvet (ismertebb nevén sisakvirágot), olykor megskalpolták a „beteget” vagy megdöfködték egy vérfarkas levágott karmaival.

10. Az elmélet, amely szerint a farkasembert ezüstből készült pengével vagy ezüstgolyókkal lehet likvidálni, a 17. században tűnt fel először, ám a két évszázaddal később terjedt el csak igazán.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »